Egy helyi problémáról szeretnék írni, ami azonban betekintést ad az olaszok mentalitásába, gondolkodásmódjába, “logikájába”.
Aki követi a blogot, talán emlékszik, hogy egy éve milyen természeti katasztrófa sújtotta a környékünket és Ligúriát, az áradás mennyi pusztítást okozott. Konkrétan a mi településünkön is több házat, pincét elárasztott a víz, de a legsúlyosabb és a legtöbb ember életére kiható kár a híd tönkremenetele volt. Ez a híd a falu nagy részét köti (kötötte) össze a falu egy másik részével (ahova pl. sokan járatjak iskolába a gyerekeiket), illetve az út innen vezet tovább Carrara felé, jelentősége tehát egyértelmű.
Tavaly októbertől idén nyárig érdemben gyakorlatilag semmi nem történt: kiírták persze a pályázatot, de egy híd sokba kerül, pénz nincs, így csak halogatták az új híd felépítését. Majd tavasszal jelentkezett egy cég, hogy megcsinálja ingyen (gondolom jövőbeni fizetős munkákért cserébe) a hidat. ĺgy felvillant a remény sugara, hogy csak lesz megint hídunk, mivel híd nélkül a közlekedés meglehetősen komplikálttá és időigényessé vált, gyakorlatilag egyetlen (földcsuszamlásveszélyes) úton lehetett kijutni a faluból, dugók alakultak ki, a falu másik, a folyó túloldalán levő részébe eljutás ideje 5 percről minimum 25 percre nőtt, én Carrarába a korábbi 20 perc helyett min. 30 perc alatt jutottam el az autópályát igénybe véve és fizetve, stb.)
A pályázatot időközben megnyert cég természetesen beperelt mindenkit, az ingyenes munkát felajánló cég viszont felépített egy hónap alatt egy ideiglenes hidat. Így júliusra csak megnyílt a híd, tehát a turizmus sem szenvedett komoly károkat. A híd viszont csak ideiglenesnek lett megépítve, szükséges tehát egy végleges híd megépítése. Így november 5-től újra lezárták és elkezdték lebontani a hidat, hogy majd felépítsék a véglegeset, ami előreláthatólag március végére lesz kész. 5 hónapig tehát újra híd nélkül leszünk, az összes kellemetlenséggel együtt. Ez már magában nagyon szép, de a probléma nemcsak ennyi. A korábbi híd a folyón lezúduló hatalmas vízmennyiség miatt dőlt le (a közeli tenger visszanyomta a vizet az egyébként is hordalékkal teli folyómederbe). A folyómedret azóta sem tisztították, kotorták ki. Hiába építenek fel új hidat (azt is késéssel), ha a tragédiát kiváltó okot nem szüntetik meg, csak idő kérdése az újabb katasztrófa. Az olasz mentalitásba ez a gondolkodás, a megelőzés egyszerűen nem illik bele.
Itt állunk tehát egy évvel a katasztrófa után, a heves esőzések már elkezdődtek, minden hétvégén riadókészültség, (most hívtak megint 2 perce), semmi nem változott, ugyanott állunk. Mennyi kár, esetleg emberélet szükséges ahhoz, hogy végre változzon valami?
Az Olaszországban immár gyakorivá vált földrengések, áradások, földcsuszamlások kapcsán hasonló kérdést lehetne feltenni. Miért nem tanulnak/tanuluk az eddigi károkból és változtatnak/változtatunk? Hány természeti katasztrófa kell, hogy történjen még, hogy végre a megelőzésre fektessenek hangsúlyt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése