Boldog karácsonyt! - Buon Natale!

Az utóbbi hetekben sajnos nem igazán sikerült újabb blogbejegyzéseket írni, elárasztott ugyanis a munka. Na persze nem tart sokáig, de ahogy az lenni szokott, minden egyszerre érkezett. Így idén sajnos még a karácsonyi előkészületekből sem tudtam igazán kivenni a részem. Mindenestre most egy képeslappal kívánok mindenkinek boldog karácsonyt, azaz Tanti auguri di Buon Natale a tutti!

Mária ünnep, Santa Lucia – készülődés a karácsonyra Olaszországban

December 8. Mária nap, vagy még pontosabban a szeplőtelen fogantatás ünnepe (bár az ünnep egyházi vonatkozása szerintem nem sok mindenkit érdekel) Olaszországban munkaszüneti nap: általában ilyenkor kezdődik el a karácsonyi ajándékvásárlási roham és a hagyomány szerint ezen a napon díszítik fel az olaszok a karácsonyfát. Ez egyébként egyike azon dolgoknak, amik tetszenek, bár szép emlék a 24-i délelőtti karácsonyfadíszítés is magyar szokás szerint, de jó ötletnek tartom, hogy két héttel tovább pompázik a fa az otthonokban. Mi egy kicsit késésben vagyunk, de ma délután mi is megvesszük a fát és feldíszítjük. Dec. 8-a idén csütörtökre esett, sokan pontét (hidat) csináltak, azaz kivették a pénteket is és elutaztak valamerre (főleg a karácsonyi vásárokat tartó városokba).

A Magyarországon viszont oly közkedvelt hagyomány, a Télapó érkezése december 6-án itt nem létezik (esetleg csak Dél-Tirolban), hasonló ünnep viszont Santa Lucia (Lombardiában, Venetóban, Friuliban): a szokás úgy tartja, hogy a december 12. és 13. közötti éjszakán jár körbe szamara hátán Santa Lucia és megajándékozza a gyerekeket. Általában a gyerekek tesznek ki egy kis csészében vizet, tejet meg egy kis kekszet, mivel a szent és a szamara a hosszú út során megéheznek, megszomjaznak. (Persze nem árt, ha a szülők másnap reggelre valamilyen módon eltüntetik a vizet, tejet, kekszet, egyébként oda az illúzió a gyerekeknek…)

Ismer valaki valamilyen a Télapóhoz, Santa Luciához hasonló hagyományt ebben az időszakban Olaszország más részein vagy más országokban?

Orvosválasztás Olaszországban, avagy hogyan válik egy látszólag egyszerű dolog kálváriává

Alapesetben mi kell az orvosválasztáshoz? A helyi Asl-t kell felkeresni a következő dokumentumokkal:

• személyigazolvány és Taj-kártya (tessera sanitaria)
• munkaszerződés
• attestato di soggiorno (egyfajta engedély az EU-s országokból jövőknek)
• az orvos neve

Ez eddig oké, bonyolultabbá a dolog akkor kezd válni, amikor határozott idejű munkaszerződése van valakinek, mint pl. nekem volt, amikor havonta hosszabbítgatták. Mit is jelentett ez? Ha egy hónapos munkaszerződésed van, akkor egy hónapig van orvosod, ha utána megint kötnek veled szerződést vagy meghosszabbítják az előzőt, újra el kell menned az Asl-ba és újra ki kell választanod az orvost. Mivel nem vagyok egy betegeskedő típus, nem is nagyon izgatott ez a dolog, csak az egyik hónapban mentem el orvost választani, mert fáradékonyság miatt gondoltam, hogy elmegyek vérvizsgálatra és ha már az orvosnál jártam, írattattam az uszoda és a konditerem használatához szükséges igazolást is, hogy egészséges vagyok (itt ilyen is van …).

November közepén újra találtam munkát, a változatosság kedvéért a másik la spezia-i call centerben, immár konkrétan telefonos munkát (értsd: 6 órán keresztül fogadni az ügyfelek hívásait). Mi történik erre velem? Szerda reggel óta nincs hangom… Nagyszerű. Orvost még nem választottam az új munkaszerződéssel (mivel reméltem, hogy nem betegszem le), irány az Asl, utána meg az orvos, hiszen így nem mehetek dolgozni. Megérkezek az Asl-hoz: az épület felújítás alatt, az Asl elköltözött egy másik címre (számomra teljesen ismeretlen környékre). Telefon a barátomnak, suttogva elmagyarázom a helyzetet, telefonos segítség a cím megtalálásához, ami nem olyan egyszerű: ipari és kereskedelmi negyed, össze-vissza dobált házszámokkal, egy óra keresgélés után csak megtalálom az épületet, persze semmi sem volt rá kiírva, csak az ajtón egy lap, hogy a város védőszentjének ünnepe alkalmából aznap zárva vannak … Esetleg el lehet menni La Speziába. Oké, gyerünk! Nyomozás a cím után, megtalálom, iszonyatos tömeg, még egy órát tart nyitva, de kb. 40-en vannak előttem, elképzelhetetlen, hogy sorra kerüljek. Oké, ezen a ponton már a barátom is besokall, felhívja a dokit (mivel ismeri), hogy nem lehetne-e elintézni az igazolást aznap, én meg másnap elmegyek az Asl-hoz. Doki szerencsére azt mondja, hogy megoldható, így tehát délután felkeressük az orvost.

Másnap reggel irány az Asl. Fél 9-kor nyit, én ott is vagyok, kár, hogy már 30-an ott vannak előttem, nekem meg 10-re haza kell érnem az esetleges ellenőrzés miatt (Olaszországban, ha betegszabin vagy, ellenőrizhetnek, hogy otthon vagy-e: 10 és 12, illetve 17 és 19 óra között). Nem maradhatok tehát, lehetetlen időben sorra kerülni. A dühítő az egészben az az, hogy az emberek 99%-a a ticket alóli mentesség miatt vár, emiatt már kora reggel sorba állt és bár én teljesen másra várok, betegen, ugyanúgy ki kell várnom a sorom, mert nincs elég alkalmazott…

3. nap újra próbálkozom más taktikával: barátom koránkelő, azt mondja, ő odamegy már 7-re, én meg kicsit később, ő foglalja a helyet. A taktika bevált, én vagyok az első, ezúttal háromnegyed 9-re már végeztem is! A kérdés csak az, hogyha a barátom nem ismerte volna az orvost, én hogyan számoltam volna el ezt a két napot a cég felé? Betegszabival ugye nem, mivel nem mehetettem volna orvoshoz, szabim nincs, mivel csak két hónapos a szerződés, marad a fizetetlen szabadság az olaszok szervezetlensége miatt. Köszi…

P.S.: hangom azóta sincs.



35-40 évesen a szülőknél lakni??

