Újra a blogon

Az utóbbi időszakban valahogy nagyon elhanyagoltam ezt a blogot. Gondolom nemcsak én vagyok úgy időnként, hogy “Már megint eltelt egy hét?”. Van, amikor olyan, mintha az idő felgyorsulna meg persze, amikor több tennivaló is akad. Mi is történt velem ezekben a hónapokban? Végre sikerült pontot tennem a call centeres periódusom végére, bár elég kockázatos módon: egyszerűen felmondtam, anélkül, hogy kilátás lett volna másik munkára. Aki esetleg lemaradt az előzményekről: tavaly (és tavalyelőtt) 9 hónapot húztam le La Spezia egyik call centerében, a back office-ban, havonta újítgatott szerződéssel, amit a nagy ígéretek után persze nem hosszabbítottak meg. Pár hónap keresgélés után La Spezia másik call centerében találtam munkát (hála az égnek nincs több call center a környéken), itt már sajnos nem a back office-ban, hanem a “kedves” ügyfelek hívásaira kellett válaszolnom. (Az itt eltöltött hónapok gyöngyszemei hamarosan a blogon!) Hát … senkinek nem kívánok ilyen munkát. Persze ha valakinek ez az álma (volt ilyen), legyen, de hogy nem nekem való, az tuti! 5 idegörlő hónap után úgy gondoltam lesz, ami lesz, véget vetek call centeres karrieremnek. Persze itt is válság van, a környéken szinte lehetetlen munkát találni, mindenkinek hülyének nézett, de kivételesen optimistán álltam a dolgokhoz. Persze az is segített, hogy három hónapig a telefonálgatás mellett a népszámlálást is csináltam (azaz két munkám volt), amit most fizettek ki (jobban mondva a 70%-át, a maradék novemberben!). Eddig nem bántam meg a döntésemet: április közepén mondtam fel, május elején egy EU-s workshopon voltam Berlinben ingyen egy hetet (németes vagyok), amint pedig hazajöttem, rögtön elkezdtem négy órában egy cégnél dolgozni külkeresként (német piac). A szerződés persze rövidke, a szokásos munkaközvetítőn keresztül, de ha minden jól megy, szeptembertől jobb kilátások vannak. Addig is próbálok egy másik 4 órás munkát találni, hasonló munkakörben. A válság ellenére én azért reménykedek! És gyakrabban írok a blogra …