Sienai hétvégénk utolsó programjaként a várostól délre fekvő dimbes-dombos vidéket fedeztük fel. Ezt a jellegzetes, agyagos tájat Le Crete-nek hívják.
Minden évszakban más-más arcát mutatja az erre látogatóknak: télen a kopár, tavasszal a zöld dombok ejtenek rabul, amelyek nyáron a nap égette fű hatására aranyszínűvé válnak, ősszel pedig a hajnali pára teszi őket sejtelmessé.
Itt-ott ún. Strada biancá-kat találunk: ciprusokkal szegélyezett földutak vezetnek a lankás dombok között, olykor egy-egy magányosan álló ház felé.
Mi a Sienából Ascianóba vezető úton haladtunk végig, egy kis kitérőt tettünk a Strada Bianca di Medane-n.
Csodálatos, nyugalmat árasztó táj, a dombok között itt-ott megbúvó kis tavakkal. Az agyagnak köszönhető színe révén olykor olyan, mintha a Holdon járnánk. (További képeket itt találtok.)
A Crete ámulatba ejtő vidéke után hazafelé vettük az irányt, az autóút helyett a Sienától északkeletre található Chianti vidékét érintve.
Tavasz lévén ez a környék nem volt annyira érdekes, nyár végén és ősszel lehet igazán csodálatos a sok-sok szőlőültetvénnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése