New York Maraton/Firenze Maraton

Amikor pár héttel korábban a New York Maraton zajlott, sokat beszéltek róla tévében, rádióban. Mi egy olasz srác beszámolóját hallottuk, aki 2 éve részt vett a maratonon New Yorkban. A legérdekesebb rész az volt, amikor elmesélte, hogy mennyi bíztatást kaptak az emberektől futás közben. Ő, mások tanácsára kiírta a nevét a pólójára, így név szerint is bíztatták. A beszámoló végén a két műsorvezető azon poénkodott, milyen lenne egy maraton pl. Milánóban: a buzdítás helyett inkább szidalmazást kapnának a futók, amiért le kellett zárni a forgalmat a verseny miatt. Mi történik pár héttel később? Maraton Firenzében, tiltakozások közepette (természetesen az útlezárások miatt)… Pozitívum azonban, hogy a polgármester is lefutotta a távot és nem egy sportos alkat:)

Cremona és a Torrone fesztivál

A főtér

Szombaton a páromnak egy hétre külföldre kellett utaznia munka ügyben, így ezt a hétvégét egyedül kellett töltenem. Már régebben kinéztem, hogy ezen a két napon lesz Cremonában a Festa del Torrone. Az egyik helyi társaság (ahonnan szerencsére ismerek is néhány embert), pont indított egy buszt vasárnap, így kapva kaptam az alkalmon.

Korábban még sosem jártam Cremonában, nem is igazán esik útba, ha az ember utazgat és nem is tartozik a nevezetesebb olasz városok közé (ami nem jelenti azt, hogy ne lenne ott is elég látnivaló). A különböző fesztiválok pedig mindig jó alkalmak arra, hogy a kevésbé ismert helyeket is felkeressük.

Cremona Lombardiában, a Pó-síkságon fekszik, éppen ezért éghajlata nem a legkedvezőbb: nyáron nagyon meleg, télen pedig ködös, nyirkos, hideg. Az időjárással nekünk sem volt szerencsénk, gyakorlatilag egész nap esett az eső.

Az óriás keresztrejtvény és a kotta

A kirándulásunk apropója mint már említettem a Torrone fesztivál volt. A torrone egy főként karácsonyi édesség, Olaszország (és Spanyolország) több részén is helyi specialitásnak számít, de a legenda szerint Cremonából ered: 1441-ben Bianca Maria Visconti és Francesco Sforza esküvőjére a helyi cukrászok mézből, mandulából és tojásfehérjéből készítettek édességet, aminek a formája a Torrazzóra, Cremona szimbólumára, a 110 m magas toronyra emlékeztetett, amit akkoriban torrionénak hívtak. Innen származik a torrone név.

Torronehegyek

A torronénak a hagyomány szerint két változata van: a puhább és a keményebb. Nekem a kóstolások alkalmával a puhább, szárd, csak mézzel (cukor nélkül) és dióval készített ízlett a legjobban. A dióson kívül találunk még mandulásat, mogyorósat, pisztáciásat, de akár epreset is.

Készül a torrone

A hegedű és a kotta is torronéból készült



Egy kis édességet?



Gólyalábas táncosok

Cremona másik titpikus terméke a mostarda, ami gyakorlatilag a mi kompótunknak egy sűrűbb változata, de mustárt is adnak hozzá (láttam kandírozott gyümölcsből is). Főtt, sült húsokhoz szokták fogyasztani. Ebből nem találtam kóstolót, így nem tudom elmondani, hogy milyen is lehet, egy kis üvegért pedig sajnáltam a kb. 7 eurót (jobban mondva túl kockázatosnak ítéltem).

Helyi specialitások

A látnivalók közül már említettem a Torrazzót, ami egy 110 m magas harangtorony, az egyik legmagasabb Európában. Csekély 502 lépcsőfokot kell megmászni, ami szerintem nem volt annyira fárasztó, mint ahogy azt előtte gondoltam. Mindenesetre megéri felmenni a kilátásért.

A Torrazzo

A főtéren található még természetesen a dóm és a keresztelőkápolna, illetve a Comune (Polg. Hiv.) épülete is.

A dóm

A város a torrone és a Torrazzo mellett a Stradivari hegedűkről híres. Itt született ugyanis 1644-ben Antonio Stradivari, aki a hegedűkön kívül készített más hangszereket is, összesen kb. 1100 darabot. Ma kb. 50 van meg ezekből. Cremonában a Comune épületében és a Stradivari Múzeumban lehet látni Stradivari hegedűket. Sajnos mindkét helyen akkora sor állt, hogy ezt ezúttal kihagytuk, de legközelebb biztos megnézzük.

