Mint ahogy azt az előző blogbejegyzésben írtam, szeptemberben sikerült végre egy callcenterben munkát találnom. Én is láttam a hirdetést az interneten, de szerencsére volt egy ismerős is, aki beajánlott. Az ismeretség itt inkább arra kellett, hogy biztosan bekerüljek, de nem azért mert nem lennék alkalmas a munkára vagy mert külföldi vagyok, hanem mert a legtöbb embernek volt valamilyen ismeretsége. És itt az ismeretség többet számít, mint a rátermettség vagy a tapasztalat. Két állásinterjú volt: az egyik a munkaközvetítővel, ez csoportos volt, tíz ember volt egyszerre: na, itt aztán volt mindenféle ember: 20 éves csaj, aki igazából cukrász szeretne lenni, végigjárta a környék összes cukrászdáját, de sehol nem akarnak felvenni gyakornokot, irodában életében nem dolgozott, a számítógéphez egyáltalán nem ért, az Internetet se használja; 30 éves srác, az egyetemet még nem sikerült befejeznie, a szülőkkel lakik, szinte sehol nem dolgozott korábban; 33 éves diplomás csaj, egy-két helyen már dolgozott, de semmi igazán komoly munkája nem volt és hasonlók. Erre jövök én: diploma, 4 éve Olaszországban, több és komolyabb munkatapasztalattal, mint a többi 9 együttvéve. Ez a kör oké, megyek a következőre, a call centerbe. Itt már egyéni az interjú, nekem inkább csak formaságnak tűnik, de volt aki elborzadva jött ki, hogy mennyire félelmetesek voltak… Ja, aki életében nem volt még állásintejún …
Pár nap múlva az örömhír: másik 25 emberrel felvettek (kb. 200-ból)!! 3 hét tanfolyam (szerencsére költségtérítés van), aztán munka. A tanfolyam végére egy csaj (az egyik legfiatalabb, de legszimpatikusabb is) meggondolta magát, talált másik munkát (eladó a Zaránál – jobban járt, mint mi). Egy szintén nagyon fiatal srácot viszont kitettek, nem volt elég az ismeretsége sem, mivel a tanfolyamot totál lesz…ta, többször elaludt (!!!), ha éppen ébren volt sms-ezett, semmit nem jegyzetelt 3 hét alatt. Maradtunk tehát 24-en. A tanfolyam végén vizsga, de inkább csak formaság. Zárójelben jegyzem meg, hogy az enyém lett a 2. legjobb eredmény!! És én vagyok a külföldi….
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése