Euró – lira

Amikor Olaszországban bevezették az eurót, az árak igencsak megemelkedtek, ezt azóta is képesek felemlegetni. Mivel a lira elég értéktelen volt, azaz nagy címleteket használtak, az euróra való áttérés előtt hosszú ideig ment az a reklám, mely szerint az aprópénz is számít.  Gondoljunk csak bele: 10 euró kb. 20000 lírának felel meg. A lírához szokott olaszoknál fennállt a veszély, hogy az 50 centet például értéktelennek tartják, mivel 50 lírának nem sok értéke volt. Valahogy azért csak átszoktak, de engem kicsit megmosolyogtat sok olasz azon szokása, hogy fejben még mindig átváltja az eurót lírára (és nemcsak az idősebbek, hanem a középkorosztály is).  Így olykor (főleg, amikor valaminek az árát sokallják) ilyenféle mondatokat hallhatunk: Ejha, 150 euró … Gondolj csak bele: 300000 líra! Nyomatékosítva ezzel, hogy tényleg sokba kerül. Ez kicsit olyan, mintha én még évek múlva is átváltanám forintra az árakat. Vagy van, aki külföldön él és át szokta váltani? (Persze nem az első időszakról beszélek.)

Áradások, hegyomlások Ligúriában

Nem tudom, Magyarországon mennyit lehet tudni arról, ami kedd este történt Olaszországban, pontosabban La Spezia környékén, azaz ahol mi lakunk. Előrebocsátom, hogy mi szerencsére jól vagyunk, a mi házunk közvetlen környéke rendben van, a kb. egy km-re található, egy éve felújított híd sajnos kevésbé, mivel leomlott.

Na, de ne rohanjunk előre az eseményekben, térjünk vissza kedd délutánra/estére. A heves esőzéseket előre jelezték, ez tény, bár olyan mennyiségre, ami bizonyos helyeken leesett, senki nem számított: a La Spezia közeli Brugnatóban 420 mm (nem elírás!), de Levantóban is 330 mm!!! Jónéhány település megközelíthetetlenné vált, volt ahova szerdán a tengeren keresztül már el lehetett jutni (szerencsére az idő sokat javult, már a nap is sütött). A kár rettenetesen sok és sajnos több halott is van, akiknek a száma még valószínűleg emelkedni fog, mivel van néhány eltűnt is.

Aki esetleg már járt a Cinque Terrén, a videókból, képekből valószínűleg alig ismer rá Vernazzára és Monterossóra, a két legsúlyosabb helyzetben levő falura.

A tengertől kicsit távolabb Brugnato és Borghetto di Vara leírhatatlan állapotban van. A közeli Vara folyó soha nem látott vízszintet ért el. A Vara a Magra folyóba ömlik, el lehet képzelni, milyenné vált így a Magra, főleg hogy a tenger viszont visszanyomta a vizet. Ez az a torkolat a nyitóképen és itt van egy híd, ami leomlott. Mindez kedd éjszaka, mi a morajlást hallottuk, nem tudtuk biztosan, mi történt, csak sejtettük. Utána valami furcsa szagot éreztünk, nem is tudom leírni, pocsolya, föld, valami ilyesmi volt. Éjszaka a mi falunkból kivezető négy út közül egy sem volt járható (az egyik már egy éve használhatatlan hegyomlás miatt), pedig szükség lett volna segítségre, mert a folyó torkolatánál található két településrész (Bocca di Magra és Fiumaretta) a víz alá került. Csodával határos módon itt nem volt halálos áldozat.

Vernazza, Cinque Terre

Jelenleg két autópálya járhatatlan, a Cinque Terre egy része autóval és vonattal is megközelíthetetlen, kb. 20 kisebb út le van zárva, rengeteg ház, épület megrongálódott. Van, ahol még mindig nincs áram, működő telefonvonal. (Nálunk kedd éjszaka nem volt áram.) A mentés tovább folyik.

Minestrone – Olasz zöldségleves

Talán már említettem, hogy Magyarországon nem voltam odáig a zöldségek nagy részéért, de itt Olaszországban valahogy a legtöbbet megszerettem. A zöldségleves sem tartozott a kedvenceim közé, bár megettem. Az olaszok nem azok a nagy levesesek, a minestrone mégis egy klasszikus ételnek számít. Korábban mindig a fagyasztottat vettem és azt készítettem el (az is nagyon finom volt), valahogy túl macerásnak tűnt az a sok hozzávaló, mindenből venni egy keveset, hogy igazán finom legyen a leves. Azóta rászoktam a piacozásra (itt alig van zöldséges pult, amit igencsak furcsállottam/furcsállok) és mivel mostanában több szabadidőm volt, rávettem magam a minestrone-készítésre. És rájöttem, hogy bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Az is jó, hogy kedvem, ízlésem szerint variálhatom a hozzávalókat. Bár első alkalommal kicsit elbizonytalanított az, amikor megnéztem 3 olasz szakácskönyvet és mind a háromban más recept volt (más hozzávalókkal). De aztán úgy gondoltam, hogy a legjobb, ha megyek a magam feje és ízlése után. Azóta egyébként én is variálom a receptet, attól függően, mi van éppen itthon vagy minek van jobban szezonja vagy akár hogy eszembe jutott-e időben beáztatni a babot. Itt most tehát megadok egy alapreceptet, amit mindenki kedvére variálhat.

Hozzávalók (elvileg 2-3 személyre, de mindig marad belőle másnapra):

• fél fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 db répa
• 2 db krumpli
• 1 paradicsom
• 1 póréhagyma (ha ez van, a vöröshagymát akár el is hagyom)
• 2 db cukkini
• 1 zellerszár
• ¼ fej káposzta
• egy kis bietola (Tudja valaki, mi ez magyarul?? Nagy zöld levél, a spenótra hasonlít.)
• egy kis zöldbab
• egy kis tarkabab (áztassuk be előtte)
• egy kis zöldborsó
• zeller zöldje, petrezselyem, rozmaring, zsályalevél, bazsalikom, kakukkfű (ízlés szerint, illetve ami van)
• só, bors, olívaolaj

1. Daraboljuk fel a hozzávalókat.
2. Egy nagy lábosba tegyünk egy kis olívaolajat. Kezdjük el párolni a vörös- és a póréhagymát, adjuk hozzá a darabokra vágott zellert, répát, majd a fokhagymát, paradicsomot, a krumplit és a zöldbabot. Engedjük fel vízzel vagy zöldség-alaplével. Sózzuk, borsozzuk.
3. A tarkababot én általában külön teszem fel főni és csak a legvégén adom hozzá.
4. Adjuk hozzá a petrezselymet, zellerzöldet és a fűszernövényeket.
5. Amikor a krumpli már majdnem megfőtt, adjuk hozzá a cukkinit és a zöldborsót is.
6. Ha van bietolánk, külön fazékban fözzük (pár perc alatt kész).
7. Néhány perccel a vége előtt adjuk hozzá a káposztát és a bietolát. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk még.
8. Tálaláskor szórjuk meg egy kis reszelt parmezánnal.

Volterra (Toszkána)

Október első hétvégéjén még kellemes, szép idő volt (leszámítva a hideg szelet), így mivel már többször terveztük, vasárnap végre elmentünk Volterrába. Volterra Toszkánában található, tőlünk kb. 2 órányira. Toszkána bővelkedik csodás városokban, településekben, Volterra azonban nem tartozik a leghíresebbek közé, bár látnivaló itt is van. Az egész óváros gyönyörűen megmaradt, autóval természetesen nem lehet bemenni (mint ahogy az sok más olasz városban is szokás, a városfalon kívül találhatunk parkolókat és onnan 1-2 perc sétával máris a sok-sok évszázados palazzók között találjuk magunkat).

Mivel mi dél körül értünk oda, rövidke séta után rögtön ebédelni mentünk a főtér mellett az egyik kis utcában lévő étterembe. Utólag kiderült, hogy jó választás volt mind az étterem, mind az időpont miatt. Ebéd előtt ugyanis elég sok turistát találtunk a városban, amikor mi végeztünk az ebéddel, akkor viszont ők még javában ettek, így nyugisabban nézelődhettünk.

