Új év, új munka

Olaszországban is nehéz munkát találni, sőt a mi környékünk - annak ellenére, hogy Észak-Olaszországban található – a munkahelyeket tekintve Dél-Olaszország szintjén áll (hivatalos adat). Ezt én is megtapasztaltam az eddigi 2 és fél év alatt, amióta itt lakom. Egy-két havonta újítgatott szerződések, már ha van egyáltalán munka: a call center-en és eladói munkán kívül szinte semmi más. December végén viszont kellemes meglepetés ért: egy ideje egy cégnél dolgoztam napi 4 órában, januártól már ők is kötöttek volna velem (normális) szerződést, amikor az egyik munkaközvetítőtől felhívott egy lány (előtte kétszer az ő közvetítésével rajta keresztül találtam munkát, mind a kétszer más munkaközvetítőnek dolgozott), hogy most megint máshol dolgozik és pont egy németül beszélő alkalmazottat keresnek egy multihoz. A céget én már régebben kiszúrtam magamnak (a környéken azon kevés vállalatok közé tartozik, amelyek a válság ellenére is elég jól működnek + az anyacég német), így rögtön mondtam, hogy érdekel. Egy szülési szabadságon lévő csajt kell helyettesíteni (szeptemberben akar visszajönni) a beszerzési osztályon. 5-en voltunk állásinterjún és végül engem választottak, azért is, mert a munkaközvetítős csaj engem ajánlott … Pár napos betanulás után január 2-tól tehát ennél a multinál dolgozom. Vannak előnyei (8 órás munka, olasz viszonyokhoz képest elég jó fizetés, jópár korombeli, aránylag rugalmas munkaidő) és persze hátrányai (mint más nagy cégnél csak egy láncszem vagyok, kicsit monoton munka, határozott idejű szerződés).

Apropó szerződés. Érdekes, hogy hány fajta szerződés van Olaszországban. Sokszor volt már határozott idejű szerződésem, de mindig ott volt a dátum, hogy meddig. Utána esetleg meghosszabbították, de mindig tudtam a konkrét dátumot. Ezúttal azonban csak az van leírva, hogy XY-t helyettesítem, amíg vissza nem tér és nem kell előre értesíteniük, hogy mikor jön vissza … Mi van? Na mármost, a gyakorlatban tudni fogom valószínűleg hónapokkal hamarabb, hogy mikor tér vissza a munkába, de elméletileg a szerződés szerint egyik reggel beállít a csaj, hogy “visszajöttem”, én meg másnaptól munka nélkül vagyok? Furcsák ezek a szerződések. Az embernek az az érzése, hogy nincsenek jogai, emberszámba se veszik. Ez kicsit keserű ízt hagyott a számban, persze nem sokáig, mert tudom, hogy úgyis időben fogok értesülni és mivel nagy cégről, tehát sok alkalmazottról van szó, az is lehet, hogy utána másik osztályon akad hasonló munka (ők mondták). Egyelőre a pozitív oldalát nézem tehát és másokat is arra bíztatok, hogy ne adják fel, mert sokszor akkor jön egy lehetőség, amikor nem is várjuk!

Eredményes, boldog új évet mindenkinek!

Síelés Trentinóban

Pontosabban sífutás Trentinóban, Folgarián.

A karácsonyt, mint ahogy az utóbbi években szinte mindig, párom családjánál töltöttük Trentinóban, Roveretóban. Már előre kinéztem, hogy karácsony után szép időt jósoltak, így mindenféleképpen el szerettem volna tölteni egy napot a hegyekben. A hely adott volt, Rovereto felett Folgaria (kb. fél óra kocsival) és több ok miatt is a sífutás mellett döntöttünk. Folgariától pár percre található a Passo Coe 1600 méteren, ahol egy sífutó-központ van, 5 db különböző hosszúságú és nehézségű pályával. A szomszédaink, tapasztalt síelők, azt tanácsolták, hogy menjünk fel reggel időben, mert idén a válság miatt sokan a sífutást részesítik előnyben (olcsóbb a kölcsönzés és nem kell síbérletet fizetni). Mi fél 10-re értünk fel, nem voltak még sokan. Kettőnknek a síléc, bakancs 20 euróba került, ami szerintem nem sok, mi többre számítottunk. A pályahasználatért egész napra ketten 14 eurót fizettünk, a parkoló szintén egész napra 2 euróba került (volt 5 euróért is, a különbséget nem értettük).