A kérdés után két kérdőjelet is tettem, mert a magyar mentalitás szerint ez tényleg furcsa, akár elképzelhetetlen dolog. Az olaszoknál viszont nagyon is általános jelenség, hogy 30-35, akár 40 évesen is a szülőknél lakjon a “gyermek”. Ha belegondolunk, igencsak kényelmes megoldás: ott van a mamma, aki itt ugye gyakran háztartásbeli, reggeli, ebéd, vacsora tehát tálalva, a mosnivaló kimosva, kivasalva, kell ennél több? Ha a “gyermeknek” van munkája, tehát keres pénzt, milyen jó megoldás: albérletet nem kell fizetnie, esetleg belead valami a kosztpénzbe, ne adj Isten a rezsibe, ha meg nincs munkája (sokszor előfordul), nincs az a nagy kényszer, hogy munkát találjon, tető úgyis van a feje felett, kaja van, stb. Az, hogy nem önálló, barátot/barátnőt nem nagyon vihet fel vagy legalábbis ciki, a látszat szerint sok mindenkit nem zavar olyan nagyon. A hétköznapok kényelme fontosabb.

Még azok is, akik egyetemre járnak, pl. a mi környékünkről Pisába, inkább ingáznak minden nap, oda-vissza kb. 3 óra vonattal, mintsem albérletbe költözzenek Pisában, tanuljanak és mellette esetleg dolgozzanak és így kiélvezzék az egyetemi éveket.

Sokszor főleg a kisebb településeken élnek együtt a generációk, ami itt teljesen természetes. Inkább az a furcsa, amikor valaki amellett dönt, hogy miután talált munkát, beköltözik a városba. Így történhetett meg az egyik ismerős családnál, hogy a 24-25 éves, egyetemet végzett lány végre talált aránylag fix munkát La Speziában (kb. 20-25 perc kocsival) és összeköltözött két barátnőjével. Nekünk (nem olaszoknak) eddig minden oké. Na, de a családja: teljesen kiborultak, hogy a lány ilyen hamar elköltözött otthonról és most a kétségbeesés szélén állnak, mivel a lány biztos leszbikus, mivel két barátnőjével lakik együtt! Nesze neked önállósodási vágy!

Azért van, ahol a szülők megelégelték, hogy az immár igencsak felnőtt és jól kereső “gyerek” még mindig náluk lakik és a legkevésbé sem mutatja önállósodási szándékát 40 évesen, a szülők unszolására sem, így drasztikus megoldáshoz folyamodtak: beperelték a saját gyereküket! Ilyen is van …

Más országokban mi a helyzet ezen a téren? Magyarországon változott valami az utóbbi években, mi is esetleg ebbe az irányba haladunk?

Laura Pausini: Inedito

Két év szünet után végre megjelent Laura Pausini, az egyik legismertebb olasz énekesnő legújabb albuma. Olaszországban én kétféle véleményt hallottam róla: van, akinek nagyon tetszik (szerintem is csodás hangja van), van, aki viszont el sem tudja elviselni, mert túl egyformának és melankólikusnak tartja a dalait (egy kis igazság ebben is van, de nekem tetszik …). Az új cd az Inedito címet viseli, az első dal pedig a Benvenuto (Isten hozott), aminek felteszem ide a videóját:

Itt pedig bele lehet hallgatni az album összes dalába:

Az énekesnő 2011 decemberében turnéra is indul, Olaszország, Európa, Közép- és Dél-Amerika több városában ad koncertet. További info: www.laurapausini.com

Az olaszok és az angol nyelv

Az olaszok “kiváló” idegennyelvtudásáról nemrég már írtam, most itt van  három vicces videó. Az első Giovanni Trapattoni angoltudását dícséri, aki annak ellenére, hogy 2008 óta az ír válogatott szövetségi kapitánya, angolul nem sokat beszél. (Reméljük, hogy az ír válogatott többet fejlődött a fociban, mint ő az angolban az elmúlt 3 év alatt…) Ha belegondolok, hogy az Olaszországba szerződött külföldi focisták pár hónap után általában már elég jó olasztudással adnak interjút, Trapattoninak van mit szégyellnie.

Ignazio La Russa, volt védelmi miniszter is próbálkozik az angollal a sajtótájékoztatón, ... eredménytelenül.

Azért Alessandra Mussolini se semmi:

Új olasz kormány alakul Mario Monti vezetésével

Az elmúlt napok Olaszországban a Berlusconi-kormány bukásáról és az azt követő esetleges választásokról vagy új szakértői kormány alakításáról szóltak. Időhiány miatt most csak egy Hvg-cikket teszek fel.

Elkerülhető katasztrófák??

Az utóbbi időszakban Olaszországban történt természeti katasztrófák miatt egyre több szó esik arról, hogy valamilyen módon meg lehetett-e volna előzni ezeket (vagy legalábbis egy részüket).

A klíma felmelegedése manapság már sajnos tény, a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Még itt, Ligúriában sem normális, hogy november elején kb. 20° C van (nappal). Már a klímaváltozás is az ember rovására írható, de nézzük, mi minden van még a háttérben. Hasonló esőzések a környéken évtizedekkel ezelőtt is előfordultak, de a következmények nem voltak ilyen súlyosak. Csakhogy azóta is folyamatosan építkeznek az emberek, ami önmagában még nem is lenne baj, az igazi gond az az, hogy olyan területekre adnak építési engedélyt, ahova nem lenne szabad (értsd: közvetlen folyópart, domb-, hegyoldalak bizonyos részei). A főleg Dél-Olaszországban elterjedt házépítési szokásokról (engedély nélkül, kinek, hova tetszik, felhúz egy házat) ne is beszéljünk!

Tény, hogy olyan helyeken is volt probléma, ahol évtizedek, -századok óta állnak házak. Igen, csakhogy a patak-, folyómedreket nagyon sok ideje nem takarítják ki rendesen. Így persze, hogy a folyómeder hamarabb megtelik vízzel!

Ez a két tényező sajnos az olaszországi áradások, földcsuszamlások jó részénél jelentős szerepet játszik. A mi környékünk konkrét esetében valószínűleg a duzzasztók egyidejű, hirtelen megnyitása okozta elő a tragédiát,  illetve súlyosbította a helyzetet. (Ezt még vizsgálják, az igazságot valószínűleg soha nem fogjuk teljesen megtudni, mivel Olaszországban vagyunk…). Ehhez valamilyen vizes szakember biztos érdemben hozzá tudna szólni, én nem vagyok szakértő, annyit tudok, hogy ennek kapcsán folyik a vizsgálat. Az, hogy a torkolatnál a tenger nem tudta befogadni a vizet, hanem csak visszanyomta,sajnos tény és már többször előfordult.

A lakosság nem megfelelő tájékoztatása, illetve felkészítése a vészhelyzetre csak tovább növelte a helyzet súlyosságát.

A kérdés az, hogy milyen változásokra számíthatunk. Lesz-e végre rendes szabályozás, be fogják-e azt tartani, elvégzik-e végre (és hogyan) a szükséges munkákat? Az eddigi évek olaszországi tapasztalatai révén némi kétely azért van bennem …

Újabb áradások Olaszországban

Még két hét sem telt a ligúriai áradások óta, újabb rossz idő és katasztrófahullám söpör végig az országon. Pénteken Genova egyik része esett áldozatul a heves esőzéseknek, a patakok, folyók kiöntöttek és rövid időn belül sajnos 6 halálos áldozata is lett az ítéletidőnek. A hétvégén már más régiók is készültséget rendeltek el, több folyó (köztük a Pó is) veszélyessé vált, Torinóban holnap az iskolák is zárva tartanak. Várhatóan hétfő estig lesz készültség, de ez természetesen még változhat.