Lássuk tehát Volterrát! Mit is kell tudni róla? Fontos etruszk központ volt, ennek emlékeit az etruszk múzeumban őrzik.

A római korból maradtak fenn a színház romjai (i.e. 1. sz.).

A város főtere a Piazza dei Priori, Olaszország egyik legszebb tere (bár úgy tűnik, hogy ezt már rengetegszer hallottam). A tér valóban csodás az évszázados épületeivel (ma bank, posta, stb.) és a Palazzo dei Priorival.

Volterra nem túl nagy, érdemes mindenesetre egy térképet kérni a téren található turistainformációban és azután nyugisan besétálni az összes utcácskát.

A dóm elég kicsi (olasz viszonylatban), szemben vele a keresztelőkápolna, illetve a közelben a harangtorony.

Jellegzetesek még az ún. lakótornyok – Case torri.

Volterra nevezetes az alabástromról is, sok-sok üzlet kínálja az ebből készült tárgyakat, de műhelyt már csak elvétve lehet találni.

Messziről látszik a ma fegyházként működő Medici-erőd.

Dombok Volterra környékén

A nyertes olasz recept – Cannoli (szicíliai édesség)

A sok-sok olaszos finomság között egy szicíliai édesség, a cannoli receptje nyert a szeptemberben meghirdetett versenyen. Szicília számos édességgel büszkélkedhet, az egyik legismertebb és leghíresebb pont a cannoli, egy ricottával töltött tészta. Frissen készítve az igazi.

Akit érdekel a recept, itt találhatja.

Saltimbocca alla romana – Ugorj a számba

A magyar fordítás kicsit nehézkes, szó szerint: ugorj a számba római módra. De miről is van szó? A római konyha egyik specialitásáról: nyers sonkával (prosciutto crudo) és zsályalevéllel megtűzdelt borjúszeletről. Én így válság idején sertéshúsból készítettem, így is nagyon finom volt.

Hozzávalók:

• 4 szelet borjúhús
• 4 szelet prosciutto crudo
• 4 zsályalevél
• 2 ek olívaolaj
• 30 g vaj
• kb. 1 dl fehér szárazbor
• só, bors

1. Klopfoljuk ki a hússzeleteket. Enyhén sózzuk, borsozzuk. Minden borjúszeletre helyezzünk egy szelet prosciuttót, a tetejére pedig rakjunk egy zsályalevelet. Fogpiszkálóval tűzzük össze.
2. Forrósítsuk fel az olajat és a vaj felét egy nagy serpenyőben. Tegyük bele a hússzeleteket, úgy hogy a sonka és a zsályalevél legyen felül. Süssük közepes lángon kb. 3-4 percig, amíg a hús szinte teljesen átsült, majd fordítsuk meg és pár másodpercig süssük a sonka felőli oldalt is. Tegyük egy tányérra.
3. Öntsük a serpenyőbe a fehérbort. Nagy lángon forraljuk, amíg a fele elfő. Adjuk hozzá a maradék vajat és ha megolvadt, sózzuk, borsozzuk. A mártást kanalazzuk a húsra és tálaljuk.
4. Köretként én ezúttal főtt, majd vajban megfuttatott zöldbabot adtam, de finom pl. krumplipürével is.

