Az olasz baloldal (Pd) vasárnap megválasztotta miniszterelnök-jelöltjét, Pier Luigi Bersanit, aki Firenze polgármesterével, Matteo Renzivel szemben immár a második fordulóban győzedelmeskedett: Bersani a szavazatok 61%-át, a fiatalabb, dinamikusabb Renzi a szavazatok 39%-át kapta. A baloldal tehát elkezdhet a 2013-as választásokra készülődni.
Az olasz jobboldal (Pdl) pedig ezen a héten kell, hogy eldöntse, hogyan tovább, ki lesz az ő miniszterelnök-jelöltjük: azaz, hogy Berlusconi jelölteti-e még magát. Hónapok óta megy a huzavona. Egyik héten Berlusconi kijelenti, hogy nem jelölteti magát, később azt nyilatkozza, hogy nem vonul vissza teljesen, mert az olasz igazságszolgáltatást meg kell reformálni (az egyik perében vesztett). Most azt rebesgetik, hogy mégiscsak indul az elnökválasztáson, mert az ő szavaival élve “újdonságra van szüksége az országnak”. Számomra nem teljesen világos, hogy az önmagát ezúttal hatodik alkalommal jelöltető Berlusconi milyen megvilágításban lehet újdonság Olaszország számára és őszintén szólva nem is szeretném megtudni.
A többi kisebb párt is fontos szerephez juthat a választások során, főleg az esetleges koalíciók szempontjából.
Lehetséges megoldás még, hogy valamilyen módon a szakértői kormány marad Montival. Én, bár nem szavazhatok, talán ezt tartanám a legkevésbé rossz megoldásnak, főleg, ha megnézzük, hogyan tették tönkre a politikusok az utóbbi évtizedekben ezt az országot. Montival több tekintélyt sikerült kivívni egy év alatt, mint a nőbolond bohóccal sok-sok év alatt.
Az elkövetkező hónapok valószínűleg nagyon mozgalmasan fognak eltelni az olasz politikai életben. Jó lenne, ha végre egy hiteles csapat kovácsolódna össze valamelyik miniszterelnök-jelölt mögött, akik végre az ország érdekeit nézik. Kár, hogy ez csak utópia …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése