Már sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy milyen is lehet Olaszországban egy esküvő. Általánosítani persze itt sem lehet, nem mindegy, hogy Nápolyban, Palermóban, Firenzében vagy Bolzanóban csöppenünk egy ilyen eseménybe.
Június utolsó hétvégéjén végre adódott egy lehetőség számomra is. Antonio egyik unokatestvére ment férjhez, így Biellába voltunk hivatalosak egy esküvőre. Ami az ajándékokat illeti, Olaszországban gyakran az a szokás, hogy a házasulandók különböző üzletekben kiválasztanak különböző árkategóriájú ajándékokat és az üzletek listáját odaadják a vendégeknek. Így mindenki választhat a pénztárcájának megfelelő ajándékot. Az ötlet szerintem jó, ha a pár még fiatal és előtte még nem éltek együtt, tehát még nincs meg mindenük, illetve ha nem hülyeségeket választanak (sokszor megesik, hogy nagyon design, irreálisan drága dolgok vannak a listán). Manapság viszont legtöbbször a pár már a 30-as éveiben jár és általában már évek óta együtt élnek, tehát megvan mindenük. Ennél az esküvőnél is ez volt a helyzet és itt a pár ajándékként azt kérte, hogy járuljunk hozzá a nászutukhoz: Amerikába mentek és egy karib-tengeri szigetre 3 hétre. Jól tették…
Maga az esküvő egyszerű volt, semmi különös nem volt a templomban.
Néhány vendég szerintem kicsit túl volt öltözve (ügyvédi társaság volt), valószínűleg a nemrég lezajlott Kate és William esküvő hatására néhány hölgy kalapban pompázott. Őszintén szólva kevés igazán jól (nem drágán, inkább igazán ízlésesen) öltözött nőt láttam. Ha már Olaszország, csak nézzük a ruhákat, nem?
A vacsora egy palazzo kertjében volt. Siklóval mentünk fel ebbe a városrészbe, Piazzóba (lehetett kocsival is, de a mienk már fent volt, mert a szállásunk is ott volt).
6 körül értünk fel, a lagzi helye szép régi épület csodás kerttel, panorámával. Először aperitiv volt, mivel korán volt még a vacsihoz.
Aztán előételek a palazzóban, mindenki vett magának, amit akart. Finomak voltak, bár a nyers tonhalat nem kóstoltam: a legjobbak a sörtésztában kisütött zöldségek és halak voltak, el is fogytak rögtön.
Kicsit később jött a vacsora, ez is egész jó volt: volt tészta, cukkinis-mentás rizottó (én is ki akarom próbálni), apró kis ravioli, borjúszelet, a többire nem emlékszem. A végén persze az esküvői torta: ez is jó volt: meringata-féleség.
Jót ettünk, beszélgettünk, az asztaltársaság is kellemes volt. Később, egy külön teremben volt diszkó is, de nem nagyon táncolt senki sem. Szerintem Magyarországon jobban hozzátartozik a lagzihoz a tánc.
Adtak még mindenkinek kis bonbonokat is ajándékba, illetve volt egy asztal, ahol lehetett ezeket a bonbonokat külön is eszegetni. Van ilyen szokás Magyarországon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése