San Gimignano és Monteriggioni, Toszkána

San Gimignano

Két héttel ezelőtt Siena és környéken jártunk, kicsit kései karácsonyi ajándékunként. (Minden évben ugyanis, ahelyett hogy esetleg felesleges dolgokat ajándékoznánk egymásnak, kiválasztunk egy aránylag közeli úticélt, ahol aztán tavasszal, amint jó idő lesz, eltöltünk egy hétvégét. Tavaly Perugiában és Assisiben jártunk, idén San Gimignanóra és Sienára esett a választásunk.) Elég sokáig halogattuk, mert szinte nem volt olyan hétvége március óta, amikor jó idő lett volna.

Szombat reggel indultunk és kb. 2 óra alatt már San Gimignanóban voltunk. Jó pár évvel ezelőtt már jártam itt és egészen jól emlékeztem is erre a helyre, de így is nagyon tetszettek a régi terek, utcák, a 13.-14.sz-beli palazzók.

San Gimignano elsősorban a tornyairól híres. A középkorban még 72 (!) toronnyal büszkélkedhetett, amiből mára “csak” 14 maradt meg. A városka a szőlőnek, illetve az abból készített bornak (Vernaccia) és a sáfránynak köszönhette felvirágzását. Ma elsősorban a turizmusból élnek. Főutcája, a via San Giovanni a Francigena zarándokút része.

San Gimignano, Piazza della Cisterna

Háromszög alakú tere, a piazza della Cisterna harmonikus egységet alkot a Dómtérrel (piazza del Duomo), amellyel egy nyitott átjáró köti össze. A dóm mellett találjuk a Palazzo del Popolót, ami ma a Comune (Polg. Hiv.) székhelye.



San Gimignano, Piazza del Duomo

Az oldalán magaslik a Torre Grossa, egy 54 m magas, az 1300-as évekből származó torony, ahonnan csodálatos kilátás nyílik San Gimignanóra és dimbes-dombos környékére.

Érdemes elsétálni a Montestaffoli erőd felé is, amelynek egyetlen épen maradt bástyájáról San Gimignano tornyaiban gyönyörködhetünk, udvarában pedig olajfák és ciprusok között sétálhatunk.

San Gimignano tornyai

Az ebédidő itt ért minket, így az egyik kis étteremben ettünk erdei gombás, illetve vaddisznóragus tésztát. Mindkettő nagyon finom volt. (Az ár az olasz átlagnál egy picit magasabb.)

Ezután Siena felé vettük az irányt, de tettünk egy kis kitérőt Monteriggioniba, ami gyakorlatilag az út mellett, egy dombon található.

Monteriggioni

Lentről csak egynek látszik a sok vár-/erődmaradványból. A városfalak azonban egy picike középkori falucskát rejtenek.

Monteriggioni

Tényleg nagyon kicsi: egy tér, egy kis templom és két utca, de nagyon hangulatos.

Monteriggioni tere

Monteriggioni tere

Az általunk készített képek nem adják igazán vissza, így felteszek egy légifelvételt is.

Monteriggioni, légifelvétel

A következő blogbejegyzésben Sienáról számolok be.

Húsvét Olaszországban

Az idei húsvét nem igazán kedvezett azoknak, akik ezen a hosszú hétvégén elutaztak valamerre Olaszországban vagy akik a hagyománynak megfelelően piknikezéssel, grillezéssel, kirándulással szerették volna tölteni a Húsvéthétfőt (Pasquetta). Ezek a napok különböző vallási eseményekben, szertartásokban bővelkednek olaszországszerte: Szicília számos településén tartanak felvonulásokat, körmeneteket, vallási témájú előadásokat, híres a firenzei tüzes kocsi menete (Scoppio del carro) is. Magyarországgal ellentétben itt nem divat a locsolkodás, nem is hallottak róla és a “mi” húsvéti sonkánkkal is csak Dél-Tirolban találkoztam.

 A festett tojás ajándékozása is a múltté már, most inkább hatalmas csokitojásokat vesznek, amikben valami kis ajándék lapul (amit mi ma ebédkor felnyitottunk, egy kulcstartót rejtett). Az étkezés Olaszországban húsvétkor (is) központi szerepet játszik. Sokan mennek étterembe húsvét vasárnap, mások otthon ebédelnek. Régiónként eltérő menükkel és specialitásokkal találkozhatunk, de általánosan jellemző a bárány (sok külföldről, így Magyarországról is érkezik) és a galamb formájú édesség, a colomba, amit vagy egyszerűen megvesznek vagy otthon készítenek. A colomba szerintem eléggé hasonlít a panettonéra, az olaszok karácsonyi édességére: a formája más, de a tésztája hasonló és mindkettőbe kandírozott gyümölcsöket tesznek, a colomba tetejére mandulát szórnak.

A mi, párom apukája által készített húsvéti menünk a következő volt: bolognai szószos tagliatelle, disznó- és báránysült sütőben sült krumplival és zöldborsóval. Desszertként pedig az általam készített nápolyi finomság, a pastiera napoletana. (Párom apukája hallani sem akart róla, hogy ne ő készítse a húsvéti menüt …). Én egyébként készítettem egy másik ételt is, egy tipikus ligúr specialitást, a torta pasqualinát (spenóttal, ricottával, parmezánnal, tojással töltött tészta), aminek a képével kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!
Olaszország más részein élők milyen szokásokkal, specialitásokkal találkoztak?

Firenze, Toszkána

Firenze, Piazza di S. Croce

Múlt szombati firenzei kiruccanásom (2 óra vonattal) apropóját az szolgáltatta, hogy párom szombat késő délután ért haza Frankfurtból és a repülője Firenzében szállt le. A firenzei reptér egyébként sokkal kisebb és sokkal kevesebb gépet fogad, mint pisai társa. Mivel az időjárás is kedvező volt (idén márciusban azon kevés napok egyike, amikor nem esett) egy kellemes, nézelődős napot töltöttem Toszkána székhelyén.

Firenze, S. Croce templom

Mivel többször is jártam már Firenzében, szerencsére nem voltam arra kényszerülve, hogy feltétlenül végigjárjam az összes kötelező látnivalót. Így például szívfájdalom nélkül hagyhattam ki az Uffizi képtárat, azért is, mert a bejárat előtt igen hosszú sor kígyózott.

Firenze, Santa Maria del Fiore bazilika

Mivel a legtöbb nevezetesség a belvárosban van, mindet útba ejtettem persze, de csak a bazilikába mentem be, illetve a kupolájába.  

Firenze, Ponte Vecchio

Firenze, Ponte Vecchio - ékszerbolt

Firenze, Santa Maria del Fiore bazilika

A 463 lépcsőfok kicsit megerőltető volt, de először a kupolát díszítő Utolsó ítélet freskó, majd a város elém terülő látványa bőven kárpótolt ezért a kis erőfeszítésért.

Kedvenc teremet, a Piazza della Signoria-t sem hagyhattam ki.

Firenze, piazza della Signoria

Firenze, Piazza della Signoria, Neptun szobor

A toszkán és olasz finomságokat kínáló piac, a sok étterem,  bár, cukrászda egy kis kóstolóra csábít.

Firenze, panforte

Firenzéről annyi helyen lehet olvasni olyan sok információt, hogy én itt, ebben a blogbejegyzésben inkább csak néhány képet osztanék meg, kedvcsinálónak vagy emléknek.

Firenze, Cellini Perseusa

Havazás Olaszországban

Egy ritka pillanat: La Spezia és a hó

Ráadásul pont a szavazások vasárnapján (bár itt hétfőn is lehet szavazni délután 3-ig). Még nálunk is esett hó, sőt idén talán harmadjára, kicsit sajnáltam, hogy legalábbis a mi környékünkön, utána esőbe ment át. A dombokon viszont több hó is esett és meg is maradt, így a körzeti híradó különkiadást is szentelt az (egyébként lassan minden évben egyszer-kétszer előforduló) eseménynek.

Havazik Amegliában is

Mi tettünk egy kis sétát a havas-esős falunkban és kíváncsiságból megnéztük a parkoló autók gumiját. Az eredmény: kb. 50 autóból egy furgonnak volt téli gumija + a párom céges autóján és még egy kocsin volt téli gumi. Ez a másik kocsi meg, láss csodát, magyar rendszámú volt! (Nem az enyém, mert az enyém olasz rendszámú, elöl négyévszakos gumikkal). Egyébként nem sok magyar rendszámú kocsi fordul meg ezen a környéken, télen meg még nem is láttam... Az eredményt látva el lehet képzelni, mi történik, ha esik 2 cm hó.

Egy tavalyi bejegyzésem, szintén a hóhelyzet kapcsán.

Választások Olaszországban

Vasárnap és hétfőn zajlanak a parlamenti választások Olaszországban. Az ország nagy részének már nagyon elege van a politikából és a politikusokból, sokan már alig várták, hogy elérkezzen a szavazások napja, csak hogy ne kelljen többé a választási kampányok ígéreteit, acsarkodásait hallgatnia, annak ellenére, hogy jópáran (legalábbis az én ismerőseim) elég tanácstalanok abban, hogy kire is adják voksukat. Azt tudják, hogy kire biztosan nem (az országot az utóbbi években nevetségessé tett bohócra), de sajnos nem sok igazán értékes alternatíva áll a rendelkezésre.

A választásokról itt találtok cikket.

Karnevál Olaszországban

Február a karneválok ideje. Olaszországban több városban is tartanak turistákat is csalogató felvonulásokat, rendezvényeket. A leghíresebb természetesen a velencei karnevál, amely idén január 26. és február 12. között kerül megrendezésre. Ennek a karneválnak a jellegzetessége a velencei maszkok, jelmezek viselete, ami különleges hangulatúvá varázsolja ezeket a napokat. A velencei karneválról egy korábbi blogbejegyzésemben olvashattok.

A többi olaszországi karneválon általában allegórikus kocsik vonulnak fel, az elmúlt év aktualitásaival (idén elmaradhatatlanok a választási kampányban résztvevő politikusok). Egy korábbi viareggiói karneváli beszámolómat itt találjátok. Idén a viareggiói karnevál február 3-án kezdődött és a február 24-i hétvége kivételével március 3-ig minden vasárnap van felvonulás.

Néhány másik olaszországi városban megrendezett karneválról pedig itt olvashattok.

Vargányás rizottó

Tipikus őszi, nálunk téli étel is, mivel a mi környékünkön télen az eső a jellemző, nem a hó. Olaszország más részein napok óta havazik, nálunk két napja csak esik és esik az eső, így ma ebédre párom elkészített egy jó kis vargányás rizottót (általában én főzök, de egy-két étel elkészítése az ő feladata). Mint a többi rizottóhoz is, ehhez is idő kell.


Vargányás rizottó

Hozzávalók 2 személyre:

• 150 g rizs
• vargánya (mi a szárított verziót használjuk, 20 g-ot két főre, de lehet többet is)
• diónyi vaj
• 1 közepes vöröshagyma
• zöldség alaplé
• parmezán

 Az elkészítése nem bonyolult, egy kis türelem kell hozzá.
Áztassuk be a szárított gombát legalább fél órára.

Egy kis olívaolajon pirítsuk meg a nem túl apróra vágott vöröshagymát. Adjuk hozzá a rizst, keverjük meg egy kicsit, majd kezdjük el merőkanalanként hozzáadni a zöldség alaplevet. Amikor már hozzáadtunk néhány merőkanálnyit és a rizs kb. félig megfőtt, adjuk hozzá a gombát. Folytassuk tovább az alaplé adagolásával (esetleg hozzáadhatunk egy kicsit a gomba levéből is.) Amikor a rizottó elkészült, tegyünk hozzá egy pici vajat, keverjük meg és már tálalhatjuk is. Ízlés szerint megszórhatjuk reszelt parmezánnal, de nélküle is nagyon finom.