Képek az elmúlt napok, hetek eseményeiből itt.

A mi környékünkön szerencsére nem volt olyan súlyos a helyzet, mint amire számítottak. Mindenestre itt a történtek után már valóban elővigyázatosak voltak, a két héttel ezelőtt szerencsétlenül járt településeket (Brugnato, Borghetto di Vara, Vernazza, Monterosso) biztonsági okok miatt evakuálták. Túl sok eső nálunk nem esett, de még így is volt, ahol a domb-/hegyoldal megcsúszott. Remélhetőleg az idő az elkövetkező napokban tovább fog javulni és akkor folytatni tudják a munkálatokat.

Ami egyébként nagyon visszataszító az olasz tévében (bár ez biztos mindenhol így működik és a hír/szenzáció kell minden országban …) és nem tudom megállni, hogy ne hozzam fel, az az, hogy napokkal ezelőtti képeket mutogatnak úgy, mintha az most történne, teljesen elferdítve a híreket, még több pánikot keltve az emberekben. Így is éppen elég súlyos a helyzet, a katasztrófa sújtotta települések száma egyre nő, egyre több az áldozat, egyre több a kár. Maga a valóság is éppen elég borzasztó, minek ezt még fokozni?

A másik fontos kérdésre, azaz hogy mi állhat mindezen természeti katasztrófák hátterében, legalábbis Olaszországban, a következő blogbejegyzésben szeretnék kitérni.

Euró – lira

Amikor Olaszországban bevezették az eurót, az árak igencsak megemelkedtek, ezt azóta is képesek felemlegetni. Mivel a lira elég értéktelen volt, azaz nagy címleteket használtak, az euróra való áttérés előtt hosszú ideig ment az a reklám, mely szerint az aprópénz is számít.  Gondoljunk csak bele: 10 euró kb. 20000 lírának felel meg. A lírához szokott olaszoknál fennállt a veszély, hogy az 50 centet például értéktelennek tartják, mivel 50 lírának nem sok értéke volt. Valahogy azért csak átszoktak, de engem kicsit megmosolyogtat sok olasz azon szokása, hogy fejben még mindig átváltja az eurót lírára (és nemcsak az idősebbek, hanem a középkorosztály is).  Így olykor (főleg, amikor valaminek az árát sokallják) ilyenféle mondatokat hallhatunk: Ejha, 150 euró … Gondolj csak bele: 300000 líra! Nyomatékosítva ezzel, hogy tényleg sokba kerül. Ez kicsit olyan, mintha én még évek múlva is átváltanám forintra az árakat. Vagy van, aki külföldön él és át szokta váltani? (Persze nem az első időszakról beszélek.)

Áradások, hegyomlások Ligúriában

Nem tudom, Magyarországon mennyit lehet tudni arról, ami kedd este történt Olaszországban, pontosabban La Spezia környékén, azaz ahol mi lakunk. Előrebocsátom, hogy mi szerencsére jól vagyunk, a mi házunk közvetlen környéke rendben van, a kb. egy km-re található, egy éve felújított híd sajnos kevésbé, mivel leomlott.

Na, de ne rohanjunk előre az eseményekben, térjünk vissza kedd délutánra/estére. A heves esőzéseket előre jelezték, ez tény, bár olyan mennyiségre, ami bizonyos helyeken leesett, senki nem számított: a La Spezia közeli Brugnatóban 420 mm (nem elírás!), de Levantóban is 330 mm!!! Jónéhány település megközelíthetetlenné vált, volt ahova szerdán a tengeren keresztül már el lehetett jutni (szerencsére az idő sokat javult, már a nap is sütött). A kár rettenetesen sok és sajnos több halott is van, akiknek a száma még valószínűleg emelkedni fog, mivel van néhány eltűnt is.

Aki esetleg már járt a Cinque Terrén, a videókból, képekből valószínűleg alig ismer rá Vernazzára és Monterossóra, a két legsúlyosabb helyzetben levő falura.

A tengertől kicsit távolabb Brugnato és Borghetto di Vara leírhatatlan állapotban van. A közeli Vara folyó soha nem látott vízszintet ért el. A Vara a Magra folyóba ömlik, el lehet képzelni, milyenné vált így a Magra, főleg hogy a tenger viszont visszanyomta a vizet. Ez az a torkolat a nyitóképen és itt van egy híd, ami leomlott. Mindez kedd éjszaka, mi a morajlást hallottuk, nem tudtuk biztosan, mi történt, csak sejtettük. Utána valami furcsa szagot éreztünk, nem is tudom leírni, pocsolya, föld, valami ilyesmi volt. Éjszaka a mi falunkból kivezető négy út közül egy sem volt járható (az egyik már egy éve használhatatlan hegyomlás miatt), pedig szükség lett volna segítségre, mert a folyó torkolatánál található két településrész (Bocca di Magra és Fiumaretta) a víz alá került. Csodával határos módon itt nem volt halálos áldozat.

Vernazza, Cinque Terre

Jelenleg két autópálya járhatatlan, a Cinque Terre egy része autóval és vonattal is megközelíthetetlen, kb. 20 kisebb út le van zárva, rengeteg ház, épület megrongálódott. Van, ahol még mindig nincs áram, működő telefonvonal. (Nálunk kedd éjszaka nem volt áram.) A mentés tovább folyik.

Minestrone – Olasz zöldségleves

Talán már említettem, hogy Magyarországon nem voltam odáig a zöldségek nagy részéért, de itt Olaszországban valahogy a legtöbbet megszerettem. A zöldségleves sem tartozott a kedvenceim közé, bár megettem. Az olaszok nem azok a nagy levesesek, a minestrone mégis egy klasszikus ételnek számít. Korábban mindig a fagyasztottat vettem és azt készítettem el (az is nagyon finom volt), valahogy túl macerásnak tűnt az a sok hozzávaló, mindenből venni egy keveset, hogy igazán finom legyen a leves. Azóta rászoktam a piacozásra (itt alig van zöldséges pult, amit igencsak furcsállottam/furcsállok) és mivel mostanában több szabadidőm volt, rávettem magam a minestrone-készítésre. És rájöttem, hogy bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Az is jó, hogy kedvem, ízlésem szerint variálhatom a hozzávalókat. Bár első alkalommal kicsit elbizonytalanított az, amikor megnéztem 3 olasz szakácskönyvet és mind a háromban más recept volt (más hozzávalókkal). De aztán úgy gondoltam, hogy a legjobb, ha megyek a magam feje és ízlése után. Azóta egyébként én is variálom a receptet, attól függően, mi van éppen itthon vagy minek van jobban szezonja vagy akár hogy eszembe jutott-e időben beáztatni a babot. Itt most tehát megadok egy alapreceptet, amit mindenki kedvére variálhat.

Hozzávalók (elvileg 2-3 személyre, de mindig marad belőle másnapra):

• fél fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 db répa
• 2 db krumpli
• 1 paradicsom
• 1 póréhagyma (ha ez van, a vöröshagymát akár el is hagyom)
• 2 db cukkini
• 1 zellerszár
• ¼ fej káposzta
• egy kis bietola (Tudja valaki, mi ez magyarul?? Nagy zöld levél, a spenótra hasonlít.)
• egy kis zöldbab
• egy kis tarkabab (áztassuk be előtte)
• egy kis zöldborsó
• zeller zöldje, petrezselyem, rozmaring, zsályalevél, bazsalikom, kakukkfű (ízlés szerint, illetve ami van)
• só, bors, olívaolaj

1. Daraboljuk fel a hozzávalókat.
2. Egy nagy lábosba tegyünk egy kis olívaolajat. Kezdjük el párolni a vörös- és a póréhagymát, adjuk hozzá a darabokra vágott zellert, répát, majd a fokhagymát, paradicsomot, a krumplit és a zöldbabot. Engedjük fel vízzel vagy zöldség-alaplével. Sózzuk, borsozzuk.
3. A tarkababot én általában külön teszem fel főni és csak a legvégén adom hozzá.
4. Adjuk hozzá a petrezselymet, zellerzöldet és a fűszernövényeket.
5. Amikor a krumpli már majdnem megfőtt, adjuk hozzá a cukkinit és a zöldborsót is.
6. Ha van bietolánk, külön fazékban fözzük (pár perc alatt kész).
7. Néhány perccel a vége előtt adjuk hozzá a káposztát és a bietolát. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk még.
8. Tálaláskor szórjuk meg egy kis reszelt parmezánnal.

Volterra (Toszkána)

Október első hétvégéjén még kellemes, szép idő volt (leszámítva a hideg szelet), így mivel már többször terveztük, vasárnap végre elmentünk Volterrába. Volterra Toszkánában található, tőlünk kb. 2 órányira. Toszkána bővelkedik csodás városokban, településekben, Volterra azonban nem tartozik a leghíresebbek közé, bár látnivaló itt is van. Az egész óváros gyönyörűen megmaradt, autóval természetesen nem lehet bemenni (mint ahogy az sok más olasz városban is szokás, a városfalon kívül találhatunk parkolókat és onnan 1-2 perc sétával máris a sok-sok évszázados palazzók között találjuk magunkat).

Mivel mi dél körül értünk oda, rövidke séta után rögtön ebédelni mentünk a főtér mellett az egyik kis utcában lévő étterembe. Utólag kiderült, hogy jó választás volt mind az étterem, mind az időpont miatt. Ebéd előtt ugyanis elég sok turistát találtunk a városban, amikor mi végeztünk az ebéddel, akkor viszont ők még javában ettek, így nyugisabban nézelődhettünk.

Lássuk tehát Volterrát! Mit is kell tudni róla? Fontos etruszk központ volt, ennek emlékeit az etruszk múzeumban őrzik.

A római korból maradtak fenn a színház romjai (i.e. 1. sz.).

A város főtere a Piazza dei Priori, Olaszország egyik legszebb tere (bár úgy tűnik, hogy ezt már rengetegszer hallottam). A tér valóban csodás az évszázados épületeivel (ma bank, posta, stb.) és a Palazzo dei Priorival.

Volterra nem túl nagy, érdemes mindenesetre egy térképet kérni a téren található turistainformációban és azután nyugisan besétálni az összes utcácskát.

A dóm elég kicsi (olasz viszonylatban), szemben vele a keresztelőkápolna, illetve a közelben a harangtorony.

Jellegzetesek még az ún. lakótornyok – Case torri.

Volterra nevezetes az alabástromról is, sok-sok üzlet kínálja az ebből készült tárgyakat, de műhelyt már csak elvétve lehet találni.

Messziről látszik a ma fegyházként működő Medici-erőd.

Dombok Volterra környékén

A nyertes olasz recept – Cannoli (szicíliai édesség)

A sok-sok olaszos finomság között egy szicíliai édesség, a cannoli receptje nyert a szeptemberben meghirdetett versenyen. Szicília számos édességgel büszkélkedhet, az egyik legismertebb és leghíresebb pont a cannoli, egy ricottával töltött tészta. Frissen készítve az igazi.

Akit érdekel a recept, itt találhatja.

Saltimbocca alla romana – Ugorj a számba

A magyar fordítás kicsit nehézkes, szó szerint: ugorj a számba római módra. De miről is van szó? A római konyha egyik specialitásáról: nyers sonkával (prosciutto crudo) és zsályalevéllel megtűzdelt borjúszeletről. Én így válság idején sertéshúsból készítettem, így is nagyon finom volt.

Hozzávalók:

• 4 szelet borjúhús
• 4 szelet prosciutto crudo
• 4 zsályalevél
• 2 ek olívaolaj
• 30 g vaj
• kb. 1 dl fehér szárazbor
• só, bors

1. Klopfoljuk ki a hússzeleteket. Enyhén sózzuk, borsozzuk. Minden borjúszeletre helyezzünk egy szelet prosciuttót, a tetejére pedig rakjunk egy zsályalevelet. Fogpiszkálóval tűzzük össze.
2. Forrósítsuk fel az olajat és a vaj felét egy nagy serpenyőben. Tegyük bele a hússzeleteket, úgy hogy a sonka és a zsályalevél legyen felül. Süssük közepes lángon kb. 3-4 percig, amíg a hús szinte teljesen átsült, majd fordítsuk meg és pár másodpercig süssük a sonka felőli oldalt is. Tegyük egy tányérra.
3. Öntsük a serpenyőbe a fehérbort. Nagy lángon forraljuk, amíg a fele elfő. Adjuk hozzá a maradék vajat és ha megolvadt, sózzuk, borsozzuk. A mártást kanalazzuk a húsra és tálaljuk.
4. Köretként én ezúttal főtt, majd vajban megfuttatott zöldbabot adtam, de finom pl. krumplipürével is.

Az olaszok és az idegen nyelvek

Az olaszok általában furcsán néznek, amikor meghallják, hogy Magyarországon (meg más országokban is) az iskolában lehet tanulni olaszul, sőt hogy sokmindenkinek az olasz a második idegen nyelv. Nem értik, miért, mi értelme van. Úgy beszélnek róla, mintha valami kis csoda lenne. A nagy részüknek érthetetlen, hogy miért tanul valaki egy olyan nyelvet, amelyet csak egy országban beszélnek vagy hogy miért tanul valaki egy nyelvet csak kedvtelésből (mint ahogy az sokszor előfordul az olasszal: szép nyelv, szép ország). Olaszországban angolul, franciául és spanyolul tanulnak általában, néhány helyen németül, illetve a klasszikus gimnáziumokban kötelező a latin és az ógörög (na én meg ezt nem értem, mi értelme van, főleg ez utóbbinak). A nyelvtanulás ellenére nyelveket nem igazán beszélnek. Az én tapasztalatom az az, hogy inkább csak azok tudnak jó szinten valamilyen nyelven, akik az adott országban jártak kint, akár több hónapos tanfolyamon is, illetve akik kint dolgoznak/dolgoztak (merthogy innen is sok fiatal menekül). Itt nem jellemző a nyelvvizsgázás sem, messze nincs az a kényszer, illetve láz, mint Magyarországon. A magántanár sem jellemző, jobban mondva megfizethetetlen: 30-40 eurót is képes elkérni egy igazi tanár egy óráért. Egyetemisták vagy frissen végzettek persze adnak korrepetálást, kevesebb pénzért meg a válság is lenyomta valamennyire az árakat. Itt egyébként a nyelvszak is másképp működik. 

