 |
| Carrara és a tenger |
A környékünkről eddig főleg a (ligúr) tenger és a közelében található települések kapcsán írtam. Ameglia (ahol mi lakunk) valóban Ligúriában található, de kb. 5 km-re tőlünk már Toszkána van. Ne felejtsük el tehát a közelünkben lévő toszkán részt sem! Itt persze még nem arról a tipikus toszkán tájról beszélhetünk, amely olyannyira ismert és kedvelt külföldön, így Magyarországon is. Ez is szép, de másmilyen. A tenger itt ugyanúgy folytatódik, de már nincsenek azok a sziklás partok, amelyek Ligúriát jellemezték, itt inkább a homokos strandok a jellemzőek (a családok természetesen ezeket részesítik előnyben). A dimbek-dombok pedig délebbre kezdődnek, itt az Apuáni Alpok hegyei az uralkodóak.
A hozzánk legközelebbi toszkán város Carrara. Erről biztos mindenkinek (még az Olaszországot nem nagyon ismerőknek is) rögtön beugrik a márvány.
A márványbányák a Carrara mögött elhelyezkedő hegyekben, a már említett Apuáni Alpokban találhatóak.
 |
| Carrara és a hegyek |
Én tavaly vittem el a szüleimet erre a környékre. Szerencse, hogy előtte néhány héttel párommal már jártunk ott, mert szerintem kimondottan félelmetes környék. Nem viccelek: elég elhagyatottnak tűnik (főleg hétvégén), az utakat fehér por borítja (nem mondom, milyen volt a kocsim, mire visszértünk), az utak mellett ott a szakadék, mindenhol a sziklák, az alagutat pedig a képen láthatjátok.
Szóval örültem, hogy nem először jártam azon a környéken, amikor nem túl tapasztalt sofőrként nekem kellett vezetnem. Na, de térjünk vissza a márványra.
Hétféle carrarai márvány létezik (korábban én sem tudtam): a Fehér, a Statuario, a Venato, az Arabescato, a Calacata, a Bardiglio és a Cipollino Zerbino.
Ezek természetesen a főbb csoportok, ezeken belül is vannak eltérések, különbségek.
A klasszikus a carrarai fehér márvány, a legértékesebb viszont a statuario, a csontfehér színű, amelyet már a rómaiak is használtak a szobrok elkészítéséhez.
Michelangelo is innen szerezte be a (többek között a Dávid-szoborhoz is használt) márványt.
Mindenféleképpen érdemes egy fél napot rászánni és felmenni a bányákhoz (senkit ne riasszon el korábbi ijesztgetésem), ha valaki erre jár. Már Marina di Carrarától jelölik, hogy merre kell menni ("Le cave – a bányák" irányt kell csak követni). Amikor a hegyekben járunk, többször meg lehet állni, sok az ajándéktárgyat kínáló hely. Mi inkább csak a kilátás miatt álltunk meg, mert a Fantiscritti-bánya volt a konkrét úticélunk, oda ugyanis be lehet menni. Mielőtt odaértünk volna, volt egy másik nevezetes hely: a Ponti di Vara. A híd után van parkoló, meg is lehet állni.
Innen továbbhaladva nemsokára elérjük a Fantiscritti-bányát és a szemben lévő bányamúzeumot. A múzeum ingyenes, a bánya fizetős, ha jól emlékszem olaszul és angolul tartanak vezetést. Csak vezetővel lehet bemenni, kis csoportokban.
Szerintem nagyon érdekes, elmagyarázzák, hogy hogyan is hozzák létre ezeket a bányákat, hogyan történik a fejtés, mire kell odafigyelniük. Kint biztos látunk egy-két márvánnyal megrakodott kamiont is és maga az úttest is a kamionok jövés-menéséről tanuskodik. (A másik úton lefelé haladva majd jusson eszünkbe egyszer-kétszer, hogy a kamionok is ezen az úton járnak …).
El ne felejtsem mondani, hogy elég nagy sár van, tehát olyan pulcsit, nadrágot és főleg cipőt vegyünk fel, amit nem sajnálunk (utána tuti ki kell mosni mindent, a pulcsit is, mert a bányában felülről csöpöghet.) És ne a fodrásztól jöjjünk, mert a levegő párás és sisakot is kell tenni...
A Fantiscritti-bányához közeli Carbonera bányából vájták ki az eddigi legnagyobb, egyben maradt, hibátlan márványtömböt az apuáni márványbányák történetében 1928-ban: 18 m hosszú, 2,35 m széles és mély volt, súlya pedig 300 tonna. A Rómában található Foro Italico (korábban Foro Mussolini) obeliszkjét készítették el belőle (ma az Olimpiai Stadion környéke).
 |
Régen így szállították a márványtömböket |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése