Boldog karácsonyt! - Buon Natale!

Az utóbbi hetekben sajnos nem igazán sikerült újabb blogbejegyzéseket írni, elárasztott ugyanis a munka. Na persze nem tart sokáig, de ahogy az lenni szokott, minden egyszerre érkezett. Így idén sajnos még a karácsonyi előkészületekből sem tudtam igazán kivenni a részem. Mindenestre most egy képeslappal kívánok mindenkinek boldog karácsonyt, azaz Tanti auguri di Buon Natale a tutti!

Mária ünnep, Santa Lucia – készülődés a karácsonyra Olaszországban

December 8. Mária nap, vagy még pontosabban a szeplőtelen fogantatás ünnepe (bár az ünnep egyházi vonatkozása szerintem nem sok mindenkit érdekel) Olaszországban munkaszüneti nap: általában ilyenkor kezdődik el a karácsonyi ajándékvásárlási roham és a hagyomány szerint ezen a napon díszítik fel az olaszok a karácsonyfát. Ez egyébként egyike azon dolgoknak, amik tetszenek, bár szép emlék a 24-i délelőtti karácsonyfadíszítés is magyar szokás szerint, de jó ötletnek tartom, hogy két héttel tovább pompázik a fa az otthonokban. Mi egy kicsit késésben vagyunk, de ma délután mi is megvesszük a fát és feldíszítjük. Dec. 8-a idén csütörtökre esett, sokan pontét (hidat) csináltak, azaz kivették a pénteket is és elutaztak valamerre (főleg a karácsonyi vásárokat tartó városokba).

A Magyarországon viszont oly közkedvelt hagyomány, a Télapó érkezése december 6-án itt nem létezik (esetleg csak Dél-Tirolban), hasonló ünnep viszont Santa Lucia (Lombardiában, Venetóban, Friuliban): a szokás úgy tartja, hogy a december 12. és 13. közötti éjszakán jár körbe szamara hátán Santa Lucia és megajándékozza a gyerekeket. Általában a gyerekek tesznek ki egy kis csészében vizet, tejet meg egy kis kekszet, mivel a szent és a szamara a hosszú út során megéheznek, megszomjaznak. (Persze nem árt, ha a szülők másnap reggelre valamilyen módon eltüntetik a vizet, tejet, kekszet, egyébként oda az illúzió a gyerekeknek…)

Ismer valaki valamilyen a Télapóhoz, Santa Luciához hasonló hagyományt ebben az időszakban Olaszország más részein vagy más országokban?

Orvosválasztás Olaszországban, avagy hogyan válik egy látszólag egyszerű dolog kálváriává

Alapesetben mi kell az orvosválasztáshoz? A helyi Asl-t kell felkeresni a következő dokumentumokkal:

• személyigazolvány és Taj-kártya (tessera sanitaria)
• munkaszerződés
• attestato di soggiorno (egyfajta engedély az EU-s országokból jövőknek)
• az orvos neve

Ez eddig oké, bonyolultabbá a dolog akkor kezd válni, amikor határozott idejű munkaszerződése van valakinek, mint pl. nekem volt, amikor havonta hosszabbítgatták. Mit is jelentett ez? Ha egy hónapos munkaszerződésed van, akkor egy hónapig van orvosod, ha utána megint kötnek veled szerződést vagy meghosszabbítják az előzőt, újra el kell menned az Asl-ba és újra ki kell választanod az orvost. Mivel nem vagyok egy betegeskedő típus, nem is nagyon izgatott ez a dolog, csak az egyik hónapban mentem el orvost választani, mert fáradékonyság miatt gondoltam, hogy elmegyek vérvizsgálatra és ha már az orvosnál jártam, írattattam az uszoda és a konditerem használatához szükséges igazolást is, hogy egészséges vagyok (itt ilyen is van …).

November közepén újra találtam munkát, a változatosság kedvéért a másik la spezia-i call centerben, immár konkrétan telefonos munkát (értsd: 6 órán keresztül fogadni az ügyfelek hívásait). Mi történik erre velem? Szerda reggel óta nincs hangom… Nagyszerű. Orvost még nem választottam az új munkaszerződéssel (mivel reméltem, hogy nem betegszem le), irány az Asl, utána meg az orvos, hiszen így nem mehetek dolgozni. Megérkezek az Asl-hoz: az épület felújítás alatt, az Asl elköltözött egy másik címre (számomra teljesen ismeretlen környékre). Telefon a barátomnak, suttogva elmagyarázom a helyzetet, telefonos segítség a cím megtalálásához, ami nem olyan egyszerű: ipari és kereskedelmi negyed, össze-vissza dobált házszámokkal, egy óra keresgélés után csak megtalálom az épületet, persze semmi sem volt rá kiírva, csak az ajtón egy lap, hogy a város védőszentjének ünnepe alkalmából aznap zárva vannak … Esetleg el lehet menni La Speziába. Oké, gyerünk! Nyomozás a cím után, megtalálom, iszonyatos tömeg, még egy órát tart nyitva, de kb. 40-en vannak előttem, elképzelhetetlen, hogy sorra kerüljek. Oké, ezen a ponton már a barátom is besokall, felhívja a dokit (mivel ismeri), hogy nem lehetne-e elintézni az igazolást aznap, én meg másnap elmegyek az Asl-hoz. Doki szerencsére azt mondja, hogy megoldható, így tehát délután felkeressük az orvost.