Az első évben kezdik el tanulni a nyelvet, számomra olyan, mintha valami nyelvtanfolyam lenne. Találkoztam olyan elsőéves angolszakossal, aki nem tudta mi az a “surname”… Ha a mi felvételinkre gondolok, engem 18 évesen Dantéról kérdeztek, olaszul … Itt így tehát a 3. év végére eljutnak valamilyen szintre, de messze nem olyanra, mint Magyarországon. Más kérdés, hogy a magyar egyetemeken esetleg jobban koncentrálnak az irodalom, történelem, stb elsajátítására az adott nyelven, míg a beszélt nyelvet szinte elfelejti az ember (nem tudom, az utóbbi években mi változott). Mindenesetre mi még mindig jobban állunk ezen a téren. Az English First 44 országot érintő felmérése alapján az angol nyelvtudás terén a magyarok sem állnak túl fényesen: a 20. helyen vagyunk, de az olaszok még nálunk is gyatrábban teljesítettek, ők a 23. helyen végeztek. Ha valakit érdekel a kapcsolódó cikk, itt olvashatja el.

Persze nem ez az egyetlen felmérés létezik, de gondolom a többi is hasonló eredményt mutat, kivéve ha a statisztika szubjektív véleményen alapul: egy olasz sokkal inkább hajlamos arra, hogy magasabb szintre tegye a nyelvtudását, mint egy magyar. Jó példa erre az önéletrajz is: általában minimum egy szinttel magasabbat írnak, mint a valóságos, tehát: angol: nagyon jó, még ha éppen jó is, illetve képesek beleírni pl.: francese: livello scolastico, azaz francia: iskolai szint. Mit is jelent ez? 1-2-3-…-10 éve tanulta a nyelvet az iskolában, akkor se tudott semmit, most meg még kevesebbet, de jól mutat az önéletrajzban. Az én párom is azzal bíztatott, hogy írjam bele az én önéletrajzomba az oroszt mint livello scolastico. Az én reakcióm erre, még inkább magyar mint olasz mentalitással: na, de kb. 20 szót tudok oroszul, abból is az egyik Tapsi Hapsi, a másik Télapó, na meg tudok jelenteni is, hogy hányan hiányoznak az osztályból. Na, jó, nagyjából emlékszem a cirill betűkre is … Így az én önéletrajzomból ez kimaradt (ellenben az angoltudásomat egy kicsit felértékeltem – itt már érződik az olasz hatás).
A másik “szép” és vicces dolog, amikor az olaszok beszélnek angolul. Amikor úgy gondolják, hogy az olasz szó angolosan kiejtve már oké. Néha igen, de nem mindig. Így sokszor nem létező angol szavakat kapnak. Így lett az angol “weather forecast” egy olasz szájában “prevision”, mivel olaszul az időjárás előrejelzés “previsione”. Szép dolog a kreativitás … Na, ezt értse meg valaki, aki nem tud olaszul!

Összességében tehát ne várjunk az olaszoktól csodát! Ha nyaralni jövünk, főbb nyaralóhelyeken elboldogulhatunk az angollal, esetleg a némettel (ha sok német jár arra), egyébként meg jó, ha megtanulunk alapszavakat olaszul, esetleg hozunk magunkkal egy kisszótárt. Munkát meg olasz nyelvtudás nélkül felesleges keresni, kivéve esetleg egy-két nagyon speciális mukahely (pl. kutatóintézet, ahol angol a munkanyelv).

Tudod, mi az a “caffelatte”?

Az olaszok mindig elcsodálkoznak, hogy milyen jól beszélek olaszul. Sőt, amikor elmondom, hogy én már Magyarországon megtanultam olaszul, teljes az elképedés: ott lehet olaszul tanulni?

Persze én még próbálok néha rá is játszani és csak azért is használni pl. a congiuntivót (aki nem tanul(t) olaszul: kötőmód), amit beszélt nyelvben sok olasz nem használ, mert így sokszor hallom vissza: jobban beszél olaszul, mint mi, még a congiuntivót is használja. Ennek ellenére néha mégis sikerül belefutnom valami okostojásba. Ebben az esetben párom egyik (szerencsére) távolabbi rokona (több aranyköpése is volt már). Már többször beszéltünk, tudta rólam, amit kellett, hol, hogy tanultam olaszul, évek óta itt élek, congiuntivo, stb. Egyszer mesél valami történetet, hogy egy vacsorán mennyit evett, másnap reggel nem is volt éhes, csak egy tejeskávét (caffelatte) ivott. Itt megáll a mesélésben, tök komolyan rámnéz és megkérdezi: Sai che cos’è il caffelatte? (Tudod, mi az a tejeskávé?) Na, hát mit lehet erre válaszolni? Sì, certo che lo so. (Igen, persze, hogy tudom.) Nálunk azóta szállóigévé vált, főleg mivel reggel sokszor azt iszok. Párom megkérdezi: tudod mi az, amit iszol? Vagy egyenesen: tudod mi az a “caffelatte”?

És ti tudjátok, mi az a caffelatte?
Aki külföldön él: tettek már fel Nektek is hasonló, intelligens kérdéseket?

Perugiai gyilkosság – Felmentették a vádlottakat (Amanda Knox és Raffaele Sollecito)

Az olaszok – ki tudja miért – nagyon szeretik követni a gyilkossági ügyeket. Minden évben van (sajnos) jónéhány olyan eset, ahol nem találják a gyilkost, illetve a vádlottakra nem tudják egyértelműen rábizonyítani bűnüket, így az olasz híradók szinte folytatásos sorozatként számolnak be a legújabb eseményekről vagy ha az nincs, akkor újra elmondják, mi történt eddig, hátha van még valaki, aki nem tudja pontosan a részleteket. Eddig egyetlen eset volt, ahol a megölt lány szülei sajtócsendet kértek, megjegyzem, szerintem jogosan.

Az egyik legnagyobb vihart kavart ügy egy angol diáklány meggyilkolása Perugiában. Két vádlottat első fokon már elítéltek, másodfokon azonban, tegnap, elsősorban a bizonyítékok szennyezettsége és néhány súlyos tévedés miatt felmentették őket. A cikket itt találjátok:

http://hvg.hu/vilag/20111004_amanda_knox_meredith_kercher

Az biztos, hogy az ügy még sokáig a figyelem központjában marad, mert egyrészt a vizsgálatokat újra kell kezdeni (egy vádlott már tölti a büntetését, ő valószínűleg tényleg ott volt és részt vett a gyilkosságban, de a kérdés, hogy egyedül volt-e), másrészt mert ha a két, most felmentett fiatal tényleg ártatlan az általuk 4 börtönben töltött év újabb, komoly vitákat vet fel. A szomorú az az, hogy ezek alatt az évek alatt szinte felejtésbe merült az, hogy egy fiatal lány meghalt, míg sokkal nagyobb figyelem övezte az amerikai diáklányt, aki (lehet akaratlanul, de) gyakorlatilag sztárrá vált. Még film is készült az ügyről. Én tényleg csak azt remélem, hogy végre kiderül az igazság (még ha kevés is rá az esély).

