Siena, Toszkána

San Gimignano és Monteriggioni után Siena középkori emlékekben, látnivalókban gazdag városa felé vettük az irányt. Először a szállásra mentünk. Egy, az óvároshoz közeli szállodában foglaltunk szobát, a Hotel Italiában. Pont arra a hétvégére még kedvező áron kaptunk egy nagyon szép és elég nagy szobát. A szálloda mögött találtunk ingyenes parkolót is. Pár perc séta alatt értük el a Porta Camollia-t, amin a középkori vándorok léptek be a városba. Innen pedig tulajdonképpen már az óvárosban is vagyunk, kb. negyedórányira Siena legfőbb nevezetességétől, a Piazza del Campo-tól. Séta közben is akad azért látnivaló: a Piazza Salimbeni-n az 1472-ben alapított, a közelmúltban botrányba keveredett bank, a Monte dei Paschi di Siena székhelye, a gótikus homlokzatú Salimbeni palota.

Siena 17 contradából (kerületből) áll és lakói igen büszkék hovatartozásukra. A városban sok helyen találtunk zászlókat a különböző contradákat jelölő állatszimbólumokkal (pl. sas, párduc).

A contradák között nagy a versengés is, bizonyos szomszédos contradák nem igazán jó szemmel néznek egymásra.

A Piazza del Campo-t a világ egyik legszebb terének tartják, nem megalapozatlanul. Már a formája is különleges: a kilenc, elegáns téglaburkolatú sáv egy kagylót (vagy egyesek szerint legyezőt) formál. A környező épületek egy városrendelet hatására kellemes építészeti egységet alkotnak. A házak között több kis sikátor is vezet a térre, amely ma a fiatalok kedvenc gyülekezőhelye.

A kagyló végén található a Palazzo Pubblico (benne a Városháza és a Helytörténeti Múzeum) és itt magasodik a Torre del Mangia, egy 102 m magas torony is.

Érdemes megmászni a 400 lépcsőfokot, mert a tetejéről pazar panoráma tárul a szemünk elé: a piazza del Campo, az egész város és a dimbes-dombos környéke.

Évente kétszer (július 2-án és augusztus 16-án) a Piazza del Campo szolgál színhelyéül a Paliónak, a világ egyik leghíresebb lovasversenyének, amelynek eredete 1656-ra vezethető vissza. A Palión a contradák versenyeznek, minden alkalommal 10 a 17 contrada közül (sorsolás alapján). Az előkészületek napokkal korábban megkezdődnek. A teret tufával borítják be, kisorsolják a lovakat is, próbálnak többször. A lovak a versenyen három kört futnak, kb. egy perc alatt. Az esemény hatalmas tömeget vonz, természetesen az egész város részt vesz és nagyon sok turista is érkezik erre az alkalomra.

A város másik fontos látnivalója a 14. sz-i Dóm, amely román-gótikus homlokzata hihetetlen mennyiségű szoborral és 19. sz.-beli mozaikokkal büszkélkedik.

Belseje is megér egy látogatást, a belépőjegy egy kombinált jegy (12 euró): a dóm, a keresztelőkápolna és a kripta mellett a Piccolomini könyvtárat, a Museo dell’Opera-t és az Oratoriót tekinthetjük meg, illetve felmehetünk a Facciatonéra, ahonnan egész Sienát láthatjuk. Nekünk ez a program kimaradt, mert a dómnak aznap rövidített nyitvatartása volt, másnap pedig csak délután nyitott ki a turistáknak (vasárnap délelőtt mise volt). Legközelebb tudjuk, hogy mit nézzünk meg…

Érdemes a város utcáin sétálni, betérni egy cukrászdába, megkóstolni legalább egyet a kedvelt édességei közül, pl. a város hires szülöttjének, Gianna Nannininek (énekesnő) a kávézójában.

Egy kis sétával, elkerülve a komoly lejtőket és emelkedőket, elérjük a stadion közelében található San Domenico templomhoz is, amely Szent Katalin ereklyéit, többek között fejét is őrzi. A templom mögül csodálatos panoráma nyílik a városra.

Siena egyike azon városoknak Olaszországban, ahova bármikor szívesen visszatérnék. Középkori utcácskák, terek, kedves lakosok, rengeteg fiatal (egyetemi város is): mi rengeteget sétáltunk, igazán magával ragadott a város, ami nagyon pozitív kisugárzásúnak tűnt annak ellenére, hogy a Monte dei Paschi botránya óta komoly munkanélküliséggel is küzd, mert szinte kizárólag a turizmusból él.

Rengeteg étterem, vendéglő van a városban, szombat este érdemes asztalt foglalni, mi alig találtunk helyet! De így véletlenül is nagyon jó osteriát találtunk, ízletes helyi specialitásokkal: Osteria di Kamollia.

Vasárnap ebéd után pedig a Sienától délre fekvő Crete nevű dimbes-dombos vidék felé vettük az irányt, amiről a következő blogbejegyzésben írok majd.