Walt Disney és a Telecom Italia

A válság Olaszországban is hatással van a munkaerőpiacra, így itt is elég nehéz munkát találni. Különösen igaz ez bizonyos részeken, így pl. La Spezia környékén is. Emiatt én is olyan helyen dolgozom, ahol korábban nem gondoltam volna, hogy fogok: egy call centerben, de szerencsére nem kell telefonálgatnom, hanem a back office-ban tevékenykedem: ide az ügyfelek nem telefonálnak, hanem faxot vagy levelet küldenek. A Telecom Italiának dolgozom, azon belül is a céges ügyfelek ügyeit intézem, éppen ezért ezt a részt Telecom Italia Businessnek hívják. Az egyik ügyfél valószínűleg kicsit félreérthette, amikor a call centerrel beszélt, így a levelet a Telecom Italia Disney-nek címezte:) Egy pillanatra azért elgondolkodhatott volna, mielőtt leírja…

A másik kedves ügyfél pedig a levelében a call centerrel folytatott beszélgetésre hivatkozott (olaszul is call center) csak éppen így írta le: coll senter… Ja, végül is így hallatszik, minek komplikáljuk a leírását…

Egyelőre ezek voltak a friss termések, amiken az is jót derülhet, aki nem tud olaszul.

Brokkolis, szalonnás rizottó – Risotto ai broccoletti e pancetta

Olaszországban a risotto sokszor csak első fogás, de szerintem éppen elég egy egyszerű ebédnek vagy vacsorának is. Ennek az ételnek kellemes ízt ad a szalonna, így a brokkolis risotto még annak is ízlett, aki egyébként nem rajong ezért a zöldségért.



Hozzávalók 2 főre:

• 150 g rizs
• 150 g brokkoli
• 25 g szalonna
• 1 kis gerezd fokhagyma
• kevés fehérbor
• kb. 0,75 l zöldség-alaplé
• kevés reszelt parmezán
• kevés vaj
• só, bors

1. Tisztítsuk meg a brokkolit, vágjuk apró darabokra és főzzük kb. 2 percig forró vízben (sózzuk a vizet). Ezután szűrjük le és tegyünk félre a levéből egy merőkanálnyit.
2. Nyomjuk szét a fokhagymát és tegyük egy serpenyőbe egy kis vajjal. Adjuk hozzá rögtön a szalonnadarabokat is, majd pirítsuk 2-3 percig. Ezután adjuk hozzá a rizst is, keverjük meg, majd 1 perc után öntsünk hozzá egy pici fehérbort és a brokkoli főzőlevét.
3. Amikor a lé elpárolgott, kezdjünk el hozzáadni egy merőkanálnyival a forró zöldség-alapléből. Fontos, hogy ezt fokozatosan tegyük, mindig megvárva, hogy az előző adagot beszívja a rizs. Amikor a főzés 2/3-ánál járunk, adjuk hozzá a brokkolidarabokat is. Amikor a rizottó elkészült, zárjuk el a gázt, sózzuk, borsozzuk, szórjuk meg reszelt parmezánnal és lefedve pihentessük pár percig.

Még mindig/megint Berlusconi

Mint ahogy az köztudott, Olaszországban minden nagyon jól működik: itt a válságnak nyoma sincs, az emberek nem félnek attól, hogy elveszíthetik a munkájukat egyik napról a másikra, ha valaki épp munka nélkül van, napokon belül talál másik munkát, a szerződések határozatlan idejűek, a fizetések magasak, az egészségügyben sincsenek problémák, az oktatás színvonala magas, az átlagember is művelt, a természeti katasztrófák ezt az országot nem sújtják. Szóval minden a legnagyobb rendben, így a politikusoknak itt nincs más dolga, mint Berlusconi szexuális életével foglalkozni.

http://nol.hu/kulfold/20110121-berlusconi_ujabb_bunga-bungaja

Checco Zalone – az olasz mozi új sztárja

Karácsony körül Olaszországban minden évben kijön az aktuális cine-panettone. Ez egy szerintem legalábbis elég gagyi, közönséges vígjáték, amiben biztos, hogy szerepel néhány éppen híres celeb, aki mutogatja a mellét, fenekét (idén, vagyis tavaly Belen Rodriguez volt, akiből már amúgy is rettenetesen elegem volt, a csapból is ő folyt egész évben, de ez egy másik téma). Idén szerencsére kijött egy másfajta film is, sokan mondják, hogy átírja az olasz komédiák történetét. Aki Olaszországban él, már biztos tudja, hogy Checcoról beszélek. Annak, aki nem hallott róla, egy rövidke bevezetés:

Checco Zalone egy komikus, aki többek között a Zelig nevű tévéműsor révén vált híressé. Első filmje, a   Cado dalle nubi is hatalmas siker lett: egy puglai önjelölt énekes kalandjait meséli el a film, aki Milánóba költözik fel, hogy ott próbáljon szerencsét. Checco, a főszereplő, egy meglehetősen buta, vagyis inkább műveletlen, de annál inkább jószívű fickó. Felteszem ide a film bemutatóját (olaszul), mindenképpen ajánlom, hogy nézze meg, aki még nem látta, én már 3-szor megnéztem és legutolsó alkalommal is ugyanolyan jót nevettem a poénokon.

Január elején pedig kijött a 2. filmje, a Che bella giornata. Checco megint ugyanaz az ignorante alak, de ezúttal a Milánói Dóm biztonsági őreként nevettet meg mindenkit. Ebben a filmben szerintem még több poén volt, mint az elsőben. Alig várom, hogy adják a tévében és megnézhessem újra. Nem tudom, hogy Magyarországra eljut-e valaha, esetleg a moziba az olasz héten, de magyarra fordítani biztos nagy munka lenne, hogy jól vissza lehessen adni a poénokat. Én mindenesetre cask dicshimnuszokat tudok zengeni a filmjeiről. Ami még szerintem hatalmas pozitívum az az, hogy úgy nevettet meg, hogy közben el is gondolkodtat. Én már várom a következő filmet…

Egy téli vasárnap a tengernél

A képek alapján az embernek nem a tél jut rögtön az eszébe, még nekem is hihetetlen, hogy napsütés, 20°C, tenger, mindez lehetséges január közepén. Amikor anno az iskolában földrajzórán tanultuk a mediterrán éghajlatot (enyhe tél), nem gondoltam volna, hogy ilyen konkrétan meg fogom tapasztalni. Persze nem rossz érzés (bár én szeretem a havat is), de így az első enyhe tél kicsit felkavarta a szervezetemet: már most tavaszi fáradtságot érzek és olyan furcsa, mintha kimaradt volna egy évszak. (Gondolom, hamarosan hozzászokom majd.)
Itt van tehát néhány kép a mi vasárnapunkról.

A háttérben Portovenere

San Terenzo



San Terenzo



Na, most néztem az időjárás-előrejelzést: jön a hideg:(

Joghurtos koszorú

Valamelyik nap volt pár szabad percem és elkezdtem rendezgetni az innen-onnan összegyűjtött (olasz, magyar, német nyelvű) recepteket: nem kell semmi komolyra gondolni, egyszerűen csak szétválogattam a téli és nyári recepteket. Egyszer csak dejavu érzésem támadt: kezemben az egyik magyar receptes újság néhány oldala, a címben is szereplő sütivel az élen – mintha az előbb láttam volna ugyanezt a fotót, de mintha nem magyarul olvastam volna a leírást. Gyors keresés az immáron szétválogatott receptek között és láss csodát: 3 almás édesség receptje és fotója bukkan elő az egyik olasz újságból. Mindhárom egy az egyben benne van a magyar újságban is (szalvéta, evőeszköz, stb. ugyanaz). Az olasz újság 2007 novemberi, a magyar 2007 decemberi. Én azért igencsak meglepődtem, hogy egy az egyben lemásolnak recepteket. De lehet, hogy csak én vagyok naiv…

Na, most akkor én is lemásolom ide a receptet, követve a hagyományt.
Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 20 dkg cukor
• 2 tojás
• 2,5 dl joghurt
• 4 alma
• 1 citrom
• 1 tasak sütőpor
• (6 dkg díszítőcukor)
• 1 dl olívaolaj (a fele lehet napraforgóolaj is)
• vaj és liszt a formához
• csipet só

Kockázzuk fel a meghámozott almákat, és locsoljuk meg a citrom levével. Keverjük habosra a tojásokat a cukorral, adjuk hozzá a joghurtot és az olajat, majd 30 dkg, sütőporral elkevert lisztet, a citromhéjat és csipetnyi sót. Csöpögtessük le az almát, keverjük hozzá a maradék lisztet, és dolgozzuk a tésztához. Öntsük egy kivajazott-kilisztezett koszorúformába, szórjuk meg a tetejét a cukorral (én nem tettem), süssük 180° C-on 45 percig és langyosan tálaljuk.

Újév

Egy kis késéssel, de idei első blogbejegyzésem is csak megszületik. Ez az év is, a többihez hasonlóan rögtön egy szép kis mérleggel indult. A szilveszter éjszaka, számomra még mindig megdöbbentő mérlegével. Itt ugyanis a petárdázás is igen kedvelt szokás, de Dél felé haladva szerintem akár életveszélyes is éjfélkor az utcára menni, mert a petárdák mellett igazi puskákkal is lövöldöznek. Így a január 1-i mérleg egy halott és kb. 500 sérült volt, amihez még elsején hozzáadódott jó pár sérült, akik az éjszaka fel nem robbant petárdákhoz nyúltak hozzá valamilyen módon (kézzel vagy lábbal) és nem volt szerencséjük (vagyis a petárda mégis felrobbant). Az igazán szomorú ebben, hogy a sérültek között nagyon sok a gyerek…

Az új év tehát itt van, reméljük, kicsit jobb lesz az előzőnél. Én általában nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, a napokban azonban mégis készítettem egy kis listát, mit is szeretnék ebben az évben megvalósítani, elérni. Az egyik célom, hogy rendszeresen írjak a blogba, hiszen ötletem lenne sok, csak hát a megvalósítás…