Kollégák a call centerben

A csoportunk elég vegyes: a korosztály: 19-37 év. Egy része diplomás, de van akinek csak a terza mediája van meg (magyarul kb. a 8 osztálya). Van néhány külföldi rajtam kívül: egy argentín csaj, aki már olasz állampolgár, egy marokkói, egy ecuadori és egy moldáv csaj. A moldáv kivételével az összes többi ügyes, a 19 éves moldáv csajról viszont kiderült, hogy bár elég jól beszél olaszul, szinte egyáltalán nem fogta fel, hogy mit is kell csinálni (mint azt később megtudjuk, olyan nagyon nem is érdekelte, a barátja apukája révén került be és csak azért, hogy dolgozzon valahol, mivel már terhes volt, amikor elkezdtük a tanfolyamot. Pár napja szült.) A csoportra visszatérve: van egy Jehova tanúja is (aki éppen most költözik el egy másik városba,), egy másik, egyébként nagyon intelligens, diplomás srác, aki egyenesen Szicíliából jött fel ezért a munkáért (milyen lehet a helyzet Délen??). A csoport tényleg nagyon vegyes, van aki normálisan dolgozik, van aki próbál mindent elbliccelni (én már rég kirúgtam volna). Két csajt időközben kitettek, vagyis nem hosszabbították meg a szerződésüket: az egyik, szerencsétlen jóindulatú, de rettenetesen buta, a másik elment 3 hétre betegszabadságra, de közben feltett bulizós, karneváli képeket a Facebookra. No comment.

Egyre kevesebben vagyunk tehát, de ez teljesen normális. Másik munkát egyébként senki sem talált. Ez azért sokat sejtet a munkaerőpiaci helyzetről.

Állásinterjú

Mint ahogy azt az előző blogbejegyzésben írtam, szeptemberben sikerült végre egy callcenterben munkát találnom. Én is láttam a hirdetést az interneten, de szerencsére volt egy ismerős is, aki beajánlott. Az ismeretség itt inkább arra kellett, hogy biztosan bekerüljek, de nem azért mert nem lennék alkalmas a munkára vagy mert külföldi vagyok, hanem mert a legtöbb embernek volt valamilyen ismeretsége. És itt az ismeretség többet számít, mint a rátermettség vagy a tapasztalat. Két állásinterjú volt: az egyik a munkaközvetítővel, ez csoportos volt, tíz ember volt egyszerre: na, itt aztán volt mindenféle ember: 20 éves csaj, aki igazából cukrász szeretne lenni, végigjárta a környék összes cukrászdáját, de sehol nem akarnak felvenni gyakornokot, irodában életében nem dolgozott, a számítógéphez egyáltalán nem ért, az Internetet se használja; 30 éves srác, az egyetemet még nem sikerült befejeznie, a szülőkkel lakik, szinte sehol nem dolgozott korábban; 33 éves diplomás csaj, egy-két helyen már dolgozott, de semmi igazán komoly munkája nem volt és hasonlók. Erre jövök én: diploma, 4 éve Olaszországban, több és komolyabb munkatapasztalattal, mint a többi 9 együttvéve. Ez a kör oké, megyek a következőre, a call centerbe. Itt már egyéni az interjú, nekem inkább csak formaságnak tűnik, de volt aki elborzadva jött ki, hogy mennyire félelmetesek voltak… Ja, aki életében nem volt még állásintejún …

Pár nap múlva az örömhír: másik 25 emberrel felvettek (kb. 200-ból)!! 3 hét tanfolyam (szerencsére költségtérítés van), aztán munka. A tanfolyam végére egy csaj (az egyik legfiatalabb, de legszimpatikusabb is) meggondolta magát, talált másik munkát (eladó a Zaránál – jobban járt, mint mi). Egy szintén nagyon fiatal srácot viszont kitettek, nem volt elég az ismeretsége sem, mivel a tanfolyamot totál lesz…ta, többször elaludt (!!!), ha éppen ébren volt sms-ezett, semmit nem jegyzetelt 3 hét alatt. Maradtunk tehát 24-en. A tanfolyam végén vizsga, de inkább csak formaság. Zárójelben jegyzem meg, hogy az enyém lett a 2. legjobb eredmény!! És én vagyok a külföldi….

