Vacsora Berlusconival, Finivel és a chilei bányászokkal

Természetesen nem vacsoráztam egyikőjükkel sem, de ha lehetőségem lett volna, a bányászokat választottam volna… A kissé ironikus címmel inkább arra szerettem volna utalni, hogy Olaszországban mennyire elterjedt vacsora (vagy hétvégén ebéd) közben tévét, főleg híradót nézni. Amitől nekem égnek áll a hajam és elmegy az étvágyam. Nemcsak Berlusconi bájvigyorától, hanem a különböző hírektől. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire hozzá vagyunk szokva a tragédiákhoz, hogy teljesen nyugodtan tudunk enni, miközben az Afganisztánban meghalt olasz katonákat siratják a hozzátartozók, a sokadik olasz kórházban sajnos sokadik alkalommal hanyagság vagy ki tudja mi miatt meghalt gyermek/felnőtt családtagjai sírva követelik a felelősöket, az árvízkárosultak sírnak az egy életen át összegyűjtött vagyonuk, emlékeik felett és sajnos még sorolhatnám a végtelenségig. Ne is beszéljünk a telenovellává alakult megoldatlan gyilkossági perekről. (Aki Olaszországban él, jól tudja, melyekről beszélek.)
Én már eleve a híradót sem szeretem nézni, de hogy ezt még étkezés közben tegyem, na azt már végképp nem! Ismerősökkel, barátokkal beszélgetve azonban látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek szemet szúrt ez az olasz szokás: más magyar, illetve francia és finn barátnők is panaszkodtak már pontosan ugyanerre a problémára.

Megjegyezném még, hogy sokan képesek reggel, délben és este is megnézni a híradót, ami nekem már végképp túlzás. Oké, hogy legyünk képben, mi is történik a nagyvilágban, na de azért naponta háromszor és főleg étkezés közben???

Mi a párommal szerencsére megoldottuk úgy, hogy a Tg (Telegiornale – Híradó) előtt vagy után vacsorázunk, amikor csak tudunk (nem mindig sikerül), így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.