Munka Olaszországban

rAnnak ellenére, hogy a blog címe Hétköznapok Olaszországban pont a hétköznapokról, beleértve a munkát is, alig írtam. Ennek a fő oka az az, hogy erről a témáról inkább csak negatívan lehetne írni. Egy éve lakom ezen a környéken (Ligúria, La Spezia közelében) és bár Észak-Olaszország egyik legszebb része (természetileg), munka szinte egyáltalán nincs. Az első kérdés, amikor erről beszélek, általában az szokott lenni: és a turizmus? Igen, nyáron a szállodákban, éttermekben, strandokon valami munka akad (max. 3-4 hónapra), de itt a szezonmunka messze nem olyan jól fizetett, mint Dél-Tirolban vagy az Adrián. Milyen más lehetőség van? Hirdetések interneten, újságban? Különböző ügynökökön kívül nem nagyon keresnek mást, ha nagy ritkán igen (pl. titkárnő valahol) arra több százan küldik el a jelentkezésüket és sokszor már egyébként is megvan ismeretség révén a befutó… Nem ismerős valahonnan a helyzet?

Lehet próbálkozni munkaközvetítőkkel is, nekem itt ezen a környéken még mindig ez vált be a legjobbban. Mivel Carrara is közel van, a márvány révén valami kis munka azért akad (az én szempontomból kereskedelmi ügyintéző, de a válság sajnos itt is érződik és sokszor még ha keresnek is alkalmazottat, beszéljél lehetőleg angolul, franciául, spanyolul vagy németül is. Nálam két nyelv oké, a többi sajnos nem). A legbiztosabb mód a munkára az ismeretség + a szerencse. E kettő nélkül itt sajnos szinte teljesen lehetetlen bármit is találni (most az én szemszögemből beszélek, valamilyen irodai munkáról, nem takarítás, stb).

Egy éve vagyok tehát ezen a környéken, mit is csináltam eddig? Júniusban semmit, július-augusztus-szeptember elején egy családnál időnként a gyerekekre vigyáztam, főleg a tengerpartra kellett őket vinni, ez nyárra pont jó volt. Ezt a munkát természetesen ismerősökön keresztül találtam. Közben persze elmentem egy-két állásinterjúra, de nem volt semmi komoly. Szeptember közepén jött az a lehetőség, szintén ismeretség révén, ami gyakorlatilag megmentett a munkanélküliségtől. La Speziában van egy call center, ami szinte az egyetlen munkelehetőség ebben az időszakban (a kikötő válságban van). Ide kerestek embereket, különböző feladatokra. A call centert a legtöbben úgy képzelik, hogy mindenki kis füllhallgatóval a fején beszél és beszél. Ez részben igaz is, de van back office is: itt szerencsére nem kell hívásokat fogadni vagy ami még rosszabb ügyfeleket hívogatni és eladni valamit, hanem a faxon vagy postán beérkező anyagokat feldolgozni. Na, persze ez sem egy hatalmas kihívás, de még mindig jobb egy ilyen számítógépes munka, mint a csak telefonálgatós. A következő blogbejegyzésben majd bővebben írok erről a munkámról.