Az olaszok és az idegen nyelvek

Az olaszok általában furcsán néznek, amikor meghallják, hogy Magyarországon (meg más országokban is) az iskolában lehet tanulni olaszul, sőt hogy sokmindenkinek az olasz a második idegen nyelv. Nem értik, miért, mi értelme van. Úgy beszélnek róla, mintha valami kis csoda lenne. A nagy részüknek érthetetlen, hogy miért tanul valaki egy olyan nyelvet, amelyet csak egy országban beszélnek vagy hogy miért tanul valaki egy nyelvet csak kedvtelésből (mint ahogy az sokszor előfordul az olasszal: szép nyelv, szép ország). Olaszországban angolul, franciául és spanyolul tanulnak általában, néhány helyen németül, illetve a klasszikus gimnáziumokban kötelező a latin és az ógörög (na én meg ezt nem értem, mi értelme van, főleg ez utóbbinak). A nyelvtanulás ellenére nyelveket nem igazán beszélnek. Az én tapasztalatom az az, hogy inkább csak azok tudnak jó szinten valamilyen nyelven, akik az adott országban jártak kint, akár több hónapos tanfolyamon is, illetve akik kint dolgoznak/dolgoztak (merthogy innen is sok fiatal menekül). Itt nem jellemző a nyelvvizsgázás sem, messze nincs az a kényszer, illetve láz, mint Magyarországon. A magántanár sem jellemző, jobban mondva megfizethetetlen: 30-40 eurót is képes elkérni egy igazi tanár egy óráért. Egyetemisták vagy frissen végzettek persze adnak korrepetálást, kevesebb pénzért meg a válság is lenyomta valamennyire az árakat. Itt egyébként a nyelvszak is másképp működik. 

Az első évben kezdik el tanulni a nyelvet, számomra olyan, mintha valami nyelvtanfolyam lenne. Találkoztam olyan elsőéves angolszakossal, aki nem tudta mi az a “surname”… Ha a mi felvételinkre gondolok, engem 18 évesen Dantéról kérdeztek, olaszul … Itt így tehát a 3. év végére eljutnak valamilyen szintre, de messze nem olyanra, mint Magyarországon. Más kérdés, hogy a magyar egyetemeken esetleg jobban koncentrálnak az irodalom, történelem, stb elsajátítására az adott nyelven, míg a beszélt nyelvet szinte elfelejti az ember (nem tudom, az utóbbi években mi változott). Mindenesetre mi még mindig jobban állunk ezen a téren. Az English First 44 országot érintő felmérése alapján az angol nyelvtudás terén a magyarok sem állnak túl fényesen: a 20. helyen vagyunk, de az olaszok még nálunk is gyatrábban teljesítettek, ők a 23. helyen végeztek. Ha valakit érdekel a kapcsolódó cikk, itt olvashatja el.

Persze nem ez az egyetlen felmérés létezik, de gondolom a többi is hasonló eredményt mutat, kivéve ha a statisztika szubjektív véleményen alapul: egy olasz sokkal inkább hajlamos arra, hogy magasabb szintre tegye a nyelvtudását, mint egy magyar. Jó példa erre az önéletrajz is: általában minimum egy szinttel magasabbat írnak, mint a valóságos, tehát: angol: nagyon jó, még ha éppen jó is, illetve képesek beleírni pl.: francese: livello scolastico, azaz francia: iskolai szint. Mit is jelent ez? 1-2-3-…-10 éve tanulta a nyelvet az iskolában, akkor se tudott semmit, most meg még kevesebbet, de jól mutat az önéletrajzban. Az én párom is azzal bíztatott, hogy írjam bele az én önéletrajzomba az oroszt mint livello scolastico. Az én reakcióm erre, még inkább magyar mint olasz mentalitással: na, de kb. 20 szót tudok oroszul, abból is az egyik Tapsi Hapsi, a másik Télapó, na meg tudok jelenteni is, hogy hányan hiányoznak az osztályból. Na, jó, nagyjából emlékszem a cirill betűkre is … Így az én önéletrajzomból ez kimaradt (ellenben az angoltudásomat egy kicsit felértékeltem – itt már érződik az olasz hatás).
A másik “szép” és vicces dolog, amikor az olaszok beszélnek angolul. Amikor úgy gondolják, hogy az olasz szó angolosan kiejtve már oké. Néha igen, de nem mindig. Így sokszor nem létező angol szavakat kapnak. Így lett az angol “weather forecast” egy olasz szájában “prevision”, mivel olaszul az időjárás előrejelzés “previsione”. Szép dolog a kreativitás … Na, ezt értse meg valaki, aki nem tud olaszul!

