Végre csak sikerül megírnom a beszámolót a perugiai kirándulásunkról. A március 10-11-i hétvégén jártunk ott. Két részletben írok róla, mivel kicsit hosszú lenne egyben. Az első rész a csokiról fog szólni, mivel Perugia neve szorosan összefonódik Olaszország leghíresebb csokigyárával, a Peruginával és ezáltal a csokival is. Minden év októberében megrendezik az Eurochocolate nevű fesztivált, ami mostanra már hatalmas tömegeket vonz (talán túl sok embert is).
A Perugina csokoládégyárat 1907-ben alapították, világhírű terméke a Bacio. Néhány éve ez a vállalat is válságba került, a Nestlé vásárolta fel, így most már néhány Nestlé terméket is itt gyártanak, de legalább elkerülte sok más cég sorsát: azaz hogy kitelepítik külföldre.
Interneten láttam, hogy be lehet menni a gyárba, illetve az 1997-ben alapított múzeumba. Ami elsőre furcsa volt, hogy hétvégén nem nagyon van nyitva: szombat délután az utolsó időpont, amikor be lehetett menni, fél 3 volt (telefonon előre le kell foglalni a jegyet), vasárnap meg egyáltalán nincs nyitva. Ha arra gondolunk, hogy az olaszok sokszor egy hétvégére ruccannak el Perugiába …, mint ahogy mi is pl. szombat délelőtt indultunk itthonról, mivel pénteken éjfélig dolgoztam. Mindenesetre sikeresen bejutottunk fél 3-kor (a jegy 5 euró/fő).
Először egy teremben a Perugina gyár és termékeinek történetéről, elkészítéséről láthattunk egy igen érdekes videófilmet, majd a múzeumban egy idegenvezető avatott be a további részletekbe és válaszolt a kérdésekre.
A múzeumból rá lehet látni arra a teremre, ahol a csokikészítés rejtelmeit tanulhatják meg az érdeklődők (erre külön kell jelentkezni és az ára is jóval borsosabb).
A múzeum után egy kis kóstoló várt minket: én itt egy-két olyan csokifajtát kóstoltam meg, amit egyébként még nem ismertem (később jó ötletnek bizonyult a csokivásárláshoz, mert teljesen beleszerettem az erdei gyümölcsös csokiba), illetve nem lehetett ellenállni a gyárból frissen (előző nap) kikerült Bacio-nak sem.
Ezután következett látogatásunk legérdekesebb része, a gyárlátogatás, bár szombat lévén szinte az összes gyártószalag le volt állva, de így is érdekes volt látni, mi hol készül. Szerencsénkre a csokitojás-készítés még üzemelt, így legalább azt megfigyelhettük. Végül még maradt egy kis idő a vásárlásra: mi néhány olyan csokit vettünk, amit egyébként a mi környékünkön levő boltokban nem találunk meg.
Összegezve csak ajánlani tudom a Perugina meglátogatását, az internetes oldalukon sok információ megtalálható, ha valakinek lehetősége van, hétköznapra iktassa be ezt a programot, a már említett okok miatt.
El ne felejtsem ajánlani azt a filmet, amit részben itt készítettek: Lezioni di cioccolato. Két része van, mi csak az elsőt láttuk (de amint lehet, megnézzük a másodikat is), remek kis vígjáték és a film végére biztos nem állja meg senki, hogy ne egyen egy kis csokit.