Újra magyarok az olasz tévében

Pont pár nappal ezelőtt írtam az enyhén szólva is nem szokványos magyarországi népszámlálásos kampányfilmről, amit az olasz tévében is bemutattak, tegnap este megint szóba került Magyarország. Ezúttal nem a híradóban, hanem a “Striscia la notizia” című szatirikus hírműsorban (Canale 5). Erről  a programról legközelebb bővebben is írok, mert egy blogbejegyzést megérdemel. Elöljáróban annyit kell tudni róla, hogy kifigurázza a politikusokat, felhívja a figyelmet a sok-sok pazarlásra, pénzkidobásra, csalásra: az olasz valóság egy kicsit más szemmel. Az egyik tudósító pedig az állatok védelmében lép fel szüntelenül. A tegnapi kisfilmben pedig pont az illegális állatkereskedelemről volt szó. És honnan érkeztek ezek a kis állatok? Igen, sajnos Magyarországról. Rengeteg nagyon pici (3 hónaposnál fiatalabb – illegális) kutya bezsúfolva egy kocsi csomagtartójába, sok közülük lehet hogy túl se élte a “kalandot”, természetesen papírok nélkül. Gondolom nem ez volt az első és sajnos az utolsó eset sem, őket mindenestre elkapták, bár nem tudom, hogy végződik az ügy (20 éve foglalkozott a pár ezzel a business-szel + a tolmács 1 éve). Eleve illegális dolgot műveltek, de ami a hihetetlen az az, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek (az, hogy magyarok voltak, az már csak a hab a tortán).

Az olasz pasik és a foci

Az egyik kedvenc reklámom, ami szerintem igen jellemző az olasz pasikra meg talán a nőkre is. Tanulság: amikor focimeccs van a tévében, hagyjuk hogy párunk azt nézze, ne rángassuk el romantikus vacsorára, sétára, ki tudja hova. Persze nem az összes focimeccsre gondolok, nálunk például úgy működik, hogy amikor Juventus meccs van, az szent, ő azt nézi, én meg azt csinálok, amit akarok. A többi meccsnél meg, ha tényleg nagyon fontos valamiért, általában már napokkal korábban szól, így én is tudom, hogy arra az estére én magamnak szervezek valamit. Amikor meg én vagyok salsa tanfolyamon, nyugodtan nézheti a kevésbé fontos focimeccseket is kedvére. Nálunk ez a rendszer bevált, főleg ha arra gondolok, hogy mielőtt összeköltöztünk volna, minden este meccset nézett.

Annak aki esetleg nem tud olaszul: virág, nyaklánc, stb. ára Mastercarddal, amikor a pasi felugrik az asztaltól: Igen! Vége van! Nyertünk! Majd: két helyen lenni egyszerre, megfizethetetlen. Vannak dolgok, amiket nem lehet megvásárolni, a többire pedig ott van a Mastercard.

Nem reklámozni akartam a kártyát, csak egyszerűen annyira tipikus és ötletes, hogy muszáj volt feltennem.

Közvéleménykutatás Olaszországról

Ha ezt a bejegyzést olvasod, biztos érdekel valami Olaszország kapcsán. Épp ez az, amit szeretnék egy kicsit pontosabban megtudni. Mi az, ami felkeltette a kíváncsiságodat, mit szeretnél te megtudni, miről szeretnél olvasni ebben a blogban?

• szeretnél munkát találni Olaszországban;
• a következő nyaralást ide tervezed és szeretnél ötleteket kapni;
• érdekel, hogy milyenek az olaszok;
• új olasz recepteket olvasnál;
• fotókat nézegetnél Olaszországról:
• olasz zenét hallgatnál;
• bármiről szívesen olvasol, csak olasz legyen;
• ismersz és szeretnéd követni, mi is van velem, stb.

Várom tehát hozzászólásaitokat, megjegyzéseiteket!

Mi a közös Berlusconi nőügyeiben és a magyarországi népszavazás reklámjában?

Látszólag semmi, valójában azonban több dolog is. Először is mindkettőről szó volt az egyik olasz csatorna híradójában pár nappal ezelőtt: ez az első (Berlusconi) esetében nem meglepő, minden nap hallhatunk részleteket, a második viszont egy kicsit igen (itt a “magyarországi népszavazás elintézhető interneten keresztül is” népszerűsítésére gondolok). A másik közös dolog pedig az, hogy mindkettő tovább erősíti a már meglévő előítéleteket, miszerint az olaszok szoknyapecérek és gyakran veszik igénybe prostituáltak szolgáltatásait, a magyar lányok pedig sokszor könnyen kaphatóak, illetve sok a prostituált közöttük (igen, aki esetleg nem tudná, a magyar lányokról sokmindenkiben ez a kép él Olaszországban, erről majd egy másik blogbejegyzésben bővebben).

Az is szép, hogy az olasz politikai élet a miniszterelnök nőügyeivel van elfoglalva, miközben az országban egyre súlyosabb a válság, de az se semmi, hogy egy ország ilyen reklámmal népszerűsíti az internetes népszavazást. A reklám egyébként önmagában szerintem ötletes lenne, ha pl. egy webshop reklámja lenne, na de egy országé… Nesze neked országimázs!

Van egy jó olasz étel recepted?

A napokban láttam ezt a felhívást, utána egy kedves barátnőm is felhívta rá a figyelmemet, gondoltam megosztom veletek is, hátha valaki kedvet kap. Vesztenivaló nincs, viszont lehet nyerni egy római utat :)

Október 2-ig van idő.

http://sulvefove.nlcafe.hu/cikk/Keressuk-a-legjobb-olasz-receptet

Miss Italia 2011

Tegnap este megválasztották az új Miss Italiát. A verseny helyszínét áthelyezték Montecatini Termébe, Toszkánába. Korábban évekig a Parma közelében fekvő Salsomaggiore Termében zajlott ez az esemény. Egy kicsit én is követtem a tévében, épp nem volt mit csinálnom, de az eredményhirdetést már nem vártam meg. Ma pedig láttam, hogy pont azt a lányt választották meg, akire én is szavaztam volna. Azért furcsa belegondolni, hogy még csak 18 éves, majdnem feleannyi idős, mint én. Inkább egy hirtelen megnőtt kislánynak tűnik. Te jó ég! Hagyjuk is a kort, foglalkozzunk inkább Miss Italiával. Stefania Bivonénak hívják, calabriai, idén fejezte be a gimnáziumot és szeret énekelni.

Korábbi hires Miss Italiák (legalábbis, akiket én is ismerek): Gina Lollobrigida, Sophia Loren, Simona Ventura, Anna Falchi, Martina Colombari, Cristina Chiabotto.

