2011. december 2., péntek

Orvosválasztás Olaszországban, avagy hogyan válik egy látszólag egyszerű dolog kálváriává

Alapesetben mi kell az orvosválasztáshoz? A helyi Asl-t kell felkeresni a következő dokumentumokkal:

  • személyigazolvány és Taj-kártya (tessera sanitaria)
  • munkaszerződés
  • attestato di soggiorno (egyfajta engedély az EU-s országokból jövőknek)
  • az orvos neve
Ez eddig oké, bonyolultabbá a dolog akkor kezd válni, amikor határozott idejű munkaszerződése van valakinek, mint pl. nekem volt, amikor havonta hosszabbítgatták. Mit is jelentett ez? Ha egy hónapos munkaszerződésed van, akkor egy hónapig van orvosod, ha utána megint kötnek veled szerződést vagy meghosszabbítják az előzőt, újra el kell menned az Asl-ba és újra ki kell választanod az orvost. Mivel nem vagyok egy betegeskedő típus, nem is nagyon izgatott ez a dolog, csak az egyik hónapban mentem el orvost választani, mert fáradékonyság miatt gondoltam, hogy elmegyek vérvizsgálatra és ha már az orvosnál jártam, írattattam az uszoda és a konditerem használatához szükséges igazolást is, hogy egészséges vagyok (itt ilyen is van …).
November közepén újra találtam munkát, a változatosság kedvéért a másik la spezia-i call centerben, immár konkrétan telefonos munkát (értsd: 6 órán keresztül fogadni az ügyfelek hívásait). Mi történik erre velem? Szerda reggel óta nincs hangom… Nagyszerű. Orvost még nem választottam az új munkaszerződéssel (mivel reméltem, hogy nem betegszem le), irány az Asl, utána meg az orvos, hiszen így nem mehetek dolgozni. Megérkezek az Asl-hoz: az épület felújítás alatt, az Asl elköltözött egy másik címre (számomra teljesen ismeretlen környékre). Telefon a barátomnak, suttogva elmagyarázom a helyzetet, telefonos segítség a cím megtalálásához, ami nem olyan egyszerű: ipari és kereskedelmi negyed, össze-vissza dobált házszámokkal, egy óra keresgélés után csak megtalálom az épületet, persze semmi sem volt rá kiírva, csak az ajtón egy lap, hogy a város védőszentjének ünnepe alkalmából aznap zárva vannak … Esetleg el lehet menni La Speziába. Oké, gyerünk! Nyomozás a cím után, megtalálom, iszonyatos tömeg, még egy órát tart nyitva, de kb. 40-en vannak előttem, elképzelhetetlen, hogy sorra kerüljek. Oké, ezen a ponton már a barátom is besokall, felhívja a dokit (mivel ismeri), hogy nem lehetne-e elintézni az igazolást aznap, én meg másnap elmegyek az Asl-hoz. Doki szerencsére azt mondja, hogy megoldható, így tehát délután felkeressük az orvost.
Másnap reggel irány az Asl. Fél 9-kor nyit, én ott is vagyok, kár, hogy már 30-an ott vannak előttem, nekem meg 10-re haza kell érnem az esetleges ellenőrzés miatt (Olaszországban, ha betegszabin vagy, ellenőrizhetnek, hogy otthon vagy-e: 10 és 12, illetve 17 és 19 óra között). Nem maradhatok tehát, lehetetlen időben sorra kerülni. A dühítő az egészben az az, hogy az emberek 99%-a a ticket alóli mentesség miatt vár, emiatt már kora reggel sorba állt és bár én teljesen másra várok, betegen, ugyanúgy ki kell várnom a sorom, mert nincs elég alkalmazott…
3. nap újra próbálkozom más taktikával: barátom koránkelő, azt mondja, ő odamegy már 7-re, én meg kicsit később, ő foglalja a helyet. A taktika bevált, én vagyok az első, ezúttal háromnegyed 9-re már végeztem is! A kérdés csak az, hogyha a barátom nem ismerte volna az orvost, én hogyan számoltam volna el ezt a két napot a cég felé? Betegszabival ugye nem, mivel nem mehetettem volna orvoshoz, szabim nincs, mivel csak két hónapos a szerződés, marad a fizetetlen szabadság az olaszok szervezetlensége miatt. Köszi…
P.S.: hangom azóta sincs.



2011. november 28., hétfő

35-40 évesen a szülőknél lakni??

A kérdés után két kérdőjelet is tettem, mert a magyar mentalitás szerint ez tényleg furcsa, akár elképzelhetetlen dolog. Az olaszoknál viszont nagyon is általános jelenség, hogy 30-35, akár 40 évesen is a szülőknél lakjon a “gyermek”. Ha belegondolunk, igencsak kényelmes megoldás: ott van a mamma, aki itt ugye gyakran háztartásbeli, reggeli, ebéd, vacsora tehát tálalva, a mosnivaló kimosva, kivasalva, kell ennél több? Ha a “gyermeknek” van munkája, tehát keres pénzt, milyen jó megoldás: albérletet nem kell fizetnie, esetleg belead valami a kosztpénzbe, ne adj Isten a rezsibe, ha meg nincs munkája (sokszor előfordul), nincs az a nagy kényszer, hogy munkát találjon, tető úgyis van a feje felett, kaja van, stb. Az, hogy nem önálló, barátot/barátnőt nem nagyon vihet fel vagy legalábbis ciki, a látszat szerint sok mindenkit nem zavar olyan nagyon. A hétköznapok kényelme fontosabb.
Még azok is, akik egyetemre járnak, pl. a mi környékünkről Pisába, inkább ingáznak minden nap, oda-vissza kb. 3 óra vonattal, mintsem albérletbe költözzenek Pisában, tanuljanak és mellette esetleg dolgozzanak és így kiélvezzék az egyetemi éveket.
Sokszor főleg a kisebb településeken élnek együtt a generációk, ami itt teljesen természetes. Inkább az a furcsa, amikor valaki amellett dönt, hogy miután talált munkát, beköltözik a városba. Így történhetett meg az egyik ismerős családnál, hogy a 24-25 éves, egyetemet végzett lány végre talált aránylag fix munkát La Speziában (kb. 20-25 perc kocsival) és összeköltözött két barátnőjével. Nekünk (nem olaszoknak) eddig minden oké. Na, de a családja: teljesen kiborultak, hogy a lány ilyen hamar elköltözött otthonról és most a kétségbeesés szélén állnak, mivel a lány biztos leszbikus, mivel két barátnőjével lakik együtt! Nesze neked önállósodási vágy!
Azért van, ahol a szülők megelégelték, hogy az immár igencsak felnőtt és jól kereső “gyerek” még mindig náluk lakik és a legkevésbé sem mutatja önállósodási szándékát 40 évesen, a szülők unszolására sem, így drasztikus megoldáshoz folyamodtak: beperelték a saját gyereküket! Ilyen is van …
Más országokban mi a helyzet ezen a téren? Magyarországon változott valami az utóbbi években, mi is esetleg ebbe az irányba haladunk?

2011. november 22., kedd

Laura Pausini: Inedito

Két év szünet után végre megjelent Laura Pausini, az egyik legismertebb olasz énekesnő legújabb albuma. Olaszországban én kétféle véleményt hallottam róla: van, akinek nagyon tetszik (szerintem is csodás hangja van), van, aki viszont el sem tudja elviselni, mert túl egyformának és melankólikusnak tartja a dalait (egy kis igazság ebben is van, de nekem tetszik …). Az új cd az Inedito címet viseli, az első dal pedig a Benvenuto (Isten hozott), aminek felteszem ide a videóját:



Itt pedig bele lehet hallgatni az album összes dalába:


Az énekesnő 2011 decemberében turnéra is indul, Olaszország, Európa, Közép- és Dél-Amerika több városában ad koncertet. További info: www.laurapausini.com

2011. november 20., vasárnap

Az olaszok és az angol nyelv

Az olaszok “kiváló” idegennyelvtudásáról nemrég már írtam, most itt van  három vicces videó. Az első Giovanni Trapattoni angoltudását dícséri, aki annak ellenére, hogy 2008 óta az ír válogatott szövetségi kapitánya, angolul nem sokat beszél. (Reméljük, hogy az ír válogatott többet fejlődött a fociban, mint ő az angolban az elmúlt 3 év alatt…) Ha belegondolok, hogy az Olaszországba szerződött külföldi focisták pár hónap után általában már elég jó olasztudással adnak interjút, Trapattoninak van mit szégyellnie.



Ignazio La Russa, volt védelmi miniszter is próbálkozik az angollal a sajtótájékoztatón, ... eredménytelenül.


Azért Alessandra Mussolini se semmi:

2011. november 13., vasárnap

Új olasz kormány alakul Mario Monti vezetésével

Az elmúlt napok Olaszországban a Berlusconi-kormány bukásáról és az azt követő esetleges választásokról vagy új szakértői kormány alakításáról szóltak. Időhiány miatt most csak egy Hvg-cikket teszek fel.

2011. november 7., hétfő

Elkerülhető katasztrófák??

Az utóbbi időszakban Olaszországban történt természeti katasztrófák miatt egyre több szó esik arról, hogy valamilyen módon meg lehetett-e volna előzni ezeket (vagy legalábbis egy részüket).
A klíma felmelegedése manapság már sajnos tény, a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Még itt, Ligúriában sem normális, hogy november elején kb. 20° C van (nappal). Már a klímaváltozás is az ember rovására írható, de nézzük, mi minden van még a háttérben. Hasonló esőzések a környéken évtizedekkel ezelőtt is előfordultak, de a következmények nem voltak ilyen súlyosak. Csakhogy azóta is folyamatosan építkeznek az emberek, ami önmagában még nem is lenne baj, az igazi gond az az, hogy olyan területekre adnak építési engedélyt, ahova nem lenne szabad (értsd: közvetlen folyópart, domb-, hegyoldalak bizonyos részei). A főleg Dél-Olaszországban elterjedt házépítési szokásokról (engedély nélkül, kinek, hova tetszik, felhúz egy házat) ne is beszéljünk!
Tény, hogy olyan helyeken is volt probléma, ahol évtizedek, -századok óta állnak házak. Igen, csakhogy a patak-, folyómedreket nagyon sok ideje nem takarítják ki rendesen. Így persze, hogy a folyómeder hamarabb megtelik vízzel!
Ez a két tényező sajnos az olaszországi áradások, földcsuszamlások jó részénél jelentős szerepet játszik. A mi környékünk konkrét esetében valószínűleg a duzzasztók egyidejű, hirtelen megnyitása okozta elő a tragédiát,  illetve súlyosbította a helyzetet. (Ezt még vizsgálják, az igazságot valószínűleg soha nem fogjuk teljesen megtudni, mivel Olaszországban vagyunk…). Ehhez valamilyen vizes szakember biztos érdemben hozzá tudna szólni, én nem vagyok szakértő, annyit tudok, hogy ennek kapcsán folyik a vizsgálat. Az, hogy a torkolatnál a tenger nem tudta befogadni a vizet, hanem csak visszanyomta,sajnos tény és már többször előfordult.
A lakosság nem megfelelő tájékoztatása, illetve felkészítése a vészhelyzetre csak tovább növelte a helyzet súlyosságát.
A kérdés az, hogy milyen változásokra számíthatunk. Lesz-e végre rendes szabályozás, be fogják-e azt tartani, elvégzik-e végre (és hogyan) a szükséges munkákat? Az eddigi évek olaszországi tapasztalatai révén némi kétely azért van bennem …

2011. november 6., vasárnap

Újabb áradások Olaszországban

Még két hét sem telt a ligúriai áradások óta, újabb rossz idő és katasztrófahullám söpör végig az országon. Pénteken Genova egyik része esett áldozatul a heves esőzéseknek, a patakok, folyók kiöntöttek és rövid időn belül sajnos 6 halálos áldozata is lett az ítéletidőnek. A hétvégén már más régiók is készültséget rendeltek el, több folyó (köztük a Pó is) veszélyessé vált, Torinóban holnap az iskolák is zárva tartanak. Várhatóan hétfő estig lesz készültség, de ez természetesen még változhat.
Képek az elmúlt napok, hetek eseményeiből itt.
A mi környékünkön szerencsére nem volt olyan súlyos a helyzet, mint amire számítottak. Mindenestre itt a történtek után már valóban elővigyázatosak voltak, a két héttel ezelőtt szerencsétlenül járt településeket (Brugnato, Borghetto di Vara, Vernazza, Monterosso) biztonsági okok miatt evakuálták. Túl sok eső nálunk nem esett, de még így is volt, ahol a domb-/hegyoldal megcsúszott. Remélhetőleg az idő az elkövetkező napokban tovább fog javulni és akkor folytatni tudják a munkálatokat.
Ami egyébként nagyon visszataszító az olasz tévében (bár ez biztos mindenhol így működik és a hír/szenzáció kell minden országban …) és nem tudom megállni, hogy ne hozzam fel, az az, hogy napokkal ezelőtti képeket mutogatnak úgy, mintha az most történne, teljesen elferdítve a híreket, még több pánikot keltve az emberekben. Így is éppen elég súlyos a helyzet, a katasztrófa sújtotta települések száma egyre nő, egyre több az áldozat, egyre több a kár. Maga a valóság is éppen elég borzasztó, minek ezt még fokozni?
A másik fontos kérdésre, azaz hogy mi állhat mindezen természeti katasztrófák hátterében, legalábbis Olaszországban, a következő blogbejegyzésben szeretnék kitérni.