Dolgozz ingyen Olaszországban!

Éhbérért vagy ingyen dolgozó (gyakornokoskodó) fiatalok, ki nem fizetett túlórák, ingyen fordítási, tolmácsolási munkák, stb. Ez ma egy nagyon jellemző kép Olaszországról. Egy 2011-es felmérés szerint a 35 év alatti olasz fiatalok 65%-a végzett legalább egyszer ingyen munkát és ez az adat szerintem idén még rosszabb.

Mi is az alapfelállás? A cégek kihasználják, hogy sok, az iskolából kikerülő fiatal nem rendelkezik semmilyen munkatapasztalattal. Felajánlják tehát, hogy gyakornokoskodjon náluk ingyen vagy pár száz euróért, így tapasztalatot szerez és ha beválik, akkor talán felveszik. Mivel az olasz fiatalok többsége otthon lakik még a szülőkkel, bevállalja. Aztán persze a tapasztalat meglesz, a szerződés meg nem. Mert amint letelik a gyakornoki idő, a cég másik palimadarat keres, aki lelkesen veti bele magát a munkába.

Egy olasz barátnőm például, aki “Kulturális örökségek” szakon diplomázott, szeretett volna múzeumban vagy valami hasonló helyen elhelyezkedni. Ő is szerzett tapasztalatot havi 300 euróért, ami épp csak a közlekedést fedezte: albérletet nem engedhetett meg magának, így a szülőktől vonatozott oda-vissza minden nap 3-4 órát. Tehát azt se mondhatjuk, hogy nem hozott áldozatot a jobb jövő érdekében. Sajnos feleslegesen. Egy év call center után jelenleg eladóként dolgozik egy bevásárlóközpontban és örül, hogy van munkája meg normális fizetése …

A blogbejegyzés megírására egyébként nem is az ő esete, hanem egy saját élményem vitt rá. (Az én önéletrajzom egyébként éppen elég hosszú így is, nincs szükségem csak tapasztalatra.) Aktuálissá vált egy tolmácsmunka kifizetése: még nyáron tolmácsoltam egy sajnos tragikus eset kapcsán. A rendőrök biztosítottak utána róla, hogy ők mindent elintéznek, 3-4 hónap múlva megkapom a pénzt. A pénz csak nem jött, utánaérdeklődtem tehát az ügyészségen, ahol kis keresgélés után azt a választ kaptam, hogy mivel én külön nem kértem a kifizetést (a rendőrök viszont igen) és már eltelt x idő, nem is kapom meg. Mert hogy külön kellett volna nekem is kérni, mivel sokan ingyen csinálják. Ingyen?? Sürgős eset volt, nem találtak más magyart, én a munkából rohantam el, azokat az órákat később le kellett dolgoznom, autópályát, benzint fizettem, stb. Nem ragozom, a hölgy végül is segítőkész volt, most úgy tűnik, hogy csak ki fogják fizetni pár hónap múlva. De szinte még én éreztem magam szemétnek, hogy én ezért a munkáért elkérem, az egyébként jogosan járó (és nevetségesen kevés) fizetést. Nekem ez volt az első eset ilyen munkára ezen a környéken, ahol egyébként nincs is sok magyar, de aki gyakrabban csinálja ezt, miért kellene ingyen? Miből él meg akkor az ember? Akinek a munkája valahol összefügg a segítségnyújtással, annak ingyen kellene csinálnia? Na de a szupermarketben nekem is fizetnem kell, ingyen nem adnak semmit, valamiből csak kell élni.

Másik hasonló eset volt, amikor immár másodjára tolmácsoltam Carrara német testvérvárosa látogatása alkalmából. Eleve lealkudták a fizetést, mert nem volt rá elég keret (de így se volt rossz olasz viszonyokhoz képest), majd a polgármester titkárnője külön felhívott, hogy szóljon, hogy nehogy a többi testvérváros tolmácsai előtt elszóljam magam, mert ők ingyen dolgoznak és én is mondjam azt, hogy gratis teszem …

De nem volt sokkal különb jelenlegi főnököm sem, aki a frankfurti kiállításon való részvétel után nem akarta kifizetni a kiküldetésért járó plussz összeget. Egy kis veszekedés után azért sikerült elérnem azt, ami egyébként itt is jogosan járt.

Az egészben (ha az én eseteimet nézzük) az a felháborító, hogy jogosan járó, egyáltalán nem magas, sőt … fizetésért kell sok helyen veszekedni.

Én úgy gondolom, hogy ha ingyen szeretnék dolgozni, akkor azt én jelzem majd (vagy mint ahogy a múltban már elő is fordult) azon szervezetek felé, akik önkénteseket keresnek. Az önkénteskedés számomnra a szabadidőmben végzett tevékenység, míg munkaidőben pénzért dolgozom/dolgoznék. Egyébként ez annyira jellemző Olaszországra, hogy egy teljesen normális dolog ilyen abszurddá válik és még a végén én érzem magam hülyének, hogy elvárom, hogy kifizessék az elvégzett munkát.

Veletek fordult elő hasonló eset?

A cserebere hete Olaszországban

Évek óta létezik, de így a válsággal talán még aktuálisabbá vált ez a téma. Kicsit mintha visszamennénk a múltba ezzel a kezdeményezéssel, de szerintem jó ötlet. Egy internetes oldalon össze vannak gyűjtve azok a panziók, B&B-k, amelyek valamilyen kis munka, szolgáltatás vagy termék fejében ingyenes éjszaká(ka)t biztosítanak. Az akció elvileg erre a hétre vonatkozik, azaz november 19-25, de szerintem a legtöbbjükkel meg lehet egyezni más időpontban is, a lényeg általában, hogy ne főszezon legyen. Mit kérnek a szállásért cserébe? Sokan szeretnének honlapkészítést, néhányan fordítást, kétkezi munkát, pl. segítséget a lomtalanításban, kerti munkában, olajbogyószüreten, asztalos munkákat, festést, profi fotósmunkát vagy házi készítésű termékeket, biciklit, stb, általában valami olyat, ami javíthatja a szálláshely értékét, népszerűségét, a szolgáltatás minőségét a jövőben. Ha valakit érdekel a lehetőség, biztos talál valamit.

Én még csak most küldtem el egy-két e-mailt (fordítással kapcsolatban), nem tudom, mi lesz a reakció. De egy próbát megér. A honlap: www.lasettimanadelbaratto.it

Más cserékről is hallottam, de én egyelőre még nem próbáltam. Azt láttam, hogy az interneten rengeteg lehetőség létezik.

Nektek van valami tapasztalatotok a csereberében ismeretlenekkel?

Árvíz, hegyomlás Toszkánában és Ligúriában

Egy héttel ezelőtt javában lapátoltuk a sarat a cégnél, ahol Carrarában dolgozom. 1 méter víz az irodában és a raktárban már önmagában sem egy kellemes élmény, főleg, hogy mindenkinek az volt az első kérdése (mivel az iroda közelében nincs folyó, patak, csatorna): honnan jött ez a sok víz? Persze egy kis idő után rájöttünk, hogy a megoldás nem annyira bonyolult: nem messzire dombok vannak, a főútról a mi irányunkba lejt az út tovább, ahol pedig a végén a vasúti töltés fut. Gyakorlatilag egyszerűen csak lefolyt hozzánk a máshol felgyülemlett víz, a töltés pedig felfogta az útját, nem folyt tovább, “beragadt” nálunk és még jópár másik cégnél.

Mára már részben kitakarítottunk, de sok munka lesz még, én mégis azokra gondolok, akik egy kicsit délebbre tőlünk ugyancsak Toszkánában, a Maremma vidékén még nálunk is sokkal rosszabbul jártak. A tévében bemutatott felvételeket látva most már én is az orromban éreztem a sárnak a szagát, újra lapátoltam gondolatban az árvízkárosultakkal és döbbenten azon gondolkodtam, mit tehet az, aki pár hete nyitotta meg kis élelmiszerboltját, ahol a mennyezetig ért a víz vagy akinek a házában szinte 3 méteres víz állt, tehát egy élet munkája lett oda. Olyan területeket is láthattunk, ahol még napokkal később is ott állt a víz mindenfelé, tehát ők még neki se állhattak a takarításnak.

A történelem ismétli önmagát, mennyire igaz ez a mondás. De ha így van, nem az lenne a dolgunk, hogy valamit változtassunk, valamit tegyünk, hogy másképp legyen? A napokban olvastam, hogy Toszkánában minden ötödik ember árvíz- vagy hegyomlásveszélyes helyen lakik. Ligúriával kapcsolatban nincs erre vonatkozó adatom, de az arány valószínűleg még rosszabb. Gondoljunk csak bele a tenger melletti falvak fekvésébe, elég csak az egyik legismertebb vidékre, a Cinque Terrére gondolni. A helyzet nem sokkal jobb Dél-Olaszországban sem. Rengeteg hasonló fekvésű település, nem ritka, hogy akár egy kis eső után megindul a sár. Emlékszem, évekkel ezelőtt hogy meglepődtem, hogy Olaszországban mennyi ilyen eset van. Most pedig élesben tapasztalom a szomorú valóságot.