A táj gyönyörű, nekem nagyon tetszenek ezek a helyek, ahol a sífutást lehet gyakorolni: dimbes-dombos havas táj, erdők, jó levegő. Van külön gyakorlórész, de mi szinte egyből elindultunk, útközben gyakoroltunk. Mindketten próbáltuk már egyszer ezt a sportágat, sok-sok évvel ezelőtt. (Utólag bevallom, talán jobb lett volna egy kicsit bemelegíteni, begyakorolni a technikát.) Nekiugrottunk tehát egy 3 km-es körnek, estünk egy párat, de azért jó volt. Utána nagy bátran megcsináltuk az 5 km-es kört is, ez már jobban ment. El is érkeztünk az ebédidőhöz, van ott 2-3 tipikus étterem, ahol szendvicset, helyi specialitásokat lehet enni.

Ebéd után még egy 5 km-es és egy 1,5 km-es kört tettünk, majd jó fáradtan, de boldogan visszaszolgáltattuk a léceket, bakancsokat. Az utána következő két napban rájöttünk, hogy kicsit talán túlzásba estünk a km-ekkel, mert mindenünk fájt, bár ez akkor ott a pályán normálisnak tűnt: nem rohantunk, nézelődtünk, fényképeztünk. A fájdalmak lassan elmúlnak, a szép élmény viszont megmarad, sőt ezen a télen még szeretnénk egyszer visszatérni!

Olasz karácsonyi dalok 2.

Tu scendi dalle stelle

Az egyik leghíresebb olasz karácsonyi dal, amelyet a legenda szerint 1754-ben a Nápoly környéki Nolában a később szentté avatott Alfonso Maria de’ Liguori püspök szerzett. Többek között Lucio Dalla, Andrea Bocelli és Luciano Pavarotti előadásában is meghallgatható, hogy csak a legismertebb olasz énekeseket idézzem. Nekem Pavarotti változata tetszik a legjobban, így ezt osztom meg Veletek.

Olasz karácsonyi dalok 1.

A Natale puoi - Alicia

Talán az egyik legismertebb olasz karácsonyi dal, azért is, mert a Bauli panettone reklámjának kísérődala évek óta. Egy kislány, Alicia énekli. Nekem nagyon tetszik, a szövegéből áradó optimizmusa, jósága, ártatlansága miatt: hogy karácsonykor egy kicsit jobbak lehetünk, a többiek felé másként, kedvesebben viszonyulhatunk. (Ezt persze nemcsak karácsonykor kellene.)

A reklám pedig, a nem Olaszországban élők kedvéért:

Elsöprő gyözelemmel Bersani az olasz baloldal miniszterelnök-jelöltje

Hetek, hónapok óta a választások előszele lengi be Olaszországot.

Az olasz baloldal (Pd) vasárnap megválasztotta miniszterelnök-jelöltjét, Pier Luigi Bersanit, aki Firenze polgármesterével, Matteo Renzivel szemben immár a második fordulóban győzedelmeskedett: Bersani a szavazatok 61%-át, a fiatalabb, dinamikusabb Renzi a szavazatok 39%-át kapta. A baloldal tehát elkezdhet a 2013-as választásokra készülődni.

Az olasz jobboldal (Pdl) pedig ezen a héten kell, hogy eldöntse, hogyan tovább, ki lesz az ő miniszterelnök-jelöltjük: azaz, hogy Berlusconi jelölteti-e még magát. Hónapok óta megy a huzavona. Egyik héten Berlusconi kijelenti, hogy nem jelölteti magát, később azt nyilatkozza, hogy nem vonul vissza teljesen, mert az olasz igazságszolgáltatást meg kell reformálni (az egyik perében vesztett). Most azt rebesgetik, hogy mégiscsak indul az elnökválasztáson, mert az ő szavaival élve “újdonságra van szüksége az országnak”. Számomra nem teljesen világos, hogy az önmagát ezúttal hatodik alkalommal jelöltető Berlusconi milyen megvilágításban lehet újdonság Olaszország számára és őszintén szólva nem is szeretném megtudni.

A többi kisebb párt is fontos szerephez juthat a választások során, főleg az esetleges koalíciók szempontjából.

Lehetséges megoldás még, hogy valamilyen módon a szakértői kormány marad Montival. Én, bár nem szavazhatok, talán ezt tartanám a legkevésbé rossz megoldásnak, főleg, ha megnézzük, hogyan tették tönkre a politikusok az utóbbi évtizedekben ezt az országot. Montival több tekintélyt sikerült kivívni egy év alatt, mint a nőbolond bohóccal sok-sok év alatt.

Az elkövetkező hónapok valószínűleg nagyon mozgalmasan fognak eltelni az olasz politikai életben. Jó lenne, ha végre egy hiteles csapat kovácsolódna össze valamelyik miniszterelnök-jelölt mögött, akik végre az ország érdekeit nézik. Kár, hogy ez csak utópia …

Dolgozz ingyen Olaszországban!

Éhbérért vagy ingyen dolgozó (gyakornokoskodó) fiatalok, ki nem fizetett túlórák, ingyen fordítási, tolmácsolási munkák, stb. Ez ma egy nagyon jellemző kép Olaszországról. Egy 2011-es felmérés szerint a 35 év alatti olasz fiatalok 65%-a végzett legalább egyszer ingyen munkát és ez az adat szerintem idén még rosszabb.

Mi is az alapfelállás? A cégek kihasználják, hogy sok, az iskolából kikerülő fiatal nem rendelkezik semmilyen munkatapasztalattal. Felajánlják tehát, hogy gyakornokoskodjon náluk ingyen vagy pár száz euróért, így tapasztalatot szerez és ha beválik, akkor talán felveszik. Mivel az olasz fiatalok többsége otthon lakik még a szülőkkel, bevállalja. Aztán persze a tapasztalat meglesz, a szerződés meg nem. Mert amint letelik a gyakornoki idő, a cég másik palimadarat keres, aki lelkesen veti bele magát a munkába.

Egy olasz barátnőm például, aki “Kulturális örökségek” szakon diplomázott, szeretett volna múzeumban vagy valami hasonló helyen elhelyezkedni. Ő is szerzett tapasztalatot havi 300 euróért, ami épp csak a közlekedést fedezte: albérletet nem engedhetett meg magának, így a szülőktől vonatozott oda-vissza minden nap 3-4 órát. Tehát azt se mondhatjuk, hogy nem hozott áldozatot a jobb jövő érdekében. Sajnos feleslegesen. Egy év call center után jelenleg eladóként dolgozik egy bevásárlóközpontban és örül, hogy van munkája meg normális fizetése …

A blogbejegyzés megírására egyébként nem is az ő esete, hanem egy saját élményem vitt rá. (Az én önéletrajzom egyébként éppen elég hosszú így is, nincs szükségem csak tapasztalatra.) Aktuálissá vált egy tolmácsmunka kifizetése: még nyáron tolmácsoltam egy sajnos tragikus eset kapcsán. A rendőrök biztosítottak utána róla, hogy ők mindent elintéznek, 3-4 hónap múlva megkapom a pénzt. A pénz csak nem jött, utánaérdeklődtem tehát az ügyészségen, ahol kis keresgélés után azt a választ kaptam, hogy mivel én külön nem kértem a kifizetést (a rendőrök viszont igen) és már eltelt x idő, nem is kapom meg. Mert hogy külön kellett volna nekem is kérni, mivel sokan ingyen csinálják. Ingyen?? Sürgős eset volt, nem találtak más magyart, én a munkából rohantam el, azokat az órákat később le kellett dolgoznom, autópályát, benzint fizettem, stb. Nem ragozom, a hölgy végül is segítőkész volt, most úgy tűnik, hogy csak ki fogják fizetni pár hónap múlva. De szinte még én éreztem magam szemétnek, hogy én ezért a munkáért elkérem, az egyébként jogosan járó (és nevetségesen kevés) fizetést. Nekem ez volt az első eset ilyen munkára ezen a környéken, ahol egyébként nincs is sok magyar, de aki gyakrabban csinálja ezt, miért kellene ingyen? Miből él meg akkor az ember? Akinek a munkája valahol összefügg a segítségnyújtással, annak ingyen kellene csinálnia? Na de a szupermarketben nekem is fizetnem kell, ingyen nem adnak semmit, valamiből csak kell élni.

Másik hasonló eset volt, amikor immár másodjára tolmácsoltam Carrara német testvérvárosa látogatása alkalmából. Eleve lealkudták a fizetést, mert nem volt rá elég keret (de így se volt rossz olasz viszonyokhoz képest), majd a polgármester titkárnője külön felhívott, hogy szóljon, hogy nehogy a többi testvérváros tolmácsai előtt elszóljam magam, mert ők ingyen dolgoznak és én is mondjam azt, hogy gratis teszem …

De nem volt sokkal különb jelenlegi főnököm sem, aki a frankfurti kiállításon való részvétel után nem akarta kifizetni a kiküldetésért járó plussz összeget. Egy kis veszekedés után azért sikerült elérnem azt, ami egyébként itt is jogosan járt.

Az egészben (ha az én eseteimet nézzük) az a felháborító, hogy jogosan járó, egyáltalán nem magas, sőt … fizetésért kell sok helyen veszekedni.

Én úgy gondolom, hogy ha ingyen szeretnék dolgozni, akkor azt én jelzem majd (vagy mint ahogy a múltban már elő is fordult) azon szervezetek felé, akik önkénteseket keresnek. Az önkénteskedés számomnra a szabadidőmben végzett tevékenység, míg munkaidőben pénzért dolgozom/dolgoznék. Egyébként ez annyira jellemző Olaszországra, hogy egy teljesen normális dolog ilyen abszurddá válik és még a végén én érzem magam hülyének, hogy elvárom, hogy kifizessék az elvégzett munkát.

Veletek fordult elő hasonló eset?

A cserebere hete Olaszországban

Évek óta létezik, de így a válsággal talán még aktuálisabbá vált ez a téma. Kicsit mintha visszamennénk a múltba ezzel a kezdeményezéssel, de szerintem jó ötlet. Egy internetes oldalon össze vannak gyűjtve azok a panziók, B&B-k, amelyek valamilyen kis munka, szolgáltatás vagy termék fejében ingyenes éjszaká(ka)t biztosítanak. Az akció elvileg erre a hétre vonatkozik, azaz november 19-25, de szerintem a legtöbbjükkel meg lehet egyezni más időpontban is, a lényeg általában, hogy ne főszezon legyen. Mit kérnek a szállásért cserébe? Sokan szeretnének honlapkészítést, néhányan fordítást, kétkezi munkát, pl. segítséget a lomtalanításban, kerti munkában, olajbogyószüreten, asztalos munkákat, festést, profi fotósmunkát vagy házi készítésű termékeket, biciklit, stb, általában valami olyat, ami javíthatja a szálláshely értékét, népszerűségét, a szolgáltatás minőségét a jövőben. Ha valakit érdekel a lehetőség, biztos talál valamit.

Én még csak most küldtem el egy-két e-mailt (fordítással kapcsolatban), nem tudom, mi lesz a reakció. De egy próbát megér. A honlap: www.lasettimanadelbaratto.it

Más cserékről is hallottam, de én egyelőre még nem próbáltam. Azt láttam, hogy az interneten rengeteg lehetőség létezik.

Nektek van valami tapasztalatotok a csereberében ismeretlenekkel?