Perugia és a Trasimeno-tó

Perugia, részlet

Mint ahogy azt ígértem, egy külön beszámoló Perugiáról és környékéről. Mivel mi csak egy hétvégére mentünk el, csupán egy kis ízelítőt kaptunk Umbriából, ami egyébként nagyon gazdag látnivalókban és a táj is gyönyörű.

Perugia előtt megálltunk egy kicsit a Trasimeno-tónál, mivel volt egy kis időnk a fél 3-as csokigyár-látogatás előtt. Gondoltuk, megebédelünk a tónál. Az útikönyv a tó keleti partján Monte del Lago nevezetű kis falut ajánlotta mint középkori ékkövet.

Monte del Lago

A település tényleg hangulatos volt, bár picike és semmit nem találtunk nyitva, de az odavezető útról elénk táruló kilátásért megérte a kitérőt. Végül a Perugia felé vezető úton ebédeltünk meg, szerencsés választásnak bizonyult a jó kis porchettás (malachúsos), illetve umbriai szalámis szendvics.

A csokigyár-látogatás után pedig a szálloda felé vettük az irányt: a Primavera Minihotelben foglaltunk szobát: a közelben volt ingyenes parkoló, a hotel a belvárosban található, a szoba is szép volt.

Késő délután tehát Perugiát fedeztük fel. Érdekes módon korábban mindig idegenkedtem egy kicsit ettől a várostól, talán mert a tévében egyfolytában csak a Meredith Kercher ügy kapcsán beszéltek róla. Kellemes meglepetés volt így Perugia: egy dombon fekszik, autóval nekem elsőre kicsit bonyolultnak tűnt a közlekedés, de jó ötletnek tartom a mozgólépcsőket, amik igencsak megkönnyítik a gyalogosok dolgát. Perugiában rengeteg fiatal van, nem véletlenül: az 1929 óta fennálló Universitá Italiana per Stranieri rengeteg külföldi diákot vonz. A belváros nekünk nagyon tetszett, kiindulva a főtértől (Piazza IV Novembre), amelynek közepén az 1275-78 között Nicola és Giovanni Pisano által készített Fontana Maggiore található.

Fontana Maggiore és Palazzo dei Priori, Perugia

A tér egyik oldalán a dómba, másik oldalán a Palazzo dei Priori egyik termébe, a boltívekkel és 13. századi falfestményekkel díszített Sala dei Notariba lehet bemenni. A Palazzo dei Priori épülete tovább húzódik Perugia sétálóutcája, a Corso Vannucci mentén. Ebben az épületben kapott helyet a Polgármesteri Hivatal (Comune) és az Umbriai Nemzeti Galéria (Galleria Nazionale dell’Umbria) Piero della Francesca, Pinturicchio és Perugino remekműveivel.

Corso Vannucci, Perugia

Az utcán továbbhaladva a Kormányzói Palota (Palazzo del Governo) után elérjük a Rocca Paolinát: a perugiaiak által gyűlölt, a pápai uralmat szimbolizáló várat Olaszország egyesítésekor (1860-ban) rombolták le. Mára két bástya maradt meg és a vár föld alatti része: ez utóbbi igazi különlegesség, olyan mintha a föld alatt lenne egy külön városrész boltíves utcákkal, kiállításokkal a vár termeiben.

Rocca Paolina, Perugia

Érdemes egy kicsit csak úgy csatangolni is a városban, érdekes látnivalókra bukkanhatunk.

Nem messze a főtértől boltívekben gazdag utcarészletek, lépcsőkről váratlanul elénk táruló városrészek, szűk utcácskák vagy kissé távolabb a San Bernardino oratórium.

Oratorio di San Bernardino, Perugia

Egy délután persze nem volt elegendő a város megismeréséhez, a Galériát is kihagytuk ezúttal, de így is nagyon tetszett Perugia. Este a főtérhez (és a szállodánkhoz) közeli Il Cantinone nevű étteremben vacsoráztunk, amit jó szívvel tudok bárkinek is ajánlani: finom ételek, udvarias kiszolgálás, szép étterembelső a 15. sz.-i épületben, a vártnál alacsonyabb árakkal (alig került többe, mintha pizzáztunk volna).

Perugia, részlet

Következő nap pedig Assisi felé vettük az irányt, amiről egy újabb blogbejegyzésben fogok mesélni.