Sok olasz nő "legnagyobb örömére" szombaton (aug. 27-én) este az Udinese-Genoa meccsel elkezdődött az olasz bajnokság (campionato). Mostantól a legtöbb olasz család hétvégi (és esetleg hétközbeni) programja attól függ, hogy a kedvenc csapat mikor játszik. Azt szerintem szinte mindenki tudja, hogy az olasz férfiak nagy része focimániás. Amióta azonban közvetlen közelről is megtapasztalhatom ezt (a barátom révén), további részleteket is megtudtam. (Előrebocsátom, hogy engem valamilyen szinten érdekel a foci, néha együtt is nézünk meccset, de azért nem nézem meg az összeset.)
Itt valahogy már kb. a születéskor benne van a legtöbb férfiban, hogy melyik csapatnak is fog szurkolni hátralévő életében. Ahogy ugyanis ők mondják, a feleséget, szeretőt, kocsit le lehet cserélni, munkát, pártot is változtathatsz, áttérhetsz más vallásra is, de focicsapatot sohasem változtathatsz. Gyakorlatilag tűzön-vízen át követed őket: ha nyernek, ha vesztenek, ha jól szerepelnek a bajnokságban, ha rosszul, ha a Serie A-ból lebuknak a Serie B-be, ha botrányok vannak, ha játékosok, edzők jönnek-mennek, te kitartasz a csapatod mellett. Érdekes jelenség, amikor valami "genetikai hiba" miatt a gyerek más csapatnak szurkol, mint az apja:) Összeférhetetlenség azért itt is van. Amikor elkezdtem megismerni a párom barátait (mindenki Juvés), megkérdeztem, hogy van-e olyan barátja, aki Interes. A válasz: Barátom?? Csak ismerősöm. Egy Juvés és egy Interes között nem létezhet barátság.
Egy Juvés gyakorlatilag egyrészt és főként a Juvénak szurkol, de másodsorban viszont azért, hogy az Internek rosszul menjen. Ez az előző bajnokságban sajnos nem igazán jött össze, na de majd most:)
Kezdődjön tehát ez a bajnokság és majd meglátjuk, hogyan alakul. Meglepetés mindig van.