Frecce Tricolori - Háromszínű nyilak

Még a múlt hétvégén volt egy bemutató, amiről mindenképpen be szerettem volna számolni. Marina di Carrarában volt valami ünnep és ennek alkalmából tartottak bemutatót a Frecce Tricolori, azaz Háromszínű nyilak.

Ők az Olasz Légierő, 1961-ben alakult műrepülő köteléke. 1966 óta 10 géppel repülnek: 9-en együtt + 1 szólista, így gyakorlatilag ők a világ legnagyobb létszámú katonai bemutató csoportja. Bázisuk Udine mellett található.

A kb. fél óráig tartó és 20 akrobatikus mutatványt tartalmazó programjuk révén váltak igazán híressé. Akinek lehetősége nyílik megnézni őket, semmiképpen ne hagyja ki. Tényleg nagy élmény, amit a képek sem tudnak igazán hűen visszaadni.

Tengerészünnep – La Spezia

A környék előnye, hogy a hétvégeken (már csak a tenger miatt is) nem unatkozunk. Az utóbbi időszakban végre La Spezia is megmozdult, korábban nem nagyon szerveztek itt semmit. Június 16-19 között került megrendezésre a Festa della Marineria, magyarul kb. a Tengerészek ünnepe.

Mi szombat délután mentünk el megnézni, az idő elég vacak volt, amint azt a képeken is lehet látni, de erre az alkalomra pont megfelelt.

Természetesen volt sok program, minket leginkább a hajók érdekeltek, de volt bemutató a különböző, a tengerhez kapcsolódó mesterségekből is.

Nekünk a legjobban az tetszett, hogy fel lehetett menni az egyik hadihajóra és ott egy tengerész kis csoportokban körbevezetett mindenkit. Végül is nem minden nap adódik ilyen lehetőség!

Munkahelyi érdekességek

Nem tagadom, hogy amióta Olaszországban dolgozom (5 éve), az első hely, ahol kakukktojásnak érzem magam (szerencsére nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel), mert normálisan végzem a munkám, nem csevegek folyton másokkal, nem telefonálgatok, nem sms-ezgetek vagy internetezek a telefonomon. Teszem ezt ráadásul egy olyan helyen, ahol a 6 órás munkaidő alatt kétszer 15 perc szünet van és meg van határozva, hogy egy óra alatt mennyi munkát kell elvégezni és ellenőrzik a minőséget is.

Látszik persze, hogy sokan nem nagyon dolgoztak korábban vagy hogy nincs szükségük igazán a munkára. Amikor szóba került, hogy júliusra lehet, hogy mégis csak meghosszabbítják a szerződést, néhányan rögtön elkezdtek nyafogni, hogy nehogy már júliusban is délután dolgozzunk. (Két műszak van: 8-14 és 14-20. Ebben a hónapban egyelőre délutánosok vagyunk.) Persze én se vagyok oda a boldogságtól, hogy nyáron este 8-ig dolgozzak, de ha ez van és nem lehet rajta változtatni… Szerencsére egy másik (olasz) csaj velem együtt kezdte el mondani, hogy a lényeg, hogy legyen munkánk júliusban is, nem??

Másik érdekes eset: az egyik csaj (pont mellettem ült, így hallottam mindent), aki egyébként gyógyszerészként végzett, de még életében nem dolgozott, munka közben beszélte meg egy pisai gyógyszerésszel az állásinterjút (már ez is kicsit furcsa). Kedd 9 órát javasolhattak neki, mert hallom, hogy a csaj (végig tegezte az illetőt!) azt mondja, hogy a 9 óra neki túl korán van, rakják már későbbre!! No comment.

Persze a munkahelyem mint munkaadó se semmi. Amikor elkezdtünk dolgozni, fixen délután dolgoztunk. Az egyik csajnak délelőtt is volt munkája, egy családnál vigyázott a gyerekekre. Amikor pár hónappal később elkezdték változtatgatni a műszakot, délelőtt kellett dolgozni, neki meghagyták a délutánt. Ez eddig oké is. Május végén viszont közölték vele, hogy döntenie kell, melyik munkát választja, mert nem tudják neki továbbra is garantálni a délutánt. A csaj végül a bébiszitterkedést választotta, mivel az még mindig biztosabb munka volt neki feketén is. Június 1-je óta pedig mikor dolgozunk kötelezően? Délután. Ez is no comment.

Határozott idejű munkaszerződések

Most valami miatt szívesebben írok a munkáról, talán mert már nem idegesítem magam rajta. Érdekes ugyanis, hogy milyen szerződést kötöttek velünk. A 3 hetes tanfolyam után tehát jött a munkaszerződés. A munkaközvetítő irodával kötöttük meg, kemény 3 hónapos szerződést kaptunk. A határozott idejű szerződést már ismertem, de ilyen rövid időre még nem esett meg velem. (A szezonális munkát most nem számítom ide.) Na, de minden relatív, októberben rövidnek tűnt a 3 hónap, a lejárta (január) óta havonta (!) újítgatják a szerződést, gyakorlatilag egy hónapra kötik meg, aztán kb. két nappal a lejárta előtt küldik az sms-t, hogy lehet menni a hosszabbításért. De igazán biztosak soha nem lehetünk, hogy megint megújítják. Na, most már visszasírjuk a 3 hónapos szerződést is …

Képzelhetitek, hogy telik egy hónapunk: az első hét még oké, a második vége felé már elkezdődik a találgatás, hogy vajon a következő hónapban lesz-e még munkánk, a harmadik az innen-onnan hallott pletykák, légből kapott értesülések hete, ami aztán a negyedik héten tetőzik. És a következő hónapban minden előlről kezdődik. Igen, jogos a kérdés: milyen élet ez így? Na, mi is gyakran feltesszük ezt a kérdést. Ja, az esetleges másik kérdésre a válasz: igen, mindez teljesen legális Olaszországban. És a legdurvább az egészben az az, hogy ha ennek a cégnek nem lett volna lehetősége ilyen szerződéssel embereket felvenni, mi valószínűleg munka nélkül lettünk volna ezekben a hónapokban, annyira nincs munka ezen a környéken.

Egyébként ez a fajta szerződés hatszor hosszabbítható, tehát augusztusban 100%, hogy nem lesz munkánk, de egyelőre meg nem erősített hírek szerint már júliusra se hosszabbítják meg (nyáron nincs elég munka). Ez lenne gyakorlatilag a stop and go időszaka (azt hiszem minimum 23 nap, maximum talán nincs), amikor mindenkit otthon hagynak, utána meg szeptemberben előlről kezdődik az egész őrület - jobbik esetben, mert nem kötelesek újra felvenni. Azt persze, hogy felvesznek-e, akkor tudod meg, amikor felhívnak (ez lehet bármikor), nehogy már nyugodtan töltsd a nyarat.

A kicsit kellemesebb része az az, hogy itt van végkielégítés + a ki nem vett szabadságok (az első 6 hónapban nem vehettünk ki egy napot sem) + a 13. havi fizetés esedékes része. Így legalább eléldegélünk valahogy két hónapig, aztán szeptembertől újra munkakeresés (augusztusban felesleges, a legtöbb cég bezár 2-3 hétre).