Folyt. köv.

Munka Olaszországban

rAnnak ellenére, hogy a blog címe Hétköznapok Olaszországban pont a hétköznapokról, beleértve a munkát is, alig írtam. Ennek a fő oka az az, hogy erről a témáról inkább csak negatívan lehetne írni. Egy éve lakom ezen a környéken (Ligúria, La Spezia közelében) és bár Észak-Olaszország egyik legszebb része (természetileg), munka szinte egyáltalán nincs. Az első kérdés, amikor erről beszélek, általában az szokott lenni: és a turizmus? Igen, nyáron a szállodákban, éttermekben, strandokon valami munka akad (max. 3-4 hónapra), de itt a szezonmunka messze nem olyan jól fizetett, mint Dél-Tirolban vagy az Adrián. Milyen más lehetőség van? Hirdetések interneten, újságban? Különböző ügynökökön kívül nem nagyon keresnek mást, ha nagy ritkán igen (pl. titkárnő valahol) arra több százan küldik el a jelentkezésüket és sokszor már egyébként is megvan ismeretség révén a befutó… Nem ismerős valahonnan a helyzet?

Lehet próbálkozni munkaközvetítőkkel is, nekem itt ezen a környéken még mindig ez vált be a legjobbban. Mivel Carrara is közel van, a márvány révén valami kis munka azért akad (az én szempontomból kereskedelmi ügyintéző, de a válság sajnos itt is érződik és sokszor még ha keresnek is alkalmazottat, beszéljél lehetőleg angolul, franciául, spanyolul vagy németül is. Nálam két nyelv oké, a többi sajnos nem). A legbiztosabb mód a munkára az ismeretség + a szerencse. E kettő nélkül itt sajnos szinte teljesen lehetetlen bármit is találni (most az én szemszögemből beszélek, valamilyen irodai munkáról, nem takarítás, stb).

Egy éve vagyok tehát ezen a környéken, mit is csináltam eddig? Júniusban semmit, július-augusztus-szeptember elején egy családnál időnként a gyerekekre vigyáztam, főleg a tengerpartra kellett őket vinni, ez nyárra pont jó volt. Ezt a munkát természetesen ismerősökön keresztül találtam. Közben persze elmentem egy-két állásinterjúra, de nem volt semmi komoly. Szeptember közepén jött az a lehetőség, szintén ismeretség révén, ami gyakorlatilag megmentett a munkanélküliségtől. La Speziában van egy call center, ami szinte az egyetlen munkelehetőség ebben az időszakban (a kikötő válságban van). Ide kerestek embereket, különböző feladatokra. A call centert a legtöbben úgy képzelik, hogy mindenki kis füllhallgatóval a fején beszél és beszél. Ez részben igaz is, de van back office is: itt szerencsére nem kell hívásokat fogadni vagy ami még rosszabb ügyfeleket hívogatni és eladni valamit, hanem a faxon vagy postán beérkező anyagokat feldolgozni. Na, persze ez sem egy hatalmas kihívás, de még mindig jobb egy ilyen számítógépes munka, mint a csak telefonálgatós. A következő blogbejegyzésben majd bővebben írok erről a munkámról.

Cukkinivirág

Amikor kb. 5 éve először láttam cukkinivirágot a bolzanói piacon, némi kétely volt bennem, hogy milyen is lehet megenni egy virágot. Akkoriban, ha jól emlékszem, meg is kóstoltam, de nem voltam elájulva tőle, így aztán utána nem is nagyon ettem. Most azonban, mivel egy barátnőm közvetlenül az apukája biokertjéből hoz frissen szedett cukkinit a virágjával együtt, csak kipróbáltam, milyen is elkészíteni, egyszerűen nem bírtam kidobni azt a friss virágot (egyébként elég nehéz kifogni igazán szép, friss cukkinivirágot).