Összességében tehát ne várjunk az olaszoktól csodát! Ha nyaralni jövünk, főbb nyaralóhelyeken elboldogulhatunk az angollal, esetleg a némettel (ha sok német jár arra), egyébként meg jó, ha megtanulunk alapszavakat olaszul, esetleg hozunk magunkkal egy kisszótárt. Munkát meg olasz nyelvtudás nélkül felesleges keresni, kivéve esetleg egy-két nagyon speciális mukahely (pl. kutatóintézet, ahol angol a munkanyelv).

Tudod, mi az a “caffelatte”?

Az olaszok mindig elcsodálkoznak, hogy milyen jól beszélek olaszul. Sőt, amikor elmondom, hogy én már Magyarországon megtanultam olaszul, teljes az elképedés: ott lehet olaszul tanulni?

Persze én még próbálok néha rá is játszani és csak azért is használni pl. a congiuntivót (aki nem tanul(t) olaszul: kötőmód), amit beszélt nyelvben sok olasz nem használ, mert így sokszor hallom vissza: jobban beszél olaszul, mint mi, még a congiuntivót is használja. Ennek ellenére néha mégis sikerül belefutnom valami okostojásba. Ebben az esetben párom egyik (szerencsére) távolabbi rokona (több aranyköpése is volt már). Már többször beszéltünk, tudta rólam, amit kellett, hol, hogy tanultam olaszul, évek óta itt élek, congiuntivo, stb. Egyszer mesél valami történetet, hogy egy vacsorán mennyit evett, másnap reggel nem is volt éhes, csak egy tejeskávét (caffelatte) ivott. Itt megáll a mesélésben, tök komolyan rámnéz és megkérdezi: Sai che cos’è il caffelatte? (Tudod, mi az a tejeskávé?) Na, hát mit lehet erre válaszolni? Sì, certo che lo so. (Igen, persze, hogy tudom.) Nálunk azóta szállóigévé vált, főleg mivel reggel sokszor azt iszok. Párom megkérdezi: tudod mi az, amit iszol? Vagy egyenesen: tudod mi az a “caffelatte”?

És ti tudjátok, mi az a caffelatte?
Aki külföldön él: tettek már fel Nektek is hasonló, intelligens kérdéseket?

Perugiai gyilkosság – Felmentették a vádlottakat (Amanda Knox és Raffaele Sollecito)

Az olaszok – ki tudja miért – nagyon szeretik követni a gyilkossági ügyeket. Minden évben van (sajnos) jónéhány olyan eset, ahol nem találják a gyilkost, illetve a vádlottakra nem tudják egyértelműen rábizonyítani bűnüket, így az olasz híradók szinte folytatásos sorozatként számolnak be a legújabb eseményekről vagy ha az nincs, akkor újra elmondják, mi történt eddig, hátha van még valaki, aki nem tudja pontosan a részleteket. Eddig egyetlen eset volt, ahol a megölt lány szülei sajtócsendet kértek, megjegyzem, szerintem jogosan.

Az egyik legnagyobb vihart kavart ügy egy angol diáklány meggyilkolása Perugiában. Két vádlottat első fokon már elítéltek, másodfokon azonban, tegnap, elsősorban a bizonyítékok szennyezettsége és néhány súlyos tévedés miatt felmentették őket. A cikket itt találjátok:

http://hvg.hu/vilag/20111004_amanda_knox_meredith_kercher

Az biztos, hogy az ügy még sokáig a figyelem központjában marad, mert egyrészt a vizsgálatokat újra kell kezdeni (egy vádlott már tölti a büntetését, ő valószínűleg tényleg ott volt és részt vett a gyilkosságban, de a kérdés, hogy egyedül volt-e), másrészt mert ha a két, most felmentett fiatal tényleg ártatlan az általuk 4 börtönben töltött év újabb, komoly vitákat vet fel. A szomorú az az, hogy ezek alatt az évek alatt szinte felejtésbe merült az, hogy egy fiatal lány meghalt, míg sokkal nagyobb figyelem övezte az amerikai diáklányt, aki (lehet akaratlanul, de) gyakorlatilag sztárrá vált. Még film is készült az ügyről. Én tényleg csak azt remélem, hogy végre kiderül az igazság (még ha kevés is rá az esély).