Őrült tudósítók, avagy hogyan kommentálják a focit Olaszországban

Szombat este láttam pár percet egy meccsből, onnan jött az ötlet, hogy keressek videót a youtube-on. Érdemes annak is megnézni/meghallgatni, aki nem tud olaszul ...

Currys hagyma és répa - Carote e cipolle al curry

Régebben (meg néha most is) sokszor gondban voltam, hogy milyen köretet készítsek a húshoz vagy a halhoz. Tegnap találtam egy jó kis receptet, amit rögtön el is készítettem.

Hozzávalók (2 személyre):

• 3 db sárgarépa
• 2 db kisebb vöröshagyma
• egy kis curry
• egy kis petrezselyem
• só, bors, olívaolaj

1. A vöröshagymát vágjuk cikkelyekre, a sárgarépát pedig szeletekre (vékony hasábokra).
2. Tegyünk kb. 3-4 ek olajat a serpenyőbe, adjunk hozzá egy kis curryt, azután pedig a hagymát és a répát.
3. Sózzuk, borsozzuk és főzzük kb. 10 percig élénk lángon, gyakran megkavargatva. (Ha szükséges, adjunk hozzá egy kis forró vizet is.)
4. A végén szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel.
5. Aki nem szereti a curryt, elkészítheti anélkül is, úgy is finom.

Vacsora Berlusconival, Finivel és a chilei bányászokkal

Természetesen nem vacsoráztam egyikőjükkel sem, de ha lehetőségem lett volna, a bányászokat választottam volna… A kissé ironikus címmel inkább arra szerettem volna utalni, hogy Olaszországban mennyire elterjedt vacsora (vagy hétvégén ebéd) közben tévét, főleg híradót nézni. Amitől nekem égnek áll a hajam és elmegy az étvágyam. Nemcsak Berlusconi bájvigyorától, hanem a különböző hírektől. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire hozzá vagyunk szokva a tragédiákhoz, hogy teljesen nyugodtan tudunk enni, miközben az Afganisztánban meghalt olasz katonákat siratják a hozzátartozók, a sokadik olasz kórházban sajnos sokadik alkalommal hanyagság vagy ki tudja mi miatt meghalt gyermek/felnőtt családtagjai sírva követelik a felelősöket, az árvízkárosultak sírnak az egy életen át összegyűjtött vagyonuk, emlékeik felett és sajnos még sorolhatnám a végtelenségig. Ne is beszéljünk a telenovellává alakult megoldatlan gyilkossági perekről. (Aki Olaszországban él, jól tudja, melyekről beszélek.)
Én már eleve a híradót sem szeretem nézni, de hogy ezt még étkezés közben tegyem, na azt már végképp nem! Ismerősökkel, barátokkal beszélgetve azonban látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek szemet szúrt ez az olasz szokás: más magyar, illetve francia és finn barátnők is panaszkodtak már pontosan ugyanerre a problémára.

Megjegyezném még, hogy sokan képesek reggel, délben és este is megnézni a híradót, ami nekem már végképp túlzás. Oké, hogy legyünk képben, mi is történik a nagyvilágban, na de azért naponta háromszor és főleg étkezés közben???

Mi a párommal szerencsére megoldottuk úgy, hogy a Tg (Telegiornale – Híradó) előtt vagy után vacsorázunk, amikor csak tudunk (nem mindig sikerül), így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.

Tonhalas tészta



Mint ahogy azt már említettem, szeretem azokat a tésztákat, amelyek gyorsan elkészülnek (és persze finomak). Ilyen étel ez a tonhalas tészta, amit általában akkor készítek, amikor nincs nagy kedvem főzőcskézni.

Hozzávalók (2 személyre):

• fusilli vagy penne (pennette)
• egy fél vöröshagyma
• egy hámozott paradicsom konzerv vagy 4-5 db paradicsom
• két tonhalkonzerv
• só, bors, olívaolaj

1. Tegyük fel a vizet a tésztához főni.
2. Vágjuk apróra a hagymát és a paradicsomot.

3. Tegyünk egy serpenyőbe egy kis olívaolajat, dinszteljük meg egy kicsit a hagymát, adjuk hozzá a tonhalat, 1-2 percig kevergessük, majd adjuk hozzá a paradicsomot is. Sózzuk, borsozzuk.

4. Miközben kifőzzük a tésztát, elkészül a szósz is (kb. 10 perc, időnként keverjük meg).

5. Szűrjük le a tésztát, adjuk hozzá a szószhoz, forgassuk át és már tálalhatjuk is:)