2012. június 22., péntek

Ötletek munkakereséshez Olaszországban


Már rögtön az elején le szeretném szögezni, hogy itt a saját tapasztalataimat, próbálkozásaimat írom le, ha valakinek van egyéb ötlete, véleménye, örömmel közzéteszem. Ezek az ötletek elsősorban olyanoknak szólnak, akik már itt, Olaszországban élnek és persze nagy eltérések lehetnek magán az országon belül is (nem ugyanaz Milánóban, La Speziában vagy Nápolyban munkát keresni) és attól függően, ki milyen munkát szeretne találni. A legfontosabb tényező a szerencse, szomorú ezt leírni, de tény. De nézzük, mit is tehetünk mi magunk?
  • A szerencse után a legfontosabb az ismeretségi kör. Amikor két éve ideköltöztem, még nem is nagyon ismertem párom barátjait, de mindenfelé mondtuk, hogy keresek munkát és az elsőt tényleg így is találtam: bébiszitterkedés volt nyáron.
  • Munkaközvetítők, azaz agenzie di lavoro. Nálam ez volt a másik, ami bevált. Persze sok felesleges kört lefut az ember, én is sok helyre beadtam az önéletrajzomat. Nem árt bizonyos időközönként újra és újra bevinni vagy ha egy nekünk való hirdetést látunk valamelyik ügynökségnél, megint elküldeni, mert rengeteg önéletrajzuk van és néha a megfelelő pillanat számít.
  • Internetes hirdetések. Én a jobrapido.it-et használom, ez elég jól összegyűjti a többi oldalról a lehetőségeket.
  • Jobcenterek. Általában minden nagyobb városban vannak jobcenterek, nálunk a szakszervezeteknél találtam. Ott egyébként ötleteket is adnak, merre lehet keresgélni (nem rossz, mert ismerik a környék adottságait).
  • Munkaügyi központ. Az én esetemben nem volt sok értelme. Azt tanácsolták, hogy kopogtassak be cégekhez az önéletrajzommal és biztos sikerül majd valamit találnom, olyan talpraesettnek tűnök. Köszi a segítséget!
  • Informagiovani. Ez is van általában a legtöbb városban. Faliújságra teszik ki a hirdetéseket (állás, albérlet), összegyűjtik az újsághirdetéseket is.
  • Cégek honlapja. Nagyobb cégek honlapján nyomon lehet követni, hogy épp milyen munkára keresnek embert.
  • Végigjárni a környék cégeit (éttermeit, szállodáit, stb). Igen, gyakorlatilag házalni. Felszerelkezni jó sok önéletrajzzal és magabiztossággal és meglátogatni azokat a helyeket, amelyek számításba jöhetnek. Előtte persze kutakodni kell interneten, melyik cég mivel foglalkozik, stb. Kicsit hosszadalmas és nekem nem nagyon tetszett ez a módszer, de nyerő lehet, mert sok cég nem is nagyon hirdeti meg az állást, inkább ismerősökön keresztül próbál meg embert találni és itt léphet be a “jó időben, jó helyen” faktor. Van, aki így talált munkát.
  • Újsághirdetések. A mi környékünkön ennek sok értelme nincs, szinte semmi érdemleges nincs, de máshol beválhat. (Bolzanóban például így találtam munkát mind a kétszer.)
  • Fiera vagy rendezvény. Az én esetemben Carrarában volt a Fiera del marmo, azaz márványvásár. Itt egyértelműen ez a húzóágazat (mármint a márvány) és idegennyelvtudással lehet valami kis eséllyel pályázni ezeknél a cégeknél. Egyik nap tehát elmentem a vásárra és szétosztogattam az önéletrajzomat pár cégnek + beszereztem egy listát az összes ezzel foglalkozó  cégről.
  • Jobbörze. A mi környékünkön nincs, nagyobb városokban biztos van.
  • Naprakésznek lenni, azaz képben lenni, mi történik a környéken. Nálunk például nemrég nyitottak egy bevásárlóközpontot, ahova természetesen sok embert vettek fel. Persze meg is hirdették az állásokat, de azért nem árt, ha már előre tudja az ember, hogy lesz egy ilyen lehetőség. Vagy azt se árt tudni, ha egy nagyobb cég a csőd felé tart vagy sok embert cassa integrazione-ra tett, hogy elkerüljük a ciki helyzetet, hogy bevisszük az önéletrajzunkat, hátha …
  • Ha van ismerősünk, aki nemrég talált munkát, kérdezzük meg, hogy találta, sose lehet tudni, lehet, hogy valami új ötlettel szolgál.

    Most így hirtelen ezek a módszerek jutottak az eszembe. Várom a ti tapasztalataitokat is!





2012. június 21., csütörtök

Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?

Ez a kérdés (hasonlat) jutott eszembe valamelyik nap, amikor kicsit fáradtan este ledőltem a heverőre pihenni. Mert ugye pár hónappal ezelőtt még úgy éreztem magam, mintha be lennék zárva valami kalitkába, persze csak képletesen: munkalehetőség a környéken szinte semmi, én a call centerben válaszolgatok a hívásokra, egyre kevesebb kedvvel. Aztán egyszer csak azt mondtam, hogy elég. Valahogy éreztem, hogy ha most nem hagyom ott a call centert, akkor ottragadok akár évekre, mint ahogy sokmindenkit láttam és csak egyre kiégettebb leszek. Valami azt súgta, hogy ez a megfelelő pillanat. Aztán hogy tényleg megérzés volt-e vagy pedig az “ennél már csak jobb lehet”-érzés adott magabiztosságot és ezáltal úgymond bevonzottam a lehetőségeket, nem tudom. A lényeg, hogy mint az előző blogbejegyzésben is írtam, délelőttre találtam munkát. Pár hete pedig délutánra is, bár csak alkalmit, azaz csak egy pár hétre, de most ez is jó. És amikor megvolt már mindkét munka, az egyik hétvégére beesett egy harmadik is. Na, akkor már tényleg azt se tudtam, hova kapjak, de bevállaltam, mert a jövőre nézve újabb kapukat nyithat meg (Carrara német testvérvárosának a delegációját kellett elkísérni a Cinque Terrére).
Persze július közepétől aztán előreláthatólag semmi (a délelőtti munkám majd aug. végétől folytatódik), de próbálom a pozitívumot nézni ebben is: július közepén egy hétre Magyarországra utazom, utána meg kihasználom, hogy ilyen gyönyörű környéken lakunk és irány a tenger.