Tegnap, március 17-én ünnepelték az olaszok az olasz egység 150. évfordulóját. Gyakorlatilag az egész év erről a 150. évfordulóról szól, de természetesen választottak egy konkrét napot is az ünneplésre, azért is mert ebben az évben sok ünnepnap hétvégére esik és nincs nagyon “ponte”, hosszúhétvége. Kapóra jött tehát a március 17-i dátum, bár ahogy azt a tegnapelőtti Le Iene című műsorban láthattuk, sok olasz politikusnak halvány fogalma sincsen, mi is történt ezen a napon 150 éve (egyébként csak idén ünnep ez a nap). Az olasz egység létrehozása természetesen hosszabb, éveken át tartó folyamat volt, 1861. március 17-én koronázták az egyesült Olaszország királyává II. Viktor Emánuelt. Ettől az évtől számítják tehát az olasz egységet, de ekkor Róma és Velence még hiányzott, csak 1871-től váltak ténylegesen Olaszország részévé, Róma pedig fővárossá. Ennek a késői dátumnak köszönhetően Olaszország egyes részei még mindig nagyon különbözőek mind a mentalitást, mind a nyelvet (dialektusokat) illetően, a konyháról nem is beszélve, de szerintem az ország egyik szépségét pont ez a változatosság adja. Számukra mindenesetre furcsa, hogy nálunk nincsenek dialektusok, Észak – Dél ellentét, az ezekkel járó problémák (más gondok persze vannak…).
Tegnap tehát országszerte ünnepeltek, zászlók az ablakokban, az utcák feldíszítve (na persze nem mindenhol, Trentinóban kevésbé, Alto Adige/Dél –Tirol nem is akarta ünnepnappá nyílvánítani történelmi okok miatt), programok, tűzijáték, stb, bár az üzletek nyitva voltak mindenhol. Ma pedig sok olasz nem dolgozik, pontét csinál, elutazik valamerre és itt nem létezik a “következő szombaton majd ledolgozzuk” esete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése