Síelés Trentinóban

Pontosabban sífutás Trentinóban, Folgarián.

A karácsonyt, mint ahogy az utóbbi években szinte mindig, párom családjánál töltöttük Trentinóban, Roveretóban. Már előre kinéztem, hogy karácsony után szép időt jósoltak, így mindenféleképpen el szerettem volna tölteni egy napot a hegyekben. A hely adott volt, Rovereto felett Folgaria (kb. fél óra kocsival) és több ok miatt is a sífutás mellett döntöttünk. Folgariától pár percre található a Passo Coe 1600 méteren, ahol egy sífutó-központ van, 5 db különböző hosszúságú és nehézségű pályával. A szomszédaink, tapasztalt síelők, azt tanácsolták, hogy menjünk fel reggel időben, mert idén a válság miatt sokan a sífutást részesítik előnyben (olcsóbb a kölcsönzés és nem kell síbérletet fizetni). Mi fél 10-re értünk fel, nem voltak még sokan. Kettőnknek a síléc, bakancs 20 euróba került, ami szerintem nem sok, mi többre számítottunk. A pályahasználatért egész napra ketten 14 eurót fizettünk, a parkoló szintén egész napra 2 euróba került (volt 5 euróért is, a különbséget nem értettük).

A táj gyönyörű, nekem nagyon tetszenek ezek a helyek, ahol a sífutást lehet gyakorolni: dimbes-dombos havas táj, erdők, jó levegő. Van külön gyakorlórész, de mi szinte egyből elindultunk, útközben gyakoroltunk. Mindketten próbáltuk már egyszer ezt a sportágat, sok-sok évvel ezelőtt. (Utólag bevallom, talán jobb lett volna egy kicsit bemelegíteni, begyakorolni a technikát.) Nekiugrottunk tehát egy 3 km-es körnek, estünk egy párat, de azért jó volt. Utána nagy bátran megcsináltuk az 5 km-es kört is, ez már jobban ment. El is érkeztünk az ebédidőhöz, van ott 2-3 tipikus étterem, ahol szendvicset, helyi specialitásokat lehet enni.

Ebéd után még egy 5 km-es és egy 1,5 km-es kört tettünk, majd jó fáradtan, de boldogan visszaszolgáltattuk a léceket, bakancsokat. Az utána következő két napban rájöttünk, hogy kicsit talán túlzásba estünk a km-ekkel, mert mindenünk fájt, bár ez akkor ott a pályán normálisnak tűnt: nem rohantunk, nézelődtünk, fényképeztünk. A fájdalmak lassan elmúlnak, a szép élmény viszont megmarad, sőt ezen a télen még szeretnénk egyszer visszatérni!

Olasz karácsonyi dalok 2.

Tu scendi dalle stelle

Az egyik leghíresebb olasz karácsonyi dal, amelyet a legenda szerint 1754-ben a Nápoly környéki Nolában a később szentté avatott Alfonso Maria de’ Liguori püspök szerzett. Többek között Lucio Dalla, Andrea Bocelli és Luciano Pavarotti előadásában is meghallgatható, hogy csak a legismertebb olasz énekeseket idézzem. Nekem Pavarotti változata tetszik a legjobban, így ezt osztom meg Veletek.

Olasz karácsonyi dalok 1.

A Natale puoi - Alicia

Talán az egyik legismertebb olasz karácsonyi dal, azért is, mert a Bauli panettone reklámjának kísérődala évek óta. Egy kislány, Alicia énekli. Nekem nagyon tetszik, a szövegéből áradó optimizmusa, jósága, ártatlansága miatt: hogy karácsonykor egy kicsit jobbak lehetünk, a többiek felé másként, kedvesebben viszonyulhatunk. (Ezt persze nemcsak karácsonykor kellene.)

A reklám pedig, a nem Olaszországban élők kedvéért:

Elsöprő gyözelemmel Bersani az olasz baloldal miniszterelnök-jelöltje

Hetek, hónapok óta a választások előszele lengi be Olaszországot.

Az olasz baloldal (Pd) vasárnap megválasztotta miniszterelnök-jelöltjét, Pier Luigi Bersanit, aki Firenze polgármesterével, Matteo Renzivel szemben immár a második fordulóban győzedelmeskedett: Bersani a szavazatok 61%-át, a fiatalabb, dinamikusabb Renzi a szavazatok 39%-át kapta. A baloldal tehát elkezdhet a 2013-as választásokra készülődni.

Az olasz jobboldal (Pdl) pedig ezen a héten kell, hogy eldöntse, hogyan tovább, ki lesz az ő miniszterelnök-jelöltjük: azaz, hogy Berlusconi jelölteti-e még magát. Hónapok óta megy a huzavona. Egyik héten Berlusconi kijelenti, hogy nem jelölteti magát, később azt nyilatkozza, hogy nem vonul vissza teljesen, mert az olasz igazságszolgáltatást meg kell reformálni (az egyik perében vesztett). Most azt rebesgetik, hogy mégiscsak indul az elnökválasztáson, mert az ő szavaival élve “újdonságra van szüksége az országnak”. Számomra nem teljesen világos, hogy az önmagát ezúttal hatodik alkalommal jelöltető Berlusconi milyen megvilágításban lehet újdonság Olaszország számára és őszintén szólva nem is szeretném megtudni.

A többi kisebb párt is fontos szerephez juthat a választások során, főleg az esetleges koalíciók szempontjából.

Lehetséges megoldás még, hogy valamilyen módon a szakértői kormány marad Montival. Én, bár nem szavazhatok, talán ezt tartanám a legkevésbé rossz megoldásnak, főleg, ha megnézzük, hogyan tették tönkre a politikusok az utóbbi évtizedekben ezt az országot. Montival több tekintélyt sikerült kivívni egy év alatt, mint a nőbolond bohóccal sok-sok év alatt.

Az elkövetkező hónapok valószínűleg nagyon mozgalmasan fognak eltelni az olasz politikai életben. Jó lenne, ha végre egy hiteles csapat kovácsolódna össze valamelyik miniszterelnök-jelölt mögött, akik végre az ország érdekeit nézik. Kár, hogy ez csak utópia …