Másnap reggel irány az Asl. Fél 9-kor nyit, én ott is vagyok, kár, hogy már 30-an ott vannak előttem, nekem meg 10-re haza kell érnem az esetleges ellenőrzés miatt (Olaszországban, ha betegszabin vagy, ellenőrizhetnek, hogy otthon vagy-e: 10 és 12, illetve 17 és 19 óra között). Nem maradhatok tehát, lehetetlen időben sorra kerülni. A dühítő az egészben az az, hogy az emberek 99%-a a ticket alóli mentesség miatt vár, emiatt már kora reggel sorba állt és bár én teljesen másra várok, betegen, ugyanúgy ki kell várnom a sorom, mert nincs elég alkalmazott…

3. nap újra próbálkozom más taktikával: barátom koránkelő, azt mondja, ő odamegy már 7-re, én meg kicsit később, ő foglalja a helyet. A taktika bevált, én vagyok az első, ezúttal háromnegyed 9-re már végeztem is! A kérdés csak az, hogyha a barátom nem ismerte volna az orvost, én hogyan számoltam volna el ezt a két napot a cég felé? Betegszabival ugye nem, mivel nem mehetettem volna orvoshoz, szabim nincs, mivel csak két hónapos a szerződés, marad a fizetetlen szabadság az olaszok szervezetlensége miatt. Köszi…

P.S.: hangom azóta sincs.



35-40 évesen a szülőknél lakni??

A kérdés után két kérdőjelet is tettem, mert a magyar mentalitás szerint ez tényleg furcsa, akár elképzelhetetlen dolog. Az olaszoknál viszont nagyon is általános jelenség, hogy 30-35, akár 40 évesen is a szülőknél lakjon a “gyermek”. Ha belegondolunk, igencsak kényelmes megoldás: ott van a mamma, aki itt ugye gyakran háztartásbeli, reggeli, ebéd, vacsora tehát tálalva, a mosnivaló kimosva, kivasalva, kell ennél több? Ha a “gyermeknek” van munkája, tehát keres pénzt, milyen jó megoldás: albérletet nem kell fizetnie, esetleg belead valami a kosztpénzbe, ne adj Isten a rezsibe, ha meg nincs munkája (sokszor előfordul), nincs az a nagy kényszer, hogy munkát találjon, tető úgyis van a feje felett, kaja van, stb. Az, hogy nem önálló, barátot/barátnőt nem nagyon vihet fel vagy legalábbis ciki, a látszat szerint sok mindenkit nem zavar olyan nagyon. A hétköznapok kényelme fontosabb.

Még azok is, akik egyetemre járnak, pl. a mi környékünkről Pisába, inkább ingáznak minden nap, oda-vissza kb. 3 óra vonattal, mintsem albérletbe költözzenek Pisában, tanuljanak és mellette esetleg dolgozzanak és így kiélvezzék az egyetemi éveket.

Sokszor főleg a kisebb településeken élnek együtt a generációk, ami itt teljesen természetes. Inkább az a furcsa, amikor valaki amellett dönt, hogy miután talált munkát, beköltözik a városba. Így történhetett meg az egyik ismerős családnál, hogy a 24-25 éves, egyetemet végzett lány végre talált aránylag fix munkát La Speziában (kb. 20-25 perc kocsival) és összeköltözött két barátnőjével. Nekünk (nem olaszoknak) eddig minden oké. Na, de a családja: teljesen kiborultak, hogy a lány ilyen hamar elköltözött otthonról és most a kétségbeesés szélén állnak, mivel a lány biztos leszbikus, mivel két barátnőjével lakik együtt! Nesze neked önállósodási vágy!

Azért van, ahol a szülők megelégelték, hogy az immár igencsak felnőtt és jól kereső “gyerek” még mindig náluk lakik és a legkevésbé sem mutatja önállósodási szándékát 40 évesen, a szülők unszolására sem, így drasztikus megoldáshoz folyamodtak: beperelték a saját gyereküket! Ilyen is van …

Más országokban mi a helyzet ezen a téren? Magyarországon változott valami az utóbbi években, mi is esetleg ebbe az irányba haladunk?

Laura Pausini: Inedito

Két év szünet után végre megjelent Laura Pausini, az egyik legismertebb olasz énekesnő legújabb albuma. Olaszországban én kétféle véleményt hallottam róla: van, akinek nagyon tetszik (szerintem is csodás hangja van), van, aki viszont el sem tudja elviselni, mert túl egyformának és melankólikusnak tartja a dalait (egy kis igazság ebben is van, de nekem tetszik …). Az új cd az Inedito címet viseli, az első dal pedig a Benvenuto (Isten hozott), aminek felteszem ide a videóját:

Itt pedig bele lehet hallgatni az album összes dalába:

Az énekesnő 2011 decemberében turnéra is indul, Olaszország, Európa, Közép- és Dél-Amerika több városában ad koncertet. További info: www.laurapausini.com

Az olaszok és az angol nyelv

Az olaszok “kiváló” idegennyelvtudásáról nemrég már írtam, most itt van  három vicces videó. Az első Giovanni Trapattoni angoltudását dícséri, aki annak ellenére, hogy 2008 óta az ír válogatott szövetségi kapitánya, angolul nem sokat beszél. (Reméljük, hogy az ír válogatott többet fejlődött a fociban, mint ő az angolban az elmúlt 3 év alatt…) Ha belegondolok, hogy az Olaszországba szerződött külföldi focisták pár hónap után általában már elég jó olasztudással adnak interjút, Trapattoninak van mit szégyellnie.

Ignazio La Russa, volt védelmi miniszter is próbálkozik az angollal a sajtótájékoztatón, ... eredménytelenül.

Azért Alessandra Mussolini se semmi:

Új olasz kormány alakul Mario Monti vezetésével

Az elmúlt napok Olaszországban a Berlusconi-kormány bukásáról és az azt követő esetleges választásokról vagy új szakértői kormány alakításáról szóltak. Időhiány miatt most csak egy Hvg-cikket teszek fel.