Kétféleképpen készítettem el, nekem mind a kettő nagyon ízlett (esztétikailag nem egy csúcs, legalábbis az enyém, de mentségemre szóljon, hogy először készítettem, kísérleti jelleggel). És azt is most fedeztem fel, hogyha a virágot vízbe tesszük, másnap is jól felhasználható.

Rántott cukkinivirág

Azt hiszem, Olaszországban ez a legklasszikusabb elkészítési módja, sózzuk, borsozzuk egy kicsit, majd sörtésztában egyszerűen kirántjuk a cukkinivirágot. A sör helyett tejet is használhatunk (én így csináltam, mivel nem volt itthon sör). Legközelebb viszont sörrel készítem.

Töltött cukkinivirág
 

Ez is nagyon ízlett és szintén nem nehéz. Én 4 cukkinivirághoz csak két cukkinit használtam fel, de ha a virágok nagyobbak, a cukkinik meg kicsik, akár mind a négyet fel lehet használni.

Vágjunk apróra egy kis vöröshagymát és egy kis fokhagymát is, a cukkinit is daraboljuk fel. Pirítsuk meg a hagymát egy kis olajon, adjuk hozzá a cukkinit, sózzuk, borsozzuk. Amikor elkészült, hagyjuk egy kicsit kihűlni, aztán adjunk hozzá néhány kanálnyi reszelt parmezánt és egy kis apróra vágott friss bazsalikomot. Töltsük meg a virágokat.

Vajazzunk ki egy tepsit, helyezzük el rajta a töltött cukkinivirágokat, locsoljuk meg egy kis olvasztott vajjal, sózzuk, borsozzuk és kb. 8 percig süssük a 180°C-ra előmelegített sütőben.

Montemarcello

Adós maradtam a múlt hétről egy blogbejegyzéssel és főleg néhány képpel Montemarcellóról.

Montemarcello tulajonképpen Amegliához tartozik, de ez inkábbb csak a hivatalos része a dolognak, egy montemarcellói sosem mondaná azt, hogy ő amegliai. Montemarcellóban kb. 300-an laknak. Amikor ezt először hallottam, kicsit furcsán néztem. Aztán amikor először ott jártam, megértettem, hogy a barátom miért is van oda érte (ő korábban ott lakott).

Pár évvel ezelőtt Ameglia elhívta azt a bizottságot, amelyik arrról dönt, hogy egy település bekerüljön-e Olaszország legszebb települései közé. Maga Ameglia is jellegzetes falu, de amikor a bizottság meglátta Montemarcellót, nem Amegliát, hanem Montemarcellót vette fel a listára…:)

A képek szerintem magukért beszélnek.

Montemarcello egyébként évek óta kedvelt helye főleg a milánóiaknak, hétvégenként “leugranak”, a házak pedig rettenetesen sokba kerülnek. Mindenképpen megér egy kitérőt annak, aki a környéken jár.

Kilátás az egyik irányba

Kilátás a másik irányba a nyitókép a blogon

Olaszország legszebb településeinek a fesztiválja

Miért is írtam az előző blogbejegyzésben Olaszország legszebb településeiről? Egyrészt mert érdekes és hasznos kezdeményezés ez a klub, másrészt (főleg) mert a hétvégén a mi környékünkön, Montemarcellóban és Tellaróban rendezték meg Olaszország legszebb településeinek a fesztiválját.

