Régebben nem nagyon értettem, miért is olyan nagy szám ez az étel Olaszországban. Meg hogy hogy képes valaki ezt rendelni étteremben. Aztán persze megértettem, hogy a friss paradicsomból, hosszasan készített szósz tényleg nagyon finom. Étteremben persze nem kérném, ott inkább olyasmit szeretek megkóstolni, amit egyébként nem tudok vagy nem szoktam elkészíteni.
Már évekkel ezelőtt gondoltam rá, hogy nem lenne rossz készíteni salsa di pomodorót és aztán bespájzolni belőle. De mivel elég vándor életmódot éltem abban az időszakban, jó párszor költöztem, végül soha nem lett belőle semmi.
Tavaly viszont, miután a barátomhoz költöztem (és ugye reméltem, hogy nem kell hamarosan újra költöznöm), ismét eszembe jutott a paradicsomszósz. Valószínűleg tényleg ez volt a megfelelő időszak, mivel azon a nyáron időm elég sok volt, csak babysitterkedtem és pont annál a családnál, ahol a kisbabára kellett vigyáznom, készített az anyuka salsa di pomodorót. Kifaggattam tehát, hogyan is csinálja, sőt adott ötletet arra is, honnan vegyem a paradicsomot (azóta is ugyanazokhoz járok a piacra). Interneten is utánanéztem, milyen receptek vannak, aztán nekiálltam az első kísérleti adag elkészítésének, “Lesz amilyen lesz” felkiáltással. És jó lett. A nyár folyamán így többször is készítettem, mindig pár üveggel, őszre pedig bespájzoltunk (képletesen, mert spájzunk sajnos nincsen). A mennyiség sajnos kevésnek bizonyult, azért is mert párom minden héten legalább egyszer pasta al pomodorót akart enni, annyira ízlett neki, így tehát amikor talán novemberben fájó szívvel felnyitottuk az utolsó adagot, megfogadtam, hogy a következő nyáron többet teszek el. Tegnap volt még a piacon paradicsom, bár nem annyira szép, mint szerettem volna, de azért vettem, hogy készítsek még. Augusztusról maradt még kb. 10 üvegnyi, most csináltam 6-ot, ez azért csak kitart egy kis ideig.
Az elkészítése nem bonyolult, de elég időigényes. Én ezúttal kb. 4 és fél kiló paradicsomból készítettem, ebből lett a 6 üveg (narancslekváros üvegeket használok, az mindig van itthon és pont megfelelő a mérete, kettőnknek egy alkalomra elegendő paradicsomszósznyi, egyébként 360 g van ráírva).
Hozzávalók (én most a mai főzés arányait írom le, mindenki kedve szerint variálhatja):
- 4 és fél kg paradicsom (általában 5-6 kg-ból szoktam) – lehetőleg San Marzano
- 1 db vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- zeller szára és zöldje
- 1 db sárgarépa
- maréknyi petrezselyem
- bazsalikomlevél
- olívaolaj, só, bors, peperoncino
Elkészítés:
- A paradicsomot. kb. 1 percre tegyük forró vízbe, majd vegyük ki és húzzuk le a héját, vágjuk le a csumáját (az nem kell), vágjuk legalább 4-be (vagy 8-ba) és tegyük egy nagy tálba.
- Készítsük elő a többi hozzávalót: vágjuk 4-be a hagymát, félbe a fokhagymagerezdeket, 4-be a répát, a zellerszárt.
- Tegyük egy vagy két lábosba a paradicsomot a következő módon: egy jó adagot tegyünk bele, majd pépesítsük botmixerrel. Újabb adag paradicsom, pépesítés. Ezután tegyük bele a zöldségeket is, a bazsalikom kivételével. Fontos, hogy a lábos ne legyen tele.
- Forraljuk fel nagy lángon, majd gyakori kevergetés mellett főzzük min. 1 órán át. A szósz egyre inkább besűrűsödik, az utolsó kb. 5-10 percre adjuk hozzá a bazsalikomot is, sózzuk, borsozzuk, én szoktam bele tenni egy kis peperoncinót is. A salsa kb. 1 óra főzés után lesz elég sűrű, ennyi mindig kell neki, persze függ a paradicsom állagától. A zöldségeket szedjük ki (legalábbis a nagy részét, ha valamennyi benne marad, nem gond).
- A tartósításról sokat gondolkodtam, én végül is nem teszek semmilyen tartósítószert bele. Amikor tele az üveg, a tetejére öntök egy kis olívaolajat, jól lezárom az üveget, utána rögtön a tetejére fordítom és száraz dunsztba teszem. Amikor eszembe jut, visszafordítom az üveget. Ezzel a módszerrel eddig mindig elállt pár hónapig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése