Őrült tudósítók, avagy hogyan kommentálják a focit Olaszországban

Szombat este láttam pár percet egy meccsből, onnan jött az ötlet, hogy keressek videót a youtube-on. Érdemes annak is megnézni/meghallgatni, aki nem tud olaszul ...

Currys hagyma és répa - Carote e cipolle al curry

Régebben (meg néha most is) sokszor gondban voltam, hogy milyen köretet készítsek a húshoz vagy a halhoz. Tegnap találtam egy jó kis receptet, amit rögtön el is készítettem.

Hozzávalók (2 személyre):

• 3 db sárgarépa
• 2 db kisebb vöröshagyma
• egy kis curry
• egy kis petrezselyem
• só, bors, olívaolaj

1. A vöröshagymát vágjuk cikkelyekre, a sárgarépát pedig szeletekre (vékony hasábokra).
2. Tegyünk kb. 3-4 ek olajat a serpenyőbe, adjunk hozzá egy kis curryt, azután pedig a hagymát és a répát.
3. Sózzuk, borsozzuk és főzzük kb. 10 percig élénk lángon, gyakran megkavargatva. (Ha szükséges, adjunk hozzá egy kis forró vizet is.)
4. A végén szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel.
5. Aki nem szereti a curryt, elkészítheti anélkül is, úgy is finom.

Vacsora Berlusconival, Finivel és a chilei bányászokkal

Természetesen nem vacsoráztam egyikőjükkel sem, de ha lehetőségem lett volna, a bányászokat választottam volna… A kissé ironikus címmel inkább arra szerettem volna utalni, hogy Olaszországban mennyire elterjedt vacsora (vagy hétvégén ebéd) közben tévét, főleg híradót nézni. Amitől nekem égnek áll a hajam és elmegy az étvágyam. Nemcsak Berlusconi bájvigyorától, hanem a különböző hírektől. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire hozzá vagyunk szokva a tragédiákhoz, hogy teljesen nyugodtan tudunk enni, miközben az Afganisztánban meghalt olasz katonákat siratják a hozzátartozók, a sokadik olasz kórházban sajnos sokadik alkalommal hanyagság vagy ki tudja mi miatt meghalt gyermek/felnőtt családtagjai sírva követelik a felelősöket, az árvízkárosultak sírnak az egy életen át összegyűjtött vagyonuk, emlékeik felett és sajnos még sorolhatnám a végtelenségig. Ne is beszéljünk a telenovellává alakult megoldatlan gyilkossági perekről. (Aki Olaszországban él, jól tudja, melyekről beszélek.)
Én már eleve a híradót sem szeretem nézni, de hogy ezt még étkezés közben tegyem, na azt már végképp nem! Ismerősökkel, barátokkal beszélgetve azonban látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek szemet szúrt ez az olasz szokás: más magyar, illetve francia és finn barátnők is panaszkodtak már pontosan ugyanerre a problémára.

Megjegyezném még, hogy sokan képesek reggel, délben és este is megnézni a híradót, ami nekem már végképp túlzás. Oké, hogy legyünk képben, mi is történik a nagyvilágban, na de azért naponta háromszor és főleg étkezés közben???

Mi a párommal szerencsére megoldottuk úgy, hogy a Tg (Telegiornale – Híradó) előtt vagy után vacsorázunk, amikor csak tudunk (nem mindig sikerül), így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.

Tonhalas tészta



Mint ahogy azt már említettem, szeretem azokat a tésztákat, amelyek gyorsan elkészülnek (és persze finomak). Ilyen étel ez a tonhalas tészta, amit általában akkor készítek, amikor nincs nagy kedvem főzőcskézni.

Hozzávalók (2 személyre):

• fusilli vagy penne (pennette)
• egy fél vöröshagyma
• egy hámozott paradicsom konzerv vagy 4-5 db paradicsom
• két tonhalkonzerv
• só, bors, olívaolaj

1. Tegyük fel a vizet a tésztához főni.
2. Vágjuk apróra a hagymát és a paradicsomot.

3. Tegyünk egy serpenyőbe egy kis olívaolajat, dinszteljük meg egy kicsit a hagymát, adjuk hozzá a tonhalat, 1-2 percig kevergessük, majd adjuk hozzá a paradicsomot is. Sózzuk, borsozzuk.

4. Miközben kifőzzük a tésztát, elkészül a szósz is (kb. 10 perc, időnként keverjük meg).

5. Szűrjük le a tésztát, adjuk hozzá a szószhoz, forgassuk át és már tálalhatjuk is:)

Montecatini Alto

Montecatini Alto

A környék egyik nagy előnye, hogy rengeteg látnivaló van: nemcsak a ligúr tengerpart, hanem Pisa, Lucca és Firenze is másfél órán belül elérhető. Éppen ezért szombaton úgy gondoltuk, elugrunk Firenzébe. Útközben tettünk egy kis kitérőt (tényleg kicsit, mert az autópályától csak néhány km-t kellett menni) és megálltunk Montecatini Altóban.

A település Montecatini Terméhez tartozik, amely gyógyfürdőjéről híres. A 300 m magasan található Montecatini Altót egy kanyargós úton vagy pedig a siklóval lehet megközelíteni. Évszázadokkal korábban városfal vette körbe a tornyokban bővelkedő és egy várral is büszkélkedő városkát és 6 kapun keresztül lehetett bejutni. Mára mindebből megmaradt a vár, a városfal, 1 kapu és néhány torony, érdemes tehát egy sétát tenni.

Montecatini Alto

A főtér jellegzetes épületeit a sok étterem és kávézó egy kicsit eltakarja, ez talán az egyetlen negatívuma a helynek.



Montecatini Alto - Piazza Giusti

Montecatini Alto - Piazza Giusti

Az idő igencsak őszies volt, amint az a képeken is látszik, de nekünk így is nagyon tetszett.

Montecatini Alto

Kilátás Montecatini Altóból



Ízek, imák, szerelmek - Eat, pray, love – film

A könyvet még Magyarországon vettem meg, azóta kétszer is elolvastam és nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy megfilmesítik, annak ellenére, hogy tapasztalatból tudom, hogy a film általában jóval gyengébb, mint a könyv. Elmentem én is megnézni a filmet, annak ellenére, hogy az olasz kritikák igencsak lehúzták. Az egész filmet igen felületesnek találták és főként az olaszországi részt (már szinte megszokott módon) közhelyekkel telinek: mintha az olaszoknak csak az evésen és az édes semmittevésen járna az eszük.

Talán két hete már, hogy láttam a filmet, de eddig nem volt időm feltenni (illetve megírni) a bejegyzést (a miértet majd egy következő irományban részletezem).
Háttal nem kezdünk mondatot, pedig ha a véleményemet szeretném leírni erről a filmről, az első mondatot pont így kezdeném: háááááát…. ha valaki nagyon meg akarja nézni, menjen el nyugodtan, egy kis kikapcsolódásnak nem rossz, de azért túl sokat ne várjon ettől a filmtől. Ha valaki már olvasta a könyvet és ráadásul elég jól is emlékszik rá, még kevésbé ajánlom. Mindesetre ha valaki mégis elmegy megnézni, teli hassal menjen, mert az olasz részben igencsak guszták az ételek, amiket Julia Roberts magába töm. A nápolyi pizzánál az én étvágyam is megjött, pont az olyan szép vékony pizzákat szeretem. A svéd csaj helyében nem tétováztam volna, hogy megegyem-e, plusz kilók ide vagy oda. Az olaszországi epizód tényleg a közhelyekre épült, bár szerintem még elviselhető volt, túlzásnak inkább az édes semmittevés folytonos emlegetését éreztem.

Ami engem még zavart a filmben, hogy (bár szeretem Julia Robertset), de azért 43 évesen egy 28 éves nőt alakítani…. ez talán még neki sem sikerülhet. Arról ne is beszéljünk, amikor az esküvőjére gondol vissza, ahol gyakorlatilag 22 éves volt…

Magyarországon egyébként biztos élvezhetőbb lesz az olasz rész, mivel itt Olaszországban sajnos az összes filmet szinkronizálják, így nem jött ki jól, amikor olaszul tanult, mert eleve az egész film olaszul volt. (Feliratos filmet akarok….!!)

Összegzésképpen azt mondanám, hogy inkább a könyvet ajánlom elolvasásra, ha valaki még nem tette. El kellene végre fogadni, hogy vannak olyan könyvek, amelyeket nem érdemes vagy ha úgy tetszik, nem lenne szabad megfilmesíteni és szerintem ez is közéjük tartozik. (Tudom, hogy a pénz beszél…) Hasonló csalódás volt számomra a Napsütötte Toszkána és a Terézanyu megfilmesítése.

Egy kis lightos esti programnak elmegy a film, de többet ne várjunk.

A magyar bemutató:

Felteszem az olasz bemutatót is, ha valaki tud olaszul, gyakorolhatja egy kicsit, sőt alul elolvashatja néhány olasz véleményét:

Lerici és San Terenzo

 

Lerici

Ma délután Lericin és San Terenzón keresztül jöttem haza (jó pár esős nap után végre napsütésben) és eszembe jutott, hogy még nem is tettem fel róluk képet.

Ligúriának ezt a részét egyébként, ahol Lerici és San Terenzo található, 1919 óta Golfo dei Poeti-nek (azaz a Költők öblének) is hívják. Az elnevezés onnan ered, hogy évszázadok során sok író, költő, művész kedvenc tartózkodási helyévé vált az öböl több települése. A Portovenerétől Montemarcellóig tartó öböl másik neve a La Speziai öböl.

Lerici (és San Terenzo) a magasból

Lericiben a 18. sz.-ban több angol művész járt, így tele van kertekkel, villákkal. A két leghíresebb angol Lord Byron költő és Shelley író, de D’Annunzio, Marinetti olasz költők is kedvelték ezt a halászfalut. (Shelley egyébként éppen bárkáján San Terenzóba tartva fulladt vízbe.)

Lericinek magyar vonatkozása is van: a Vörös Pimpernel magyar származású angol írónője Orczy Emma itt élt 1927 és 1933 között.

Lerici-kikötő

San Terenzo

Ma Lerici (ugyanúgy mint San Terenzo) színes házaival, kikötőjével, középkori várával a turisták kedvelt célpontja. A két falut egy tengerparti sétány köti össze.

Az előzőek természetesen nyári képek voltak, de felteszek két tavalyi téli képet is. Azért ezek se rosszak…

San Terenzo télen

Lerici télen