Montemarcello Ameglia községhez tartozik (mi itt lakunk), de a barátaink Montemarcellóban élnek és mi is elég sok időt töltünk ott. A helyi kulturális és turisztikai szervezet (pro loco) tagjaiként pedig a fesztivál lebonyolításában is aktívan részt vettünk, bár a montemarcellói részt az önkormányzat szervezte, sajnos elég olaszosan, az utolsó pillanatban, kevés reklámmal, de végül is elég jól sikerült. Montemarcellóban csak néhány stand volt, többek között a Cinque Terre két településének, Manarola és Vernazza standjai, valamint a szintén a környéken található Varese Ligure standja, illetve még két távolabbi régióból is jött két falu.

Természetesen Montemarcellónak is volt egy standja, információs anyagokkal és kóstolókkal: volt itt pesto, szardella, olívaolaj, lekvár, rizstorta, marcellino (a cantuccinihez hasonló édesség). Nagy sikere volt:)

Ezenkívül helyi kézművesek, termesztők, árusok is kínálták portékájukat.

A fesztivál másik színhelye Tellaro volt. Itt több stand volt (Olaszország minden részéről érkeztek a települések képviselői), mivel ők voltak a fő szervezők, Montemarcellót csak később vonták be.

Az esemény célja egyébként a turizmus elősegítése volt a két településen: Tellaro a télen a földcsuszamlás miatt hónapokig szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól, mostanra az út egy részét helyrehozták, járható lett, de egy kis reklám sosem árt, Montemarcello csodálatos strandját, Punta Corvót pedig sajnos le kellett zárni szintén földcsuszamlás miatt, így ebben a faluban a turizmus igencsak visszaesett.

Az egyik fotós készített egy összeállítást erről a hétvégéről. Elég hosszú, több, mint 8 perc, de 7:15 és 7:45 között én is látható vagyok többször.

Olaszország legszebb települései – I borghi più belli d’Italia

Vernazza, Sp

A “borgo” szót elég nehéz lefordítani magyarra: kisebb települést jelöl, jellegzetes utcákkal, sikátorokkal. Mivel Olaszország egyébként is rengeteg látnivalóval rendelkezik, ezek a kis települések sokszor elsikkadnak a híresebb nevezetességek mellett, pedig pont az ilyen helyek szolgálnak kellemes meglepetésekkel. 10 évvel ezelőtt jött létre ez a klub, ami azóta már igencsak sok települést tudhat tagjának.



Glorenza, Bz

A klub célja éppen az, hogy Olaszországnak ezek a kis gyöngyszemei ne merüljenek a feledés homályába, a belföldi turizmust elősegítve ezekre a sokszor ismeretlen helyekre is elcsábítsák az olaszokat. Hiszen sokszor éppen a lakóhelyünk környékén lehet ilyen kis pár száz vagy ezer fős falvakat találni, ahol a megélhetés igen komoly problémát is jelenthet a helyieknek, akik nem akarnak elvándorolni onnan.

Montemarcello, Sp

A http://www.borghitalia.it/ oldalán lehet egy aktuális listát találni ezekről a településekről. A térkép segítségével még az is elboldogul, aki nem tud olaszul, elég a régióra kattintani.



Manarola, Sp

Ebben a blogbejegyzésben találtok néhány képet azokról a településekről, ahol már jártam.

Tellaro, Sp

Giro d’Italia – Sarzana (Ligúria)

A Giro d’Italia kerékpárverseny nemcsak Olaszországban ismert, hanem egész Európában. Én nem igazán szoktam nézni a tévében, hacsak nem a szép helyek miatt időnként, mivel Olaszország különböző részein zajlanak a versenyek. Hétfőn sajnos az egyik belga versenyző olyan szerencsétlenül esett, hogy már nem tudták megmenteni. Az ő emlékére kedden a versenyzők megtették ugyan a kötelező távot, de mindannyian együtt haladtak, nem volt verseny. A mi környékünket pont ezen a napon érintette a Giro d’Italia egy szakasza, ami Genova mellől indult és Livornóban fejeződött be. Kora délután Sarzanán haladtak keresztül és mivel én pont akkor végeztem a munkahelyemen, úgy gondoltam, nem hagyom ki ezt az alkalmat. A város egy kicsit készült is erre az alkalomra, ennek köszönhetően javítottak meg a környéken egy pár útszakaszt, ami annak ellenére hogy igencsak forgalmas, hónapokon át szinte járhatatlan volt (az olaszok szerint is…). És a Giro nélkül valószínűleg még egy kis ideig úgy is maradt volna. Szerdán egyébként volt egy másik esés is és beszédtéma lett az utak rossz minősége is. Ennek ellenére nem hiszem, hogy bármi is változni fog: "Siamo in Italia!!!!" (azaz Olaszországban vagyunk) -sokat emlegetett mondatunk, amikor valaminek változnia kellene, de tudjuk, hogy nem fog, itt ez a mentalitás és kész.

