2011. október 22., szombat

Minestrone – Olasz zöldségleves

Talán már említettem, hogy Magyarországon nem voltam odáig a zöldségek nagy részéért, de itt Olaszországban valahogy a legtöbbet megszerettem. A zöldségleves sem tartozott a kedvenceim közé, bár megettem. Az olaszok nem azok a nagy levesesek, a minestrone mégis egy klasszikus ételnek számít. Korábban mindig a fagyasztottat vettem és azt készítettem el (az is nagyon finom volt), valahogy túl macerásnak tűnt az a sok hozzávaló, mindenből venni egy keveset, hogy igazán finom legyen a leves. Azóta rászoktam a piacozásra (itt alig van zöldséges pult, amit igencsak furcsállottam/furcsállok) és mivel mostanában több szabadidőm volt, rávettem magam a minestrone-készítésre. És rájöttem, hogy bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Az is jó, hogy kedvem, ízlésem szerint variálhatom a hozzávalókat. Bár első alkalommal kicsit elbizonytalanított az, amikor megnéztem 3 olasz szakácskönyvet és mind a háromban más recept volt (más hozzávalókkal). De aztán úgy gondoltam, hogy a legjobb, ha megyek a magam feje és ízlése után. Azóta egyébként én is variálom a receptet, attól függően, mi van éppen itthon vagy minek van jobban szezonja vagy akár hogy eszembe jutott-e időben beáztatni a babot. Itt most tehát megadok egy alapreceptet, amit mindenki kedvére variálhat.



Hozzávalók (elvileg 2-3 személyre, de mindig marad belőle másnapra):
  • fél fej vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 db répa
  • 2 db krumpli
  • 1 paradicsom
  • 1 póréhagyma (ha ez van, a vöröshagymát akár el is hagyom)
  • 2 db cukkini
  • 1 zellerszár
  • ¼ fej káposzta
  • egy kis bietola (Tudja valaki, mi ez magyarul?? Nagy zöld levél, a spenótra hasonlít.)
  • egy kis zöldbab
  • egy kis tarkabab (áztassuk be előtte)
  • egy kis zöldborsó
  • zeller zöldje, petrezselyem, rozmaring, zsályalevél, bazsalikom, kakukkfű (ízlés szerint, illetve ami van)
  • só, bors, olívaolaj
  1. Daraboljuk fel a hozzávalókat.
  2. Egy nagy lábosba tegyünk egy kis olívaolajat. Kezdjük el párolni a vörös- és a póréhagymát, adjuk hozzá a darabokra vágott zellert, répát, majd a fokhagymát, paradicsomot, a krumplit és a zöldbabot. Engedjük fel vízzel vagy zöldség-alaplével. Sózzuk, borsozzuk.
  3. A tarkababot én általában külön teszem fel főni és csak a legvégén adom hozzá.
  4. Adjuk hozzá a petrezselymet, zellerzöldet és a fűszernövényeket.
  5. Amikor a krumpli már majdnem megfőtt, adjuk hozzá a cukkinit és a zöldborsót is.
  6. Ha van bietolánk, külön fazékban fözzük (pár perc alatt kész).
  7. Néhány perccel a vége előtt adjuk hozzá a káposztát és a bietolát. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk még.
  8. Tálaláskor szórjuk meg egy kis reszelt parmezánnal.

1 megjegyzés:

  1. Alig írtam le ezt a blogbejegyzést, máris megvilágosodtam a bietolát illetően: mángold!!! Még jó, hogy kb. fél éve ezen gondolkozom (nem egyfolytában!), hogy mi is lehet ez a növény …

    VálaszTörlés