A verseny máris sok kritikát kapott, tény, hogy talán jobb lett volna, ha nem szólaltatják meg a lányokat olyan kérdésekkel, mint pl. milyen egy tipikus napod, amire volt, aki azt válaszolta, hogy reggeltől estig nem csinál semmit… Voltak szépek, kevésbé szépek, nagy részük tényleg nagyon fiatal. Mégis mit várhatunk egy ilyen szépségversenytől?

Pasta al pomodoro – Paradicsomos tészta

Régebben nem nagyon értettem, miért is olyan nagy szám ez az étel Olaszországban. Meg hogy hogy képes valaki ezt rendelni étteremben. Aztán persze megértettem, hogy a friss paradicsomból, hosszasan készített szósz tényleg nagyon finom. Étteremben persze nem kérném, ott inkább olyasmit szeretek megkóstolni, amit egyébként nem tudok vagy nem szoktam elkészíteni.

Már évekkel ezelőtt gondoltam rá, hogy nem lenne rossz készíteni salsa di pomodorót és aztán bespájzolni belőle. De mivel elég vándor életmódot éltem abban az időszakban, jó párszor költöztem, végül soha nem lett belőle semmi.

Tavaly viszont, miután a barátomhoz költöztem (és ugye reméltem, hogy nem kell hamarosan újra költöznöm), ismét eszembe jutott a paradicsomszósz. Valószínűleg tényleg ez volt a megfelelő időszak, mivel azon a nyáron időm elég sok volt, csak babysitterkedtem és pont annál a családnál, ahol a kisbabára kellett vigyáznom, készített az anyuka salsa di pomodorót. Kifaggattam tehát, hogyan is csinálja, sőt adott ötletet arra is, honnan vegyem a paradicsomot (azóta is ugyanazokhoz járok a piacra). Interneten is utánanéztem, milyen receptek vannak, aztán nekiálltam az első kísérleti adag elkészítésének, “Lesz amilyen lesz” felkiáltással. És jó lett. A nyár folyamán így többször is készítettem, mindig pár üveggel, őszre pedig bespájzoltunk (képletesen, mert spájzunk sajnos nincsen). A mennyiség sajnos kevésnek bizonyult, azért is mert párom minden héten legalább egyszer pasta al pomodorót akart enni, annyira ízlett neki, így tehát amikor talán novemberben fájó szívvel felnyitottuk az utolsó adagot, megfogadtam, hogy a következő nyáron többet teszek el. Tegnap volt még a piacon paradicsom, bár nem annyira szép, mint szerettem volna, de azért vettem, hogy készítsek még. Augusztusról maradt még kb. 10 üvegnyi, most csináltam 6-ot, ez azért csak kitart egy kis ideig.

Az elkészítése nem bonyolult, de elég időigényes. Én ezúttal kb. 4 és fél kiló paradicsomból készítettem, ebből lett a 6 üveg (narancslekváros üvegeket használok, az mindig van itthon és pont megfelelő a mérete, kettőnknek egy alkalomra elegendő paradicsomszósznyi, egyébként 360 g van ráírva).

Hozzávalók (én most a mai főzés arányait írom le, mindenki kedve szerint variálhatja):

•  4 és fél kg paradicsom (általában 5-6 kg-ból szoktam) – lehetőleg San Marzano
• 1 db vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• zeller szára és zöldje
• 1 db sárgarépa
• maréknyi petrezselyem
• bazsalikomlevél
• olívaolaj, só, bors, peperoncino

Elkészítés:

1. A paradicsomot. kb. 1 percre tegyük forró vízbe, majd vegyük ki és húzzuk le a héját, vágjuk le a csumáját (az nem kell), vágjuk legalább 4-be (vagy 8-ba) és tegyük egy nagy tálba.
2. Készítsük elő a többi hozzávalót: vágjuk 4-be a hagymát, félbe a fokhagymagerezdeket, 4-be a répát, a zellerszárt.
3. Tegyük egy vagy két lábosba a paradicsomot a következő módon: egy jó adagot tegyünk bele, majd pépesítsük botmixerrel. Újabb adag paradicsom, pépesítés. Ezután tegyük bele a zöldségeket is, a bazsalikom kivételével. Fontos, hogy a lábos ne legyen tele.
4. Forraljuk fel nagy lángon, majd gyakori kevergetés mellett főzzük min. 1 órán át. A szósz egyre inkább besűrűsödik, az utolsó kb. 5-10 percre adjuk hozzá a bazsalikomot is, sózzuk, borsozzuk, én szoktam bele tenni egy kis peperoncinót is. A salsa kb. 1 óra főzés után lesz elég sűrű, ennyi mindig kell neki, persze függ a paradicsom állagától. A zöldségeket szedjük ki (legalábbis a nagy részét, ha valamennyi benne marad, nem gond).
5. A tartósításról sokat gondolkodtam, én végül is nem teszek semmilyen tartósítószert bele. Amikor tele az üveg, a tetejére öntök egy kis olívaolajat, jól lezárom az üveget, utána rögtön a tetejére fordítom és száraz dunsztba teszem. Amikor eszembe jut, visszafordítom az üveget. Ezzel a módszerrel eddig mindig elállt pár hónapig.

Hajókirándulás és látogatás a kagylótelepen

A hétvégén Lericiben rendezték meg a Mytiliade nevű fesztivált. Ez így elsőre gondolom senkinek nem mond semmit, amikor először hallottam, én is csak azt kérdeztem: micsoda? Aztán persze elmagyarázták, hogy a “mitili” kagylókat jelent (mint a cozze, muscoli, stb). Így tehát világossá vált, mi is a fő téma ezen az évente megrendezésre kerülő fesztiválon. Az apropót pedig az szolgáltatja, hogy a la spezia-i öbölben található Olaszország egyik fontos kagylótelepe. Túl sok rendezvény nem volt, elsősorban enni, inni lehetett, illetve különböző recepteket ellesni. Ami viszont már tavaly is felkeltette az érdeklődésemet, csak akkor már nem tudom miért nem mentem el rá, egy (ingyenes) hajókirándulás volt az öbölben és a kagylótelepekhez. Idén viszont vasárnap délután megejtettük ezt az utat.

Először Tellaróba vittek minket el, ott egy kicsit körülnéztünk, ezután pedig a már említett kagylótelepek felé vettük az irányt. Közben egy szakértő elmagyarázta hogy miért és hogyan is történik a kagylók tenyésztése. Ez a környék kimondottan alkalmas a kagylók számára, már alapból elég sokat találhatunk, mivel egy sziklás part, ami ideális a megtapadásukhoz. De mivel ez nem mindig sikeres, az öbölben létrehozták ezt a telepet, amiből persze sok nem látszik, mivel (logikusan) a tengerben van. A tenyésztett kagylók facölöpökről lenyúló köteleken helyezkednek el. A telepet védik az áramlatoktól is, mivel azok elsodorhatnák a kagylókat.



A bóják alatt vannak a kagylók

Ezután elérkeztünk egy üzemhez, amelyben a kagylók tisztítását végzik: a kagylók magukba szívnak mindent a tengerből, így nem lennének fogyasztásra alkalmasak. Oxigénnel dúsított vízzel távolítják el a szennyeződéseket, így ezután már ehetővé válnak. Természetesen nagyon komolyan ellenőrzik a minőséget.

Próbaképpen folytattak már osztrigatenyésztést is, ami nagy sikerrel zárult, így az is lehet, hogy pár éven belül az is jellemző lesz itt.

Nekem nagyon érdekes volt bepillantást nyerni a kagylótenyésztésbe, hiszen nem tenger mellett nőttem fel, nekik ez inkább magától értetődő. Nekem még kell egy kis idő, hogy igazán jól el tudja készíteni ételeket ezekből a friss tengeri dolgokból …

Az új Juventus-stadion

Tegnap az olasz focitörténet egy nagyon fontos eseményének lehettünk tanúi: felavatták a Juventus új stadionját. A korábbi stadion nem a Juve tulajdona volt, (az olasz csapatok csak bérlik a stadionokat, tehát a bevételek egy részétől elesnek), ez az első olyan stadion Olaszországban, amely egy klub tulajdona. Felépítették tehát ezt a hipermodern stadiont: nem túl nagy, kb. 41 ezren férnek el benne, de nagyobbra nincs is szükség. Az új létesítmény a környezetvédelem jegyében épült: hasznosítják a napenergiát, újrahasznosítják az esővizet, a minimumra csökkentették a káros anyagok kibocsátását.

A megnyitóünnepségbe én is belepillantottam, szerintem nagyon szép látványosra sikeredett a Juve színeivel (fekete-fehér), ezért is tettem fel a videót (a 2. perctől érdekesebb). A nyitóbeszédet és a meccset (az angol Notts County csapata ellen) már nem néztem meg, annyira azért nem érdekelt a dolog.

Most már csak a bajnokságnak kell elkezdődnie, ami késésben van a focisták sztrájkja miatt (igen, Olaszországban még a focisták is képesek sztrájkolni a pénz miatt, no comment).

Reméljük az idei bajnokságban sikeresebb lesz a Juve, nem úgy mint tavaly…

Carrara és a márvány

Carrara és a tenger

A környékünkről eddig főleg a (ligúr) tenger és a közelében található települések kapcsán írtam. Ameglia (ahol mi lakunk) valóban Ligúriában található, de kb. 5 km-re tőlünk már Toszkána van. Ne felejtsük el tehát a közelünkben lévő toszkán részt sem! Itt persze még nem arról a tipikus toszkán tájról beszélhetünk, amely olyannyira ismert és kedvelt külföldön, így Magyarországon is. Ez is szép, de másmilyen. A tenger itt ugyanúgy folytatódik, de már nincsenek azok a sziklás partok, amelyek Ligúriát jellemezték, itt inkább a homokos strandok a jellemzőek (a családok természetesen ezeket részesítik előnyben). A dimbek-dombok pedig délebbre kezdődnek, itt az Apuáni Alpok hegyei az uralkodóak.

A hozzánk legközelebbi toszkán város Carrara. Erről biztos mindenkinek (még az Olaszországot nem nagyon ismerőknek is) rögtön beugrik a márvány.

A márványbányák a Carrara mögött elhelyezkedő hegyekben, a már említett Apuáni Alpokban találhatóak.



Carrara és a hegyek

Én tavaly vittem el a szüleimet erre a környékre. Szerencse, hogy előtte néhány héttel párommal már jártunk ott, mert szerintem kimondottan félelmetes környék. Nem viccelek: elég elhagyatottnak tűnik (főleg hétvégén), az utakat fehér por borítja (nem mondom, milyen volt a kocsim, mire visszértünk), az utak mellett ott a szakadék, mindenhol a sziklák, az alagutat pedig a képen láthatjátok.

Szóval örültem, hogy nem először jártam azon a környéken, amikor nem túl tapasztalt sofőrként nekem kellett vezetnem. Na, de térjünk vissza a márványra.

Hétféle carrarai márvány létezik (korábban én sem tudtam): a Fehér, a Statuario, a Venato, az Arabescato, a Calacata, a Bardiglio és a Cipollino Zerbino.

Ezek természetesen a főbb csoportok, ezeken belül is vannak eltérések, különbségek.

A klasszikus a carrarai fehér márvány, a legértékesebb viszont a statuario, a csontfehér színű, amelyet már a rómaiak is használtak a szobrok elkészítéséhez.

Michelangelo is innen szerezte be a (többek között a Dávid-szoborhoz is használt) márványt.

Mindenféleképpen érdemes egy fél napot rászánni és felmenni a bányákhoz (senkit ne riasszon el korábbi ijesztgetésem), ha valaki erre jár. Már Marina di Carrarától jelölik, hogy merre kell menni ("Le cave – a bányák" irányt kell csak követni). Amikor a hegyekben járunk, többször meg lehet állni, sok az ajándéktárgyat kínáló hely. Mi inkább csak a kilátás miatt álltunk meg, mert a Fantiscritti-bánya volt a konkrét úticélunk, oda ugyanis be lehet menni. Mielőtt odaértünk volna, volt egy másik nevezetes hely: a Ponti di Vara. A híd után van parkoló, meg is lehet állni.

A Ponti di Vara a márvány szállításának az egyik fontos pontja, az úton lehet is látni a mélyedéseket, amiket az arra elhaladó kamionok okoztak. A hídon virágcsokrokat is találunk, sajnos az öngyilkosok egyik “kedvelt” helye.
Innen továbbhaladva nemsokára elérjük a Fantiscritti-bányát és a szemben lévő bányamúzeumot. A múzeum ingyenes, a bánya fizetős, ha jól emlékszem olaszul és angolul tartanak vezetést. Csak vezetővel lehet bemenni, kis csoportokban.

Szerintem nagyon érdekes, elmagyarázzák, hogy hogyan is hozzák létre ezeket a bányákat, hogyan történik a fejtés, mire kell odafigyelniük. Kint biztos látunk egy-két márvánnyal megrakodott kamiont is és maga az úttest is a kamionok jövés-menéséről tanuskodik. (A másik úton lefelé haladva majd jusson eszünkbe egyszer-kétszer, hogy a kamionok is ezen az úton járnak …).

El ne felejtsem mondani, hogy elég nagy sár van, tehát olyan pulcsit, nadrágot és főleg cipőt vegyünk fel, amit nem sajnálunk (utána tuti ki kell mosni mindent, a pulcsit is, mert a bányában felülről csöpöghet.) És ne a fodrásztól jöjjünk, mert a levegő párás és sisakot is kell tenni...

A Fantiscritti-bányához közeli Carbonera bányából vájták ki az eddigi legnagyobb, egyben maradt, hibátlan márványtömböt az apuáni márványbányák történetében 1928-ban: 18 m hosszú, 2,35 m széles és mély volt, súlya pedig 300 tonna. A Rómában található Foro Italico (korábban Foro Mussolini) obeliszkjét készítették el belőle (ma az Olimpiai Stadion környéke).

Régen így szállították a márványtömböket