Bob Sinclar - Raffaella Carrà: "Far l'Amore"

Olyan jó idő van már hetek óta, hogy csak nehezen tudom rávenni magam, hogy leüljek a gép elé és blogbejegyzést írjak. Főleg miután 6 órát a munkahelyemen ott töltök…

Éppen ezért most is csak egy dalt teszek fel, egy régi dal remixelt változata. A videó nekem nem igazán jön be, ami tetszik a dalból, az a refrén. Aki kicsit ért olaszul, de a dal hallatán elbizonytalanodik, hogy tényleg azt jelenti-e, amit gondol, a válasz igen. Mindenesetre ilyen is van, ez is olasz zene, nemcsak Laura Pausini, Eros Ramazzotti, Jovanotti, stb., hogy csak a Magyarországon legismertebbeket említsem.

Húsvét és május 1. Olaszországban

Az utóbbi 10 napban Olaszország igencsak bővelkedett ünnepekben.

Április 24-25. mint mindenhol itt is húsvét volt. Az olaszok nagy része szereti ezt az ünnepet baráti körben tölteni, nem olyan családi esemény mint a karácsony, elég csak a mondásra gondolni: "A Natale con i tuoi, a Pasqua con chi vuoi". Azaz: karácsonykor a családdal, húsvétkor akivel akarod. Ahogy én az ismerősök körében tapasztaltam a legnépszerűbb program az volt, hogy baráti társaságok egy agriturismóban (falusi turizmus) ebédeltek hétfőn és aztán ottmaradtak egész délután. Volt persze aki inkább piknikezni ment vagy aki (kihasználva a hosszú hétvégét) elutazott valamerre. És voltak olyanok, mint mi, akikre a mondás nem volt érvényes és családi körben töltötték ezt az ünnepet is.

Április 25. itt egyébként is ünnep lett volna, a felszabadulás ünnepe, elég pech volt, hogy pont egybeesett húsvéttal.

Ezen a hétvégén pedig május 1-ét ünnepelték Olaszországban is (ismét pech, hogy ez az ünnep vasárnapra esett). Ezt általában megint csak piknikezve, a szabadban, kirándulással szokták eltölteni, illetve a szakszervezetek rendeznek különböző programokat. Idén természetesen a válságról és a munkaerőpiac igencsak kilátástalan helyzetéről szónokoltak.

Idén május 1-én viszont egy másik esemény miatt került Olaszország és főleg Róma az érdeklődés középpontjába. II. János Pál pápa boldoggá avatására érkezett rengeteg (egyes adatok szerint másfél millió) hívő az örök városba, sok millióan pedig a tévéből követték világszerte. Érdekes volt, amikor hónapokkal ezelőtt az egyik tévéműsorban (Striscia la notizia) körbeérdeklődtek a római szállodákban, hogy mennyibe kerül a május 1-i hétvégére egy szoba. Mindenhol egységesen 1000 (nem elírás, ezer) euró körül volt egy szoba egy éjszakára. Nem tudom, hogy utána végülis megmaradt-e ez az ár vagy lejjebb vitték, mindenesetre az összes szálloda tele volt, sokan hálózsákban aludtak az utcán.