Azt már tudjuk, hogy az éghajlat sajnos jelentősen megváltozott, tudósok is igazolják, hogy innentől kezdve nem lesz ritkaság a hirtelen nagy mennyiségű eső. (Tavaly Borghetto di Vara környékén 420 mm, idén Carrara környékén 230 mm esett néhány óra alatt.) Nagyon sok esetben olyan helyekre építkeznek, ahova nem lehetne. Pár hónapja döbbentünk le, amikor azt láttuk, hogy a szomszéd falu egyik folyóközeli üres telkén, ami egy kis eső után már víz alatt áll, elkezdték a munkálatokat egy szupermarket megépítéséhez ... Hogyan lehetett kiadni engedélyt egy ilyen helyre?? Igazunk is volt, egy kis idő elteltével beszüntették az építkezést. De nem értem, minek kellett elkezdeni?

A válság miatt (meg egyébként is) pénz a megelőzésre nincs. A helyi adottságoknak, a felelőtlen építkezéseknek, erdőirtásoknak, a megelőzés hiányának köszönhetően azonban időzített bombán ülünk. Nem kellett prófétának lenni ahhoz, hogy előre lássam a tragédiát: előző blogbejegyzésemet ebben a témában pénteken írtam, két nappal később, vasárnap pedig itt volt az áradás. A környékünkön lassan besokallnak az emberek. Nem vagyok benne biztos, csak remélni tudom, hogy végre lesznek változtatások, az ígéretek, szavak helyett pedig tettek.

A képeket Carrara környékén lakó ismerőseim készítteték.

Híd le, híd fel, híd le, híd fel – egy évvel a katasztrófa után a helyzet változatlan

Egy helyi problémáról szeretnék írni, ami azonban betekintést ad az olaszok mentalitásába, gondolkodásmódjába, “logikájába”.

Aki követi a blogot, talán emlékszik, hogy egy éve milyen természeti katasztrófa sújtotta a környékünket és Ligúriát, az áradás mennyi pusztítást okozott. Konkrétan a mi településünkön is több házat, pincét elárasztott a víz, de a legsúlyosabb és a legtöbb ember életére kiható kár a híd tönkremenetele volt. Ez a híd a falu nagy részét köti (kötötte) össze a falu egy másik részével (ahova pl. sokan járatjak iskolába a gyerekeiket), illetve az út innen vezet tovább Carrara felé, jelentősége tehát egyértelmű.

Tavaly októbertől idén nyárig érdemben gyakorlatilag semmi nem történt: kiírták persze a pályázatot, de egy híd sokba kerül, pénz nincs, így csak halogatták az új híd felépítését. Majd tavasszal jelentkezett egy cég, hogy megcsinálja ingyen (gondolom jövőbeni fizetős munkákért cserébe) a hidat. ĺgy felvillant a remény sugara, hogy csak lesz megint hídunk, mivel híd nélkül a közlekedés meglehetősen komplikálttá és időigényessé vált, gyakorlatilag egyetlen (földcsuszamlásveszélyes) úton lehetett kijutni a faluból, dugók alakultak ki, a falu másik, a folyó túloldalán levő részébe eljutás ideje 5 percről minimum 25 percre nőtt, én Carrarába a korábbi 20 perc helyett min. 30 perc alatt jutottam el az autópályát igénybe véve és fizetve, stb.)

A pályázatot időközben megnyert cég természetesen beperelt mindenkit, az ingyenes munkát felajánló cég viszont felépített egy hónap alatt egy ideiglenes hidat. Így júliusra csak megnyílt a híd, tehát a turizmus sem szenvedett komoly károkat. A híd viszont csak ideiglenesnek lett megépítve, szükséges tehát egy végleges híd megépítése. Így november 5-től újra lezárták és elkezdték lebontani a hidat, hogy majd felépítsék a véglegeset, ami előreláthatólag március végére lesz kész. 5 hónapig tehát újra híd nélkül leszünk, az összes kellemetlenséggel együtt. Ez már magában nagyon szép, de a probléma nemcsak ennyi. A korábbi híd a folyón lezúduló hatalmas vízmennyiség miatt dőlt le (a közeli tenger visszanyomta a vizet az egyébként is hordalékkal teli folyómederbe). A folyómedret azóta sem tisztították, kotorták ki. Hiába építenek fel új hidat (azt is késéssel), ha a tragédiát kiváltó okot nem szüntetik meg, csak idő kérdése az újabb katasztrófa. Az olasz mentalitásba ez a gondolkodás, a megelőzés egyszerűen nem illik bele.

Itt állunk tehát egy évvel a katasztrófa után, a heves esőzések már elkezdődtek, minden hétvégén riadókészültség, (most hívtak megint 2 perce), semmi nem változott, ugyanott állunk. Mennyi kár, esetleg emberélet szükséges ahhoz, hogy végre változzon valami?

Az Olaszországban immár gyakorivá vált földrengések, áradások, földcsuszamlások kapcsán hasonló kérdést lehetne feltenni. Miért nem tanulnak/tanuluk az eddigi károkból és változtatnak/változtatunk? Hány természeti katasztrófa kell, hogy történjen még, hogy végre a megelőzésre fektessenek hangsúlyt?