A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olasz nyelv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olasz nyelv. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 7., péntek

Az olaszok és az idegen nyelvek

Az olaszok általában furcsán néznek, amikor meghallják, hogy Magyarországon (meg más országokban is) az iskolában lehet tanulni olaszul, sőt hogy sokmindenkinek az olasz a második idegen nyelv. Nem értik, miért, mi értelme van. Úgy beszélnek róla, mintha valami kis csoda lenne. A nagy részüknek érthetetlen, hogy miért tanul valaki egy olyan nyelvet, amelyet csak egy országban beszélnek vagy hogy miért tanul valaki egy nyelvet csak kedvtelésből (mint ahogy az sokszor előfordul az olasszal: szép nyelv, szép ország). Olaszországban angolul, franciául és spanyolul tanulnak általában, néhány helyen németül, illetve a klasszikus gimnáziumokban kötelező a latin és az ógörög (na én meg ezt nem értem, mi értelme van, főleg ez utóbbinak). A nyelvtanulás ellenére nyelveket nem igazán beszélnek. Az én tapasztalatom az az, hogy inkább csak azok tudnak jó szinten valamilyen nyelven, akik az adott országban jártak kint, akár több hónapos tanfolyamon is, illetve akik kint dolgoznak/dolgoztak (merthogy innen is sok fiatal menekül). Itt nem jellemző a nyelvvizsgázás sem, messze nincs az a kényszer, illetve láz, mint Magyarországon. A magántanár sem jellemző, jobban mondva megfizethetetlen: 30-40 eurót is képes elkérni egy igazi tanár egy óráért. Egyetemisták vagy frissen végzettek persze adnak korrepetálást, kevesebb pénzért meg a válság is lenyomta valamennyire az árakat. Itt egyébként a nyelvszak is másképp működik. 
Az első évben kezdik el tanulni a nyelvet, számomra olyan, mintha valami nyelvtanfolyam lenne. Találkoztam olyan elsőéves angolszakossal, aki nem tudta mi az a “surname”… Ha a mi felvételinkre gondolok, engem 18 évesen Dantéról kérdeztek, olaszul … Itt így tehát a 3. év végére eljutnak valamilyen szintre, de messze nem olyanra, mint Magyarországon. Más kérdés, hogy a magyar egyetemeken esetleg jobban koncentrálnak az irodalom, történelem, stb elsajátítására az adott nyelven, míg a beszélt nyelvet szinte elfelejti az ember (nem tudom, az utóbbi években mi változott). Mindenesetre mi még mindig jobban állunk ezen a téren. Az English First 44 országot érintő felmérése alapján az angol nyelvtudás terén a magyarok sem állnak túl fényesen: a 20. helyen vagyunk, de az olaszok még nálunk is gyatrábban teljesítettek, ők a 23. helyen végeztek. Ha valakit érdekel a kapcsolódó cikk, itt olvashatja el.
Persze nem ez az egyetlen felmérés létezik, de gondolom a többi is hasonló eredményt mutat, kivéve ha a statisztika szubjektív véleményen alapul: egy olasz sokkal inkább hajlamos arra, hogy magasabb szintre tegye a nyelvtudását, mint egy magyar. Jó példa erre az önéletrajz is: általában minimum egy szinttel magasabbat írnak, mint a valóságos, tehát: angol: nagyon jó, még ha éppen jó is, illetve képesek beleírni pl.: francese: livello scolastico, azaz francia: iskolai szint. Mit is jelent ez? 1-2-3-…-10 éve tanulta a nyelvet az iskolában, akkor se tudott semmit, most meg még kevesebbet, de jól mutat az önéletrajzban. Az én párom is azzal bíztatott, hogy írjam bele az én önéletrajzomba az oroszt mint livello scolastico. Az én reakcióm erre, még inkább magyar mint olasz mentalitással: na, de kb. 20 szót tudok oroszul, abból is az egyik Tapsi Hapsi, a másik Télapó, na meg tudok jelenteni is, hogy hányan hiányoznak az osztályból. Na, jó, nagyjából emlékszem a cirill betűkre is … Így az én önéletrajzomból ez kimaradt (ellenben az angoltudásomat egy kicsit felértékeltem – itt már érződik az olasz hatás).
A másik “szép” és vicces dolog, amikor az olaszok beszélnek angolul. Amikor úgy gondolják, hogy az olasz szó angolosan kiejtve már oké. Néha igen, de nem mindig. Így sokszor nem létező angol szavakat kapnak. Így lett az angol “weather forecast” egy olasz szájában “prevision”, mivel olaszul az időjárás előrejelzés “previsione”. Szép dolog a kreativitás … Na, ezt értse meg valaki, aki nem tud olaszul!
Összességében tehát ne várjunk az olaszoktól csodát! Ha nyaralni jövünk, főbb nyaralóhelyeken elboldogulhatunk az angollal, esetleg a némettel (ha sok német jár arra), egyébként meg jó, ha megtanulunk alapszavakat olaszul, esetleg hozunk magunkkal egy kisszótárt. Munkát meg olasz nyelvtudás nélkül felesleges keresni, kivéve esetleg egy-két nagyon speciális mukahely (pl. kutatóintézet, ahol angol a munkanyelv).



2011. október 5., szerda

Tudod, mi az a “caffelatte”?


Az olaszok mindig elcsodálkoznak, hogy milyen jól beszélek olaszul. Sőt, amikor elmondom, hogy én már Magyarországon megtanultam olaszul, teljes az elképedés: ott lehet olaszul tanulni?
Persze én még próbálok néha rá is játszani és csak azért is használni pl. a congiuntivót (aki nem tanul(t) olaszul: kötőmód), amit beszélt nyelvben sok olasz nem használ, mert így sokszor hallom vissza: jobban beszél olaszul, mint mi, még a congiuntivót is használja. Ennek ellenére néha mégis sikerül belefutnom valami okostojásba. Ebben az esetben párom egyik (szerencsére) távolabbi rokona (több aranyköpése is volt már). Már többször beszéltünk, tudta rólam, amit kellett, hol, hogy tanultam olaszul, évek óta itt élek, congiuntivo, stb. Egyszer mesél valami történetet, hogy egy vacsorán mennyit evett, másnap reggel nem is volt éhes, csak egy tejeskávét (caffelatte) ivott. Itt megáll a mesélésben, tök komolyan rámnéz és megkérdezi: Sai che cos’è il caffelatte? (Tudod, mi az a tejeskávé?) Na, hát mit lehet erre válaszolni? Sì, certo che lo so. (Igen, persze, hogy tudom.) Nálunk azóta szállóigévé vált, főleg mivel reggel sokszor azt iszok. Párom megkérdezi: tudod mi az, amit iszol? Vagy egyenesen: tudod mi az a “caffelatte”?
És ti tudjátok, mi az a caffelatte?
Aki külföldön él: tettek már fel Nektek is hasonló, intelligens kérdéseket?