A könyvet még Magyarországon vettem meg, azóta kétszer is elolvastam és nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy megfilmesítik, annak ellenére, hogy tapasztalatból tudom, hogy a film általában jóval gyengébb, mint a könyv. Elmentem én is megnézni a filmet, annak ellenére, hogy az olasz kritikák igencsak lehúzták. Az egész filmet igen felületesnek találták és főként az olaszországi részt (már szinte megszokott módon) közhelyekkel telinek: mintha az olaszoknak csak az evésen és az édes semmittevésen járna az eszük.
Talán két hete már, hogy láttam a filmet, de eddig nem volt időm feltenni (illetve megírni) a bejegyzést (a miértet majd egy következő irományban részletezem).
Háttal nem kezdünk mondatot, pedig ha a véleményemet szeretném leírni erről a filmről, az első mondatot pont így kezdeném: háááááát…. ha valaki nagyon meg akarja nézni, menjen el nyugodtan, egy kis kikapcsolódásnak nem rossz, de azért túl sokat ne várjon ettől a filmtől. Ha valaki már olvasta a könyvet és ráadásul elég jól is emlékszik rá, még kevésbé ajánlom. Mindesetre ha valaki mégis elmegy megnézni, teli hassal menjen, mert az olasz részben igencsak guszták az ételek, amiket Julia Roberts magába töm. A nápolyi pizzánál az én étvágyam is megjött, pont az olyan szép vékony pizzákat szeretem. A svéd csaj helyében nem tétováztam volna, hogy megegyem-e, plusz kilók ide vagy oda. Az olaszországi epizód tényleg a közhelyekre épült, bár szerintem még elviselhető volt, túlzásnak inkább az édes semmittevés folytonos emlegetését éreztem.
Háttal nem kezdünk mondatot, pedig ha a véleményemet szeretném leírni erről a filmről, az első mondatot pont így kezdeném: háááááát…. ha valaki nagyon meg akarja nézni, menjen el nyugodtan, egy kis kikapcsolódásnak nem rossz, de azért túl sokat ne várjon ettől a filmtől. Ha valaki már olvasta a könyvet és ráadásul elég jól is emlékszik rá, még kevésbé ajánlom. Mindesetre ha valaki mégis elmegy megnézni, teli hassal menjen, mert az olasz részben igencsak guszták az ételek, amiket Julia Roberts magába töm. A nápolyi pizzánál az én étvágyam is megjött, pont az olyan szép vékony pizzákat szeretem. A svéd csaj helyében nem tétováztam volna, hogy megegyem-e, plusz kilók ide vagy oda. Az olaszországi epizód tényleg a közhelyekre épült, bár szerintem még elviselhető volt, túlzásnak inkább az édes semmittevés folytonos emlegetését éreztem.
Ami engem még zavart a filmben, hogy (bár szeretem Julia Robertset), de azért 43 évesen egy 28 éves nőt alakítani…. ez talán még neki sem sikerülhet. Arról ne is beszéljünk, amikor az esküvőjére gondol vissza, ahol gyakorlatilag 22 éves volt…
Magyarországon egyébként biztos élvezhetőbb lesz az olasz rész, mivel itt Olaszországban sajnos az összes filmet szinkronizálják, így nem jött ki jól, amikor olaszul tanult, mert eleve az egész film olaszul volt. (Feliratos filmet akarok….!!)
Összegzésképpen azt mondanám, hogy inkább a könyvet ajánlom elolvasásra, ha valaki még nem tette. El kellene végre fogadni, hogy vannak olyan könyvek, amelyeket nem érdemes vagy ha úgy tetszik, nem lenne szabad megfilmesíteni és szerintem ez is közéjük tartozik. (Tudom, hogy a pénz beszél…) Hasonló csalódás volt számomra a Napsütötte Toszkána és a Terézanyu megfilmesítése.
Egy kis lightos esti programnak elmegy a film, de többet ne várjunk.
Felteszem az olasz bemutatót is, ha valaki tud olaszul, gyakorolhatja egy kicsit, sőt alul elolvashatja néhány